2013. május 25., szombat

Faefever - harmadik epizód

A Faefever lilás borítója mindig egyszerre nyugtat meg, és kavar fel. Ez a kötet kicsit vízválasztó számomra, hiszen ebben a részben találkozunk a régi pink Mackel talán utoljára, és a "falak" hamarosan leomlanak, nem lesz már semmi a régi a fae-k és az emberek világa közt. Mert ezután már csak a háború jöhet... Ennek a sötét jövőnek (?) a felvezetése a Fever sorozat harmadik kötete, a Faefever (A hajnalra várva), és bár köztudottan totál elfogult vagyok az egész sorozattal kapcsolatban, meg kell hogy mondjam, Moning lenyűgöz ebben a részben is... 
Bármilyen sötétséget is vetítünk előre, azért ne feledjük el: 

"this is a story about light"

Ez a poszt Karen Marie Moning Faefever című könyvének újraolvasása kapcsán íródik, ami a sorozat harmadik kötete. A poszt végén találtok linket az eredeti, könyvajánlós posztokhoz is!



Akik nem ismerik Moningot, és mégis idetévedtek azoknak elmondanám, hogy Moning egy sunyi nőszemély. Mondatokat, párbeszédeket, fejezeteket, sőt egész köteteket ír meg úgy, hogy telezsúfolja információval, mégis, ha fel akarnád sorolni, mit nem tudsz még, és mi az, amire rá szeretnél jönni a karaktereivel, történetszálaival, csavaros rejtélyeivel kapcsolatban, hát nem lenne elég egy jegyzetfüzet. A-a. 
A Faefever ad, de ugyanennyit el is vesz, újfent. Művészet, ahogy minden bonyolódik, miközben gabalyítjuk azért kifelé is a fonalat. 

Ami ebben a részben megakasztotta a figyelmemet ezúttal, az az volt, hogy tulajdonképpen milyen elképesztően keveset tudunk idáig, de végső soron a 4-5. kötettel együtt is Alina és LM viszonyáról, és arról az időszakről, amiben ők ketten együtt vannak Dublinban. A hangposta üzenet újra és újra felrémlett bennem, és szeretném szóról szóra kibogozni. Mit gondolt akkor Alina, miket értett félre, mit tudott, milyen kapcsolat fűzte  LM-hez, és ez hogyan változott? Hogyhogy nem találkozott Rowenával és Barronsszel? (Ok, ok, tudom,  Dublin is a big city... :))
 

Az ebben a részben felbukkanó naplórészletek még tovább csigáztak. Nem szoktam annyira odalenni a -1-edik vagy nulladik részekért, de most itt őszintén kíváncsi lennék egy előzmény kötetere, amikor Mac még Ashfordban sütteti magát, Alina titkol előle mindent, és hogy hogy fordul át mindez egy olyan scenarioba, aminek a végén Alinát holtan találják. Nekem az ötödik kötet végével is maradtak még itt kérdőjelek, még akkor is, ha ott megtudjuk, amit megtudunk, na erről majd még később a további posztokban. Ahhoz képest, hogy azt hittem a legelső megismerkedésemkor a sorozattal, hogy az első kötetben megoldódik Alina halála, hát jóóó nagyot tévedtem. :) A másik nagy kérdés pedig, hogy mi volt az utalás a naplórészletben? Kit ölt meg Alina? 

A könyv egyik legszínesebb és legemlékezetesebb jelenete kétségtelenül a special tea, with Jayne. Mac ötlete, az Unseelie etetés, hát ez konkrétan az a morbidság és merészség, finom idegborzolás, amit imádok! :) 

Szólnom kell még Ryodanről is, aki ugyebár végre feltűnik valamennyire, legalábbis telefonban, mint IYCGM. :) Várom, mit tud még ez a pali, sötét kíváncsiság ébredt bennem, és alig várom, hogy az újraolvasás után belevessem magam az Icedba, amiben már főszerepet kap. 

KIS SPOILER LEHET, akik még nem olvasták a könyvet!
Az előző újraolvasós posztokban felemlegettem O'Duffy halálát, nos, nem emlékeztem, de ebben a könyvben kaptam egy félválaszt (typical Barrons, akarommondani Moning :D), merthogy Jayne meglátja az Unseelie-ket a Gardán belül is, és spekulál, hogy azok tehették el láb alól társát, csak emberek által elkövetett gyilkosságnak állítják be. De akkoris, honnan tudta Barrons, hogy milyen módon halt meg?? 
KIS SPOILER VÉGE. 

Totál KO vagyok még a Faefeverben a MacHalo jelenettől (OMG, röhögőgörcs :D), és persze a tortadobálástól (nem, nem úgy, hanem függőlegesen!), az utána jövő "bocsánatkéréssel" együtt.

"CJ 
It took me a moment to figure out the initials. Constant Jackass. I smiled. “Apology accepted, Barrons, if it’s the Ferrari.” 
It was."


És az elmaradhatatlan Barrons... 


“Barrons was powerful, broodingly good-looking, insanely wealthy, frighteningly intelligent, and had exquisite taste, not to mention a hard body that emitted some kind of constant low-level charge. Bottom line: He was the stuff of heroes. And psychotic killers.” 


“Barrons’ lips twitched. I’d almost made him smile. Barrons smiles about as often as the sun comes out in Dublin, and it has the same effect on me; makes me feel warm and stupid.” 


A kötet végén, a harangtoronyban való elbújás és a hajnal olyan plasztikus képek megint, amik bevésődtek az első elképzelés óta, mint a Darkfeverben a Dark Zone-ba való első betévedés. 
A befejezés pedig megdöbbentő és pikáns. Persze, mit is mondhatnék, hmm, mondjuk egy szinonimát. A befejezés nagyon Moning. :) 



A korábbi posztok: 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése