2013. június 20., csütörtök

Shadowfever - mese és mitológia, némi erotikával fűszerezve

Megmondom az igazat. Amikor idáig jutottam ismét az újraolvasásban, hirtelen belémbújt a kisördög. és ezúttal ki akartam hagyni az utolsó részt, hogy ugorhassak is neki az Icednak azon nyomban. A Shadowfever hosszú is, unásig tudom már kívülről, és wáhh, ide nekem Danit... Persze csak legyinthetünk erre, mert ahogy nekivágtam ismét, ugyanannyira élveztem ezt a záróepizódot, ha nem jobban, mint elsőre, vagy másodikra... :) Mert tudhatom már kívülről (hahh, dehogy tudom, megint leesett párszor az állam, hogy miket felejtettem el!), és lehet bár 700 oldal hosszú, egyszerűen imádom minden sorát, a világát, az összes karakterét, és fájt megint búcsút inteni neki, bármennyire várom/vártam is az Icedot. :')
Ez a poszt Karen Marie Moning Shadowfever (Új nap virrad) című kötetének újraolvasása kapcsán íródik. A poszt végén találtok linkeket a többi újraolvasáshoz, és az eredeti ajánlókhoz is.

"Fire to my ice. Ice to my fever."

Az elejétől a végéig annyi minden zsúfolódik össze ebben a könyvben, és Moning olyan mesterien teszi teljessé saját kis mitológiáját, hogy hol csak kapkodjuk a fejünket, hol ámulva hallgatjuk a mesét, mintha csak a karosszékben ülnénk a nagyival... A királyról, a királynéról, a gonosz könyvről, a szeretőről és a gyermekekről, akiknek talán sosem kellett volna megszületni?...



A kulcsszó a mostani olvasásnál a mesevilág és mitológia volt nekem. Most sokkal jobban élveztem a Seelie-Unseelie Court udvar belső történéseit, az Unseelie King Király és concubine szeretője kapcsolatát, a titkaikat, jajj minden angolul jön a számra, annyira átálltam. :) Az Unseelie Prison (fene vigye, nekem úgyis ez marad örökké, nem tudnám magyarul megszokni!) jeges borzongatása, a Silverek kiszámíthatatlan játékai, a Silver a királyi hálóban, ami bárki mást meggyilkol, aki átlép rajta a királyon és a szeretőjén kívül... 
És az érem másik oldalán a jelenkori mitólógiánk: Barrons és a kilencek, súlyos, szörnyű titkaikkal, a BB and B alagsorának rejtélye, a Kékszakáll analógia, a Szépség és a szörny mese újraértelmezése és elmesélése. És a Chester's. Áááá, nem tudom nem szeretni az ott játszódó jeleneteket! A legtöbb izgalom, a viszontlátás öröme, és némi humor is, mind egy helyen... :)

„The four Keltar Druids brought their wives and children. (…) It was total chaos. (…) A child followed us on our way to see the queen. Wanted Ryodan to fix a toy or something.” 
„Did he?” 
„He got upset because it wouldn't shut up and tore its head.” 
„The child?” I gasped. 
He looked at me like I was crazy. „The bear. The battery was dying and the audio file was looping. It was the only way to make it stop.” 
„Or put a new battery in.” 
„Child screamed bloody murder. Army of Keltars came running. I couldn't get out of there fast enough.”



Moning tud mesélni. Ez persze nem újdonság, néha mégis újra és újra megcsapott ez az érzés, és ezt imádom.

The Fear Dorcha
"I knew that War’s specialty was not merely to turn opposing factions, races, or populations upon one another but to find sides within a person and turn them upon themselves. 
Here was the ultimate trickster, the destroyer. 
And I understood that Death wasn’t the one to be feared. War was the one that laid waste to lives. Death was just the cleanup guy, the janitor, the final act."


Nem tűnt fel igazán olyan részlet, amit eddig nem vettem észre, vagy ami felett korábban elsiklottam, azokat nem számolva amik kicsúsztak az emlékezetemből. :) A Kékszakáll utalások pl. újra megleptek, de aztán a régi poszt újraolvasásakor ráébredtem, hogy már akkor is rajongtam érte. Élvezettel emésztgettem újra, amikor V'lane meztelenül terül el Barrons autóján, vagy amikor Dani kis híján áldozatul esik a Gray Womannek. Nincs hiány izgalomban, és a külső történések mellett nagyon sok a belső feszültség és vívódás is, főleg a Macet marcangoló kérdések miatt, hogy ki is lehet ő valójában Szívdobogtató.

Mac monologizálását kicsit soknak találtam az elején, de ám annyi baj legyen, attól még a végére ismét odáig jutottam, hogy könnyekig meghatódtam, hogy itt kell hagynom ezt a világot, ami annyira a szívemhez nőtt. És hiába van itt a spin-off Danivel és Ryodannel, alig várom, hogy visszatérhessek Machez ás Barronshöz. :)


'You’re Mac,' he says. 'And I’m Jericho. And nothing else matters. 

Kedvenc volt és marad is. Tökéletes befejezés, flawless. "You choose what you can live with. And what you can't live without." I can't live without Fever! :) 

Ez nem lett egy nagy bejegyzés, de az eredeti ajánlót megtekinthetitek alább. :)
Jó hír: már elkezdtem az Iced-ot! Poszt nemsokára! :)

A korábbi Fever-related posztok: 



A Dreamfever újraolvasása poszt. 

1 megjegyzés: