2017. augusztus 29., kedd

Poszt-turkáló: A gólyakalifa

Forrás.
A poszt-turkáló rovatban ezúttal egy olyan régi, a freeblogról eltűnt bejegyzést választottam ki és hoztam át, ami gyakran eszembe jut a mai napig. A könyv, a történet, a hangulat, és ezen felül az akkori élethelyzetem, lakhelyem, az olvasások rituáléi is belengik az emlékképeket. 
A hangoskönyv változat duruzsolta fülembe az álmokat Babits Mihály A gólyakalifa című könyvéből, amikor azokon a kicsit még csípős tavaszi reggeleken gyalogoltam a munkahelyem felé. 
Szívesen újraolvasnám/hallgatnám valamikor ezt a misztikus, borzongató és elgondolkodtató történetet. 

Az eredeti bejegyzés 2011. 04. 12-én íródott. 

Babits Mihály A gólyakalifa

Ez a könyv - bár nem sokat tudtam róla - évek óta motoszkált az agyamban, a nagymamám ugyanis ehhez hasonlította annak idején közös olvasmányélményünket, Orhan Pamuk A fehér kastély című könyvét (A fehér vár címen is megjelent). Akkortájt is el akartam már olvasni, de aztán el-elmaradt, nem találtam, nem vettem ki könyvtárból. Most hogy a MEK-en is elérhető, szövegként és hangoskönyvként is letöltöttem, nem tűnt hosszúnak, gondoltam jó lesz néhány reggelen és délutánon sétálgatva meghallgatni. Kicsit kezdetben beletört a bicskám, pedig figyeltem végig, mégis valahol elvesztettem a fonalat az első álom és ébrenlét között, és megfordult a fejemben, hogy sutba is dobom, nekem ez túl bonyolult, nem számítottam nehézre, súlyosra. Aztán szépen átolvastam szövegben is ami nem volt világos teljesen, és már nem volt problémám, teljesen ráhangolódtam. Utána már szerettem, és félelemmel vegyes izgalommal vártam a végét.

A gólyakalifa Tábory Elemér önéletírása. Egy vidám, gyermekkori majális leírásával indul, amely nap végén Elemér szörnyű, valósághű, hosszú álomba merül. Az álomban a kis sonntagskind úrifiú szegény, faragatlan asztalosinas lesz, akinek sanyarú a sorsa, verik, dolgoztatják, és ő maga is gonoszul bánik a körülötte lévőkkel. Elemér többször hosszan visszatér az álomba, ami már nem tűnik álomnak; túl igazi, túl tapintható, percről-percre zajlik, akár a való élet. Később újra intenzívebbek az álmok, amikor az asztalosinasból díjnok lesz, és így Elemér is kénytelen megint kétlaki életet élni a testében. De egyik személyiség sem teljesen biztos a másikban. Melyik az igazi, ha van igazi? Mi történik, ha az egyik nem hagyja felébredni szándékos virrasztásával a másikat? Az álomképek gyötrővé válnak és ijesztővé, és végül persze kicsúcsosodik a megoldás...

"Össze akarom állítani életem aktáit. Ki tudja, mennyi időm van még? A lépés, melyre elszántam magam, talán végzetes lesz. Lassan, biztosan múlik az éj. Majd egyszercsak jön, lábujjhegyen, mint egy gyilkos, a fekete Álom, és nesztelen mögém áll. Hirtelen a szememre szorítja tenyerét. És akkor nem vagyok többé a magamé. Akkor megtörténhetik velem akármi.
Össze akarom állítani életem aktáit, mielőtt még egyszer elaludnék."(első mondat)

Az álom-valóság, jó-rossz és a tudathasadás, az egész központi kérdés érdekes és nagyon rémisztő. Az álomba merüléssel máshova, egy másik életbe eljutni, persze abszurdnak hangzik, és reméljük lehetetlen is, de különös történetet lehet köré szőni, és ha akarjuk, belső problémának, személyiségzavarnak, skizofréniának értelmezzük, ha akarjuk, akkor pedig misztikus pszichothrillernek.

A gólyakalifa cím az Ezeregyéjszaka meséiből ered, amelyikben a kalifa gólyává változik, de sajnos elfelejti a varázsigét, amivel visszaváltozhatna. Mint amikor átállítjuk kínai nyelvre a telefont, hogy aztán rádöbbenjünk, kínaiul nem találjuk meg a nyelvbeállítási funkciót. :)

A könyv stílusa nem nyerte el teljesen a tetszésemet. A végefelé nagyon jó volt, de többször nyersnek találtam. Főleg most, hogy Szabó Magdát olvasok/hallgatok utána, érzem, hogy lehet ennél "szebben írni" - de ezt objektíven úgysem lehet szemlélni. Talán csak túl férfias jellegű volt nekem ez az írás. Sok volt az idegen kifejezés is, amik lábjegyzetben szerepeltek, így is olvasták fel őket a megfelelő helyeket (már amikor nem hagyták ki), legtöbbet nem ismertem, és sok, a divatból kiment régi szó is volt.

Én úgy éreztem hogy a könyv le van zárva, és tulajdonképpen úgy is zárult, ahogy gondoltam.

!!! SPOILER !!! 

Tulajdonképpen egyértelmű volt, hogy az egyik öngyilkos lesz, vagy gyilkosság áldozata, és ettől meghal a másik is, vagyis kiderül, hogy egyek voltak, de mégsem úgy léteztek ketten, ahogy gondoltuk, és marad a megmagyarázhatatlanság, a rejtély. Végső soron ezt is kaptuk, az utolsó, záró levél alapján én legalábbis ezt szűrtem le, de mondjuk ezt is akartam. Féltem ezt a véget, de ugyanakkor vártam a drámáját, és egyértelműen ezt vártam. Megfordult még a fejemben olyan megoldás is, hogy a két ember véletlenszerűen találkozik egymással, egyiknek az életében, szinte láttam ahogy egyszer csak elmegy egyik a másik mellett az utcán, és jön a döbbent felismerés, vagy lesz egy hasonlító ember, aki a másik személyiségrész része lesz az adott félben játszódó világban. Illetve még arra is gondoltam, hogy Elemér be fog "ragadni" a díjnok világában, és nem tud felébredni a másikban. De ami bekövetkezett, azzal számoltam legvégső megoldásnak a többi elméletnél is.

!!! SPOILER vége !!!

A Pamuk könyvhöz való hasonlítás jogos a téma miatt, de nekem az valahogy máshogy, lágyabban, elmosódottabban él a fejemben. Ott nem is álmokról van szó, és sokkal közelebbi kapcsolat rémlik a személyiségek között. De újra kéne olvasni, hogy erről pontosabbat tudjak mondani. Mindenesetre szebb összkép rémlik A fehér kastélyról, bár az is mutatott sok zaklatottságot.

Értékelés: 10/8,5 A stílus nem mindig volt az én szájízemnek való, de a történet és misztikuma, a kettős élet és a belegondolás borzalma el van találva.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szeretek visszagondolni erre az olvasásra, és tényleg szívesen újráznám mostani fejjel is. Ahogy A fehér kastélyt is, ha már ennyit van emlegetve. :)
Érdekes mennyire nem ment még az elején a hangosozás, nagyon furcsa ezt olvasni, mert azóta alig van olyan, hogy nem tudok odafigyelni a felolvasott szövegekre - akkor csak, ha tényleg nagyon indiszponált vagyok.

Ti olvastátok A gólyakalifát? Szeretitek?

7 megjegyzés:

  1. Na, ez egy kb. 35 éves várólistás tétel nálam, még valamikor gyerekkoromban hallottam a rádióban rádiójáték formájában, azóta tervezem az olvasását.:D Érdekes, hogy a fejemben csak az ezeregyéjszakás rész maradt meg, a többihez talán túl fiatal voltam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztos rádiójátékként is jó lehetett, de érdemes az egészet meghallgatni/elolvasni, ajánlom! Véletlenül előkaptunk egy matuzsálemet a várólistádról. :D

      Törlés
    2. Még nem adtam fel, hogy sor kerül rá, de valahogy egyre messzebb kerül. A hangoskönyv változatra több esélyt látok, főzés, stb. közben.

      Törlés
  2. az örök kedvenc, az egyik legjobb kötelezőolvasmányos élményem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, jó hogy valahol kötelezőnek teszik, nálunk nem volt az. Örülök, hogy te is szereted!

      Törlés
  3. Gimis koromban olvastam ezt a regényt, és alig emlékszem belőle valamire, de arra igen, hogy tetszett, és mindenkinek ezt meséltem. :D Úgyhogy köszi a posztot, érik egy újraolvasás :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdemes feleleveníteni! :) Én köszi! :) Remélem jó élmény lesz az újrázás.

      Törlés