2018. február 21., szerda

Moning Maniac - a nagy újraolvasás első felvonása


Se szeri, se száma a Fever (Tündérkrónikák) posztoknak az oldalon - lessétek csak meg a Fever címkét -, és most mégis, megint egy újabb ilyennel jövök... *sigh* Ezt a sorozatot nem lehet sokáig félretenni anélkül, hogy nem fogna el a vágy az újraolvasásra. Az alap 5 kötetet így immáron ötödjére olvasom most, és úgy döntöttem poszt az most is lesz, persze inkább impressziókból, idézetekből összeállítva - és a rajongókhoz szólva leginkább. Ez az első felvonás az első négy részről. (összesen ugyebár már 9 van, márciusban érkezik a 10.)

Minden másraott a Mastercard már úgy is fenn van a blogon, íme: 
(Az első olvasáskor írt freeblogos posztok nincsenek itt - nem mintha nem lenne elég így is :D)

Confessions of a Moning Maniac - a 2012-es első nagy újraolvasás összegzése
2013-as újrázás:
A 7 kötet újraolvasása 2016-ban a Feveborn előtt
Feverborn
Burned és Feverborn újraolvasás 2017-ben, a Feversong előtt
Feversong

2018. február 11., vasárnap

"E szexi kígyó"

"A legelőn úgy ellepték a varjak az Áruló Tölgyfáját, mintha tollas gyümölcs nőtt volna rajta."


Sarah Perry: Az essexi kígyó című könyve berobbant a könyvpiacra, és azonnal ellopta a szívünket a csodálatos külsejével, és a misztikus történet ígéretével a fülszövegében. Én sem jelentettem kivételt: megbabonázott a szépséges szexi kígyó, ahogy emlegetjük már bennfentes körben, és hamar el is olvastam, mert nem hagyott nyugodni, mit is rejt, mi a titka, milyen történet fog kikerekedni belőle.
Nem volt könnyű, kicsit küzdöttünk a lápon, a "sóson", de megszerettem a birkózásunk. Megkockáztatom, hiányozni is fog, hogy az utolsó sor elolvasásával kirángattattam a karakterek közül és a festői szépségű, ámde zord Aldwinterből, mint ahogy a kígyó is levésetett arról a bizonyos padról...

Az 1800-as évek végén játszódó regényben Cora Seaborne-t követhetjük nyomon, aki miután szörnyű betegség miatt elvesztette férjét, fiával Francisszel Essexbe látogat. Nem kell sok idő, hogy ők is tudomást szerezzenek a pletykákról egy mitikus szörny előbukkanásáról a Blackwater partjainál. Hamarosan minden furcsa és megmagyarázhatatlan történést, halált és megbetegedést a kígyónak tulajdonítanak. Cora a korabeli nőktől eltérő nőalak mind megjelenésében, mint elveiben, gondolkodásában. A házasság béklyóját levetve megszabadul a szépség "terhétől" is, és boldogan, felszabadultan bóklászik a sárban, kövületeket, fosszíliákat gyűjtve. Nem restell nagy férfiruhákat és nadrágot-csizmát ölteni, vagy épp egy sárba ragadt birkát megmenteni a lápon. Tudományos érdeklődése miatt eleve racionálisan próbálja megoldani a kígyó rejtélyét és egy réges-régi sárkánygyíkkal azonosítja, és próbálja magyarázni létezését. Meg akarja találni a kígyót, hogy aztán annak csontváza mellett az ő neve ékeskedhessen a British Museumban egy plaketten. Az élet azonban sosem ilyen lineáris és egyszerű... Cora megismerkedik William Ransome-mal és annak bájos családjával, és már nem csak a fosszíliák kötik ezentúl Aldwinterhez...
Közben mindemellett ízelítőt kapunk a Manó és Spencer révén a korabeli sebészkedések csínjáról-bínjáról és Ambrose-ék és Martha révén pedig az elszegényedett rétegek szociális problémáiról. A kis klikkek közt pedig mindenhol van összekötő kapocs, és bizony nem csak Cora Seaborne személyében. :)

Az essexi kígyó igazi szépirodalmi alkotás. Ennek megfelelően sokszereplős, szerteágazó, és rengeteg komoly témát érint, vagy próbál érinteni. Talán ebben rejlik kicsit a gyengesége is, hogy sokat akar markolni: egy-egy társadalmi téma sokkal nagyobb kifejtést is elbírt volna, hogy jelentősége legyen, a felszínt kapirgálta fontos témákban a szerző, és a mellékszereplők némelyikében is bőven lett volna egy-egy könyvnyi akár, olyan összetettek voltak. A könyv nem volt mentes a fordulatoktól sem, és kiváltképp érdekes volt nyomon követni az essexi kígyó mítoszának kialakulását, hogy hogy fordított fel mindent fenekestül... Mi is derül ki a falu népéről, a hiszékenységről, a hit és ráció kapcsolatáról, és apróságokról, amik felett néha könnyű elsiklani, amikor sötét van a sóson, és furcsa zajokat hoz az északi szél...

A szerző. Forrás.
Kiváltképp érdekes volt a pap családja számomra, illetve a Cora és a pap közt kialakuló kapcsolat.  Egyébként ahogy említettem, Cora nem egy tipikus korabeli nőalak, nos ugyanígy Will Ransome sem egy tipikus pap-figura. Egyikük sem felelt meg a kor elvárásainak; két, a sztereotípiáktól nagyon eltérő szereplőt ismertetett össze a szerző, és ez még különlegesebbé tette a történetet. Szívesebben tudtam volna meg még többet a Manóról és a magába forduló Francisről is. Szívfájdalmam az is, hogy Cora bántalmazó házasságáról és a korábbiakról is vajmi keveset mutattak meg. A
legantipatikusabb karakter Martha volt, és vele együtt a lakások témája.


"(...) messze elöl, egy lankás lejtőn úgy meredtek az égbe a csupasz kőrisek, mint megannyi földbe szúrt, szürke toll." 

A hangulatteremtés remek volt. A bevezető fejezet megadta az alaphangot, és utána a végig fenntartott kérdőjelesség, a nyikorgó zajok, a babonaság, az elsuttogott varázsszavak, a kék tárgyak, a lábatlan koldus és a nyúzott vakondok képe elevenen felsejlik, ha csak a könyvre nézek...
Tetszett a szerkesztés is a havonkénti felosztással, hogy így ölelt fel egy évet a történet, és a közbeszúrt levelezések is nagyon jók voltak.

Kicsit sajnálom, hogy SPOILER nem lehetett kihagyni a romantikus szálakat ebből a könyvből sem... Az elején nagyon örültem, hogy Cora és William milyen remekül kijönnek és hogy milyen mély barátság alakult ki köztük, mennyire tudnak egymással viccelni, beszélgetni már a kezdetektől. Holott az első levél után William elkönyveli holmi banyának Corát. :D ... A szexet is kihagyhatták volna altogether, és ez megintcsak a szépirodalom álszentsége fejezet nálam... Roppant kifinomultan van ugyan leírva, de köszi, se maszturbálás, se avarban hirtelen felindulásból elkövetett dugás nem érdekel, és nem is kell egy ilyen könyvbe... Mellesleg nagyon zavart, hogy a jóravaló pap képét én meg akartam őrizni magamban, és kvázi csak akkor tudtam volna örülni a frigynek, ha mindezt mondjuk Stella, a beteg feleség halála után követik el... A Martha és a Manó közti affér is szinte érthetetlen, és nem fair Spencerrel és Corával szemben sem... Mindenki páratlanul marad és mindenki máshol vezeti le a szenvedélyét, mint ahol eredetileg akarta. Hát ez elég nagy fail, szóval akkor egyáltalán minek kellett a romantikus vonal? El kellene kezdeni tanítani írókurzusokon, hogy nem kell szerelmi szál, anélkül is lehet, nagyon szuper egy regény... sőt, anélkül lehet igazán az néha. SPOILER VÉGE.

Összességében pedig végül egy kérdés maradt bennem: mindent összevetve, miről is szólt ez a könyv? Jó volt olvasni, és sok mindent ölelt fel, mégis nem tudom, mi az értelme, a lényege? Miről is akar mesélni? Az emberi kapcsolatokról? Társadalmi normákról? Véletlenekről és babonaságokról? Barátságról és gyűlöletről? Hitról és rációról?  Akárhogy is, egy igen-igen jó könyv, de valami elégedetlenség motoszkált bennem végig, és meg is maradt, nem oldódott fel.

"A kőriseken túl állt az utolsó aldwinteri ház, amit emberemlékezet óta a Világ Végének hívtak. Moha és zuzmó virult a rogyadozó falakon, s az évek során annyi toldalékkal egészült ki az épület, hogy az eredeti méretének kétszeresére hízva a szívós földön lakomázó élőlénynek rémlett."

Értékelés: 10/8,5 Hangulatos, erőteljes regény csipetnyi misztikummal, vedernyi babonával, sok sós levegővel, ammoniteszekkel, és néhány vérpöttyel egy kék keszkenőn...
Annyira nem volt átütő, mint vártam, mégis maradandó élmény.


Érdekes szavak, kifejezések
- grádics  - lépcső
(seprű)zanót
- zseníroz - idegesít, zavar, feszélyez
- gibernyúz - sovány

2018. február 5., hétfő

Kicsi a bors - tematikus ajánló

Visszatértünk! :) A Témázás következő köre a kis karácsonyi szünet után egy picit átcsúszott februárra most. Ebben a hónapban megint egy "kakukktojást" választottunk ki, méghozzá a Tematikus ajánló - mutass egy csokorra valót abból, amit szeretsz olvasni! elnevezésű témát.

Vannak, akik szinte állandóan csak egyvalamit falnak: csupa ya-t, űroperát, csak military sci-fit, cosy krimiket. Vagy épp rajonganak a caminós, a hegyvidékeken játszódó, az anya-lánya kapcsolattal foglalkozó könyvekért, vagy a déli regényekért...
Mindannyian szeretünk ilyen vagy olyan visszatérő motívumokat, hasonló jellegű dilemmákat, hasonló helyszíneket, azonos műfaji sajátosságokat az olvasmányainkban, és most összeszedtünk egy-egy kis csokornyit olyanokból, amiket valami összeköt, és szeretjük ezt bennük. :) 

Sokat töprengtem, hogy milyen csokrot is hozzak a saját tematikus ajánlómban, és nem volt könnyű, mert ahogy egyszer Nima is rávilágított számomra, tényleg nagyon sokfélét olvasok, és folyton tapogatózom erre vagy arra, és alapvetően a jó könyveket keresem, szóljanak bármiről is, és lehetnek műfajukban is nagyon eltérőek. Tudom, erre varrjunk gombot, hogy mi az a "jó könyv"?! Maradjunk annyiban: felismerem, amikor találkozom vele. ;) Mindazonáltal nekem is van seregnyi olyan olvasmányom, amik hasonlóak valamiben. Én is olvastam több déli regényt is, szekérderéknyi klasszikus krimit, lightosabb sci-fiket, jópofán vicces képregényeket...

Most mégis kicsit másként szeretnék közelíteni, és nem a fentebb felsorolt szempontok alapján összerakni az ajánlómat. Apró könyveket választottam velős mondanivalóval. :) Avagy alig 100-200 oldalban is remekül lehet mesélni és nagyot is szólhat a kisregény: kicsi a bors, de erős.

Szeretem, ha egy-egy ilyen rövid könyv nyomot hagy, megfog és akár meg is ríkat. Nem lehet véletlen az sem, hogy több ilyen kis kötet a kedvencemmé is vált. Sokszor a kevesebb több, és egyébként sem szeretem a túlírtságot a regényekben - mindamellett, hogy semmi kifogásom a hosszabb könyvek ellen persze és élvezettel merülök bele a többszáz oldalas monstrumokba is (ha jók! khm). 

De lássuk, hogy mik azok a rövidke, ütős regények, amiket most összeszedtem. 


Számomra ők igazán értékesek voltak:



Néhányat már régebben olvastam ezek közül, így részletes ajánlókat most nem biggyesztek melléjük, mert lehet, hogy az túl felületes lenne. Ahol írtam a könyvről posztot, ott belinkeltem.
A 35 kiló remény, a Minden dolgok könyve, az Oszkár és Rózsa mami és a Selyem is kedvenc könyveim a listáról, de tulajdonképpen mind-mind elég meghatározó élményt jelentettek, kiemelkedő olvasmányok.


Folyton keresem is az ilyen könyveket, hogy gyarapíthassam a kicsi a bors, de erős listát, néha azonban kissé félrecsúszik a dolog... De ez nem az a poszt, ahol a csalódást okozó aprókról szó lesz. :) 
Kinéztem már a Merre jársz, Bojangles? című kötetet, azt hiszem az is beillik majd talán a sorba a jók közé. ;) Ti mit ajánlanátok még? 

A témához bátran lehet csatlakozni saját írással, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben. Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!

A többiek tematikus ajánlói (nagyon kíváncsi vagyok milyen témákat választottak!): 


Utóvéd (később csatlakozók):

DóriSister,


(A képek forrása.)

2018. február 3., szombat

Esős időre egy kis hírposzt

Forrás.
Régen volt már hírposzt, néhány közölnivalóm már szinte aktualitását is vesztette..., de mindig van valami újabb, amire felfigyelek, még az ilyen holtidőszakokban is, mint a január-február.

Kezdjük ezúttal a filmvászon híreivel: 

A Goodreadsen találtam egy jó kis gyűjtést arról, hogy mely könyvekből készülnek filmek idén. A Ready Player One-ról és az Expedícióról már vertem a tam-tamot korábban is, de jó hír, hogy lesz Hová tűntél, Bernadette? film és Krumplihéjpite irodalmi társaság is (pont most olvasom)! :) A listában találhatók még közkedvelt szerzők, Kingtől kezdve Gillian Flynnig (blöe), és persze jön a Szürke 3. része is idén, de ezek engem hidegen hagynak. Főleg azokat az adaptációkat szeretem megnézni, amiket ismerek és szeretem könyvben is, vagy amit tervezek is olvasni. Lagercrantz Millenium folytatása például ilyen. Kíváncsi leszek, mennyire illeszkedik majd, mind a könyv, mind a film a Stieg Larsson által alkotott világhoz. A számomra ismeretlenek közül érdekesnek tűnik még a Wrinkle in Time (Időcsavar) és a Love, Simon, ami a Simon és a homo sapiens-lobbi alapján készült. 
Böngésszétek át a listát, tényleg remek filmek jönnek! :) 

Egy szuper sorozathír még a végére: a Durrellék forgatása is folytatódik, jön a harmadik évad a bolondos és diszfunkcionális család korfui kalandjaiból. :) 

Ami pedig a könyvmegjelenéseket illeti: 

Február 5-én jön a Gabo Kiadótól az új Dan Brown könyv, az Eredet, magyarul. :) Én novemberben olvastam, Langdon-rajongóknak mindenképp ajánlom, és külön csemegeként szolgál, hogy budapesti helyszíneken is barangolhatunk ezúttal, és még kürtőskalács is van benne! :) 


Most jelen meg a napokban az Athenaeumnál Joe Abercrombie Szilánkos tenger trilógiájának befejező kötete, a Half a War - Az ütközet. Bár a borító nagyon eltér a színvilággal, kivitelezéssel az előző két kötettől, élőben nekem nagyon tetszik és kellemes is forgatni, már olvasom. :) 
A Half a Kingről és a Half the World-ről is találtok posztot a blogon. 


Az Atheneum hoz még egy pár érdekes könyvet mostanság, pl. Robert I. Suttontól a Kis seggfejkalauzt, ami február 20-én jelenik meg. Bár a cím kissé provokatív, mégis érdemes szerintem belenézni ebbe a könyvbe azoknak is akik taszítónak találják, mert seggfejekkel mindenhol lehet találkozni, és pszichológiai szemszögből megközelítve talán találunk néhány jó taktikát a kezelésükre, vagy legalább arra, hogy viseljük el őket. 


Érkezik egy újabb Jodi Picoult is, igaz ez kicsit később, április 16-ára, azaz már a Könyvfesztivál környékére. A Tizedik kör ismét egy nehéz kérdést kár majd körül a nemi erőszakkal kapcsolatban.


Hosszú várakozás után még tavaly év végén kijött végre a közösségi finanszírozással létrejött Nyugat + zombik képregény, Csepella Olivértől, amiről azóta olvastam pár pozitív véleményt, és engem is érdekel, csak még nem döntöttem el mennyire: megvegyem, vagy csak kölcsönkérjem?! :) 


Március 27-én jelenik meg eredetiben egy újabb Sarah's Scribbles képregény, a Herding Cats, ami remélem tényleg tele lesz cicákkal! :D Az eddigi sikereket nézve szerintem biztosra vehetjük, hogy a Fumax is hozza majd magyarul. 


Még tavaly jelent meg a Jaffánál egy érdekes kötet Szabó Magda, Magdaléna címen, aminek alcíme A másik Für Elise nyomában. Azóta is birizálja a fantáziámat, valahogy mégsem kerültem közelebb a megszerzéshez és olvasáshoz. A kötet megpróbálja összerakni azt, amit Szabó Magda a Für Elise után tervezett kötetében meg akart írni és mutatni az életéből. 


Két holokauszt-memoár is megjelenik hamarosan, az egyik Marceline Loridan-Ivens-tól az És te nem jöttél vissza (21. század kaidó), a másik pedig Baba Schwartztól a Májusi cserebogár (Athenaum): 



Szintén a 21. század Kiadótól érkezik a Kult könyvek következő darabja, egy roppant érdekes, feminista lelkületű könyv: a Hatalom, Naomi Aldermantól. "A ​nők a világ minden táján felfedezik, hogy különös erővel rendelkeznek. Ujjuk egyetlen érintésével képesek szörnyű fájdalmat okozni, sőt: gyilkolni is. A férfiak pedig rájönnek, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás…" Muhaha! :D


Az Agave háza táján több felújított kiadás és filmes könyv is jött/jön ebben az időszakban. A Molly Bloom memoárjából készült filmet én nemrég láttam a moziban, és nagyon bejött! :) 


Két jónak tűnő kémes-ügynökös könyv is van, az egyik a Tudnom kell Karen Clevelandtől (február 6.), a másik pedig a Vörös veréb (amit minden alkalommal vérebnek olvasok...) Jason Matthewstól. Ez utóbbinak már a folytatása is jön, Az árulás palotája (február 20.). Mindkét kémes könyvből film készül! A Tudnom kellben Charlize Theron játssza majd a főszerepet, a Vörös veréb sztárja pedig Jennifer Lawrence, már játsszák is a mozik azt hiszem. :) 


Új ruhát kap a Ready Player One és az Expedíció is, hmm és most nézem csak, ezzel szépen vissza is kanyarodtunk oda, ahonnan a poszt elindult. :D



Ti mit vártok ezek közül legjobban? :) 


2018. február 1., csütörtök

Januári olvasások és beszerzések

Januári hangulat. Forrás.
A január hosszú és végeláthatatlan mindig, mégis az utolsó pár napja csak úgy elslisszolt előlem, aminek azért örülök, mert februárban már lehet aktívan várni a tavaszt, és már csak kb. 4 óra után sötétedik be. :) Szeretett kis laptopkám gyógy- és wellnesskezelésen volt pár napot (értsd: nincs baja, de ne is legyen, ezért ment el :D), ezért csúszok kicsit én is a posztokkal, de azért igazán nem vagyok még elkésve egy jó kis januári hónapzárással. ;) 

2018 első hónapjában 4 könyvvel lettem gazdagabb, és ezek közül igazából csak egyre költöttem, szóval a könyv-büdzsé jól áll, ellenben van olyan könyv, amivel csak a porfogók száma nőtt a polcon, mert ha nem ajándékba kapom meg, én bizony messze elkerültem volna... 

A zsákmányok:

- Anna Gavalda: Életre kelni - Miamona ajándéka még karácsonyra, egy kicsit megkésett utó-ünnepléskor. :)) 
- Margaret Atwood: The Handmaid's Tale - ... ajándék egy ismerőstől, aki tudja, hogy szeretek angolul olvasni, de azt nem tudja, hogy ezt a könyvet már olvastam is, és hogy nem kedveltem. :/ 
- Alwyn Hamilton: A homok leánya - a Book a Sloth januári, Fantasy hősnők dobozának könyve. Nem érdeklődtem iránta, de most hogy megvan, és megnéztem miről szól, úgy döntöttem kap egy esélyt. :) 
- Joe Abercrombie: Half a War - Az ütközet -  reci. A Szilánkos-tenger trilógia befejező kötete, már olvasom. :)

Olvasások szempontjából én úgy érzem több is beleférhetett volna, de mégsem fért. A most olvasottak közül Az essexi kígyót még mindenképp januárban akartam bezárni, de sajnos sokkal nehezebben csúszik, mint gondoltam... A mondatait főleg egy-egy fárasztó nap nyűglődős estéjén, elég nehéz befogadni.

Összesen 5 könyvet fejeztem be, köztük a régóta tologatott Odakint sötétebbet, ami egy irtó érdekes, pszichedelikus élmény volt, és a The Poison Tree-t, ami szintúgy nagy meglepetést okozott, és mellesleg az első kipipált vcs-könyv is idén. :) És végül, de nem utolsósorban elindult az egyik nagy újraolvasási projektem, méghozzá Karen Marie Moning Fever sorozatának újrázása ezúttal megint a legelejéről. :) Az első 5 kötetet immáron ötödjére olvasom. :) Nagyon kellemes belemerülni újra ebbe a világba, és észrevenni megannyi apró részletet, rájönni, ezúttal mit felejtettem el, ami újdonságként hat. A negyedik kötetet is hamarosan befejezem, sőt, az összes többit tervezem még februárra. :)

Kupacka.

A blogon közepes volt az aktivitásom, 10 poszt született most, ezek közt voltak még decemberről elmaradt könyvesek is, és idejekorán megszületett az év első paprikás posztja is, a Voldemort "rajongói" filmről.  A hó végi laptop-kiesés és egy irl program miatt kicsit kevesebbet tudtam foglalkozni az írogatással, de februárban több könyves (és egyéb) poszt lesz, és jövök a Moning-újraolvasás első felvonásával is. ;)

A többiek januárja:

Nikkincs, Dóri, Nita, Amadea, Heloise, Colourful Fantasy, Sister


2018. január 24., szerda

Mégis mi volt ez?! - Paprikás poszt a Voldemort filmről

Rendkívül bosszús vagyok, miután pár napja megtekintettem a >youtube-on< a Voldemortról készült rajongói filmet, a Voldermort- Origins of the Heir-t. Nem mondhatnám, hogy tűkön ülve vártam ezt a kisfilmet, de amióta hallani lehetett róla, kíváncsi voltam mit fognak belőle kihozni. Nem kell nagy költségvetésűnek lenni valaminek ahhoz, hogy jó legyen, üssön, vagy épp szórakoztasson, és mi, a HP-univerzum kedvelői éhes csápokkal nyúlkálnak bármi után, ami csak egy kicsit is kötődik a kedvelt/kedvenc sorozatunkhoz ugyebár.

Nos, én ezekkel a kíváncsi csápjaimmal jól nyakon verném, aki úgy gondolta, hogy ez a film érdemes a hírverésre és a rajongók figyelmére... A Voldemort - Origins of the Heir a HP és Rowling megcsúfolása, és kiváltképp azért az, mert állítólag rajongók készítették. Rajongók *****meg! :D Rajongó az, aki vért folyat egy Avada Kedavrához? Rajongó az, aki szerencsétlen videojátékhoz hasonló verekedést mutat be varázslók közt? Rajongó az, aki szerint Tom Riddle-nek barátai voltak, és hovatovább együtt héderelt hollóhátas, griffendéles és hugrabugos (bwhahahaha) diákokkal? Rajongó az, aki szerint az átlátszó Veritaserum zöldnek is jó lesz és mehet intravénásan is, ahelyett, hogy meginnák? Rajongó az, aki nem tudja, hogy a Hollóhát címerállata egy kiba**ott sas, és nem holló?! ?!?!?!?! Elfolyósodik az agyam az ilyen érdektelenségből, figyelmetlenségből, felületességből fakadó hibáktól. 

Vajon ilyen mai frizkóval nyomták a csajok, amikor Voldi sulis volt?

De itt még mindig csak kapargatjuk a felszínt. A varázspálca trükkökön, effekteken és a diákok jelmezein kívül ugyanis semmi sincs a helyén a filmben, és semmi nincs jól megoldva vagy kibontva.

A színészek olaszok, és angolul beszéltek, de mégis hangalámondással át van szinkronizálva angolról, angolra. :D Vajon mennyire beszéltek szarul angolul, hogy erre szükség volt? :D A színészi játék... vagyis várjunk csak, hadd tegyem ezt inkább idézőjelbe: a "színészi játék" valami katasztrófa. Ezek a szerencsétlenek azt hitték az a színészet, hogy fájdalmas arckifejezéssel erőteljesen és lassan artikulálunk. És nem is csak a fiatalok pocsékok... A Hepzibah Smith-t játszó nőszemély is totál katasztrófa. Persze az egészre rátesz egy lapáttal, hogy rémes, szuper-plánokkal teli kameraállások vannak (folyamatosan szemeket és szájakat látunk), és hogy milyen pocsék szöveget is kellett elmondaniuk a szereplőknek. Minden párbeszéd és mini-monológ természetellenes és megerőszakolt szöveg. Ezen túl pedig semmit nem tudunk meg, és semmit nem mond el ez az "alkotás" (de szeretem az idézőjelet!). Összeszedett pár random tényt a könyvekből, és azokat összeszőtte némi kitalált hülyeséggel a házalapítók leszármazottaival kapcsolatban. A slusszpoén a szovjet katonás vallatás. Szovjet katonák?! Nagyon ufók voltak, röhejes fémgombokkal a símaszkjaikra varrva... A vallatótiszt meg félig vak volt, és mindennek semmi jelentősége nem volt, de hát rendben, írjuk fel ezt hangulatelemnek a sztereotíp, kucsmás oroszt... A kihallgatásnál Veritaserumot folyatnak infúzióban Grisha McLaggenbe, aki az imént említett fájdalmas arckifejezéssel artikulálva próbál közben színészkedni. Azon lépjünk ugye túl, hogy mekkora hülyeség már az is, hogy zöld lett a tiszta folyadék, és hogy ivás helyett intravénásan adják... de hogy ezen felül az is mekkora kapitális baromság, hogy még csepeg bele az áldozatba a szer, és erre azt mondja az orosz almufti, hogy megy ki a hatása. Hát sírva könyörgök, mennyire alacsony az IQ-juk ezeknek a kedves filmkészítőknek? A szérumtól pedig az ember köpködi az infókat a kérdésekre, nem képes terelő, vagy igazán körmönfont, mesélős válaszokra... SPOILER A vallatás után pedig elengedik Grishát? A naplót a kezébe adva?! SPOILER VÉGE Mégis mi a franc volt ez az egész, de komolyan?!


A csavar a kihallgatás végén szintén értelmetlen és értelmezhetetlen.

Ajánlom még figyelmetekbe a 43. perctől a coelhói magasságokba emelkedő elmélkedést:

Tom: "You're a seeker, right? You know too well how the game works. You have to catch the snitch. You have to chase it... you have to grab it, to end the game. But it never rests, it's unstoppable. It whizzes at top speed, and if you want to catch it you must not be distracted. You cannot think. No past, no future."



Ennek van bármi értelme, de komolyan? Sírjunk együtt. :'D Ugyanúgy nem stimmelnek a dialógusokban az egymásra adott reakciók sem.
A Tomot játszó Stefano Rossi mondjuk legalább jóképű, és voldis, ezt elismerem, de ha folyik ki a szörnyű szöveg a száján, akkor csak megszólalásig volt szép ugye...

Ez a film egy buta ember ötletének rosszul megvalósított, átgondolatlanul felületes cosplaye, amit nagydobra vertek.

PuPi balra el. PuPi pipa. 


Ki nézte még meg ezt a förmedvényt? Tetszett? És ha igen, miért nem? 
Nem szúrták a szemeteket a rettenetes hibák?

2018. január 22., hétfő

Erin Kelly: The Poison Tree

Olyan jó érzés ráakadni egy regényre, ami nem folytatásos, nem igazán ismert, nem övezi hype, de felkelti az érdeklődésed a sztorija, és aztán olvasás közben be is tud rántani. Erin Kelly könyve, a The Poison Tree sajnos ezzel viszont elérte nálam, hogy érdeklődjek minden más iránt is, amit a szerző írt...

A The Poison Tree már 2011 óta csücsült a polcomon, és várta, hogy végre valahára kedvet kapjak hozzá. Idén betettem a várólista csökkentésbe és sort kerítettem rá.

Sötét hangulatú, remek regény, szörnyű múltbéli titkokkal, bűnténnyel, barátsággal és drámával a középpontban. Nagyon kedveltem mind a történetét, mind azt, ahogy kibontakoztak az események, lassan és feszülten, a múltból indítva, hogy a szálak aztán összeérjenek a jelenben. Ráadásul a csúcspont nem is csak a múlt titkainak felfedése volt... a jelenben zajló rész is tartogatott bőven meglepetéseket.

A főszereplő lány, Karen Clarke, egyetemista és egy igazi nyelvtehetség, csak úgy ragadnak rá a nyelvek.
1997 nyarán Karen megismeri a különc Biba Capelt, aki némettanárt keres magának, bár pénze az éppenséggel nincs rá. Karen hamarosan teljesen belegabalyodik Biba világába, megismeri a bátyját, Rexet is, és rövid idő után egy nyárra otthonává válik a testvérpár highgate-i háza is. Biba tele van élettel, csapongó, vad és zabolátlan egyéniség - és ami általában ezzel jár még persze az egy bizonyos fokú gyökértelenség és felelőtlenség. Karen az ellentétpárja Bibának: jó tanuló, csendes; szinte már unalmasnak is tűnik Biba mellett, és talán ezért is babonázza meg annyira Biba hedonista életstílusa. Rexbe meg pont több felelősség szorult a kelleténél, és rendkívüli módon félti a testvérét, állandóan aggódik érte egy gyerekkori trauma miatt. Rex túlságosan is csak Biba érdekeit nézi a nagy túlféltés  és védelmezés közepette... Karennel való szerelmük nekem tetszett, nem volt túlromantizálva, és el tudtam fogadni, mennyire összeköti őket az a végzetes nyár, ami pedig csak egy emlékezetes bulizós, szabad időszaknak indult...
A karakterek egyike sem tökéletes, ettől lesznek talán még inkább emberiek.

Forrás.
Hármójuk kapcsolati dinamikája igazán különleges, a szerelmi szálat és a baráti és testvéri vonalat tekintve egyaránt. A levegőben folyton ott van a furcsa titok terhe, amiről igazából nem sok mindent tudunk, csak hogy a könyv elején valaki bizony épp a börtönből szabadul...
A múltban történtekre persze szép lassan fény derül, ahogy ingázunk az 1997-es, és a 10 évvel későbbi események közt, de erről ha többet mondanék, lelőném a fordulatokat is.
A legjobb az, hogy izgulni folyamatosan lehet a régmúltban a pontos kimenetelt nem sejtve, a jelenben pedig némi paranoiával vegyes kíváncsisággal szemlélve a torznak tűnő (?) révbe érést. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen véget kapunk.

A stílus kifejezetten gördülékeny, kiforrott, igényes. Abszolút nem lehet érezni, hogy ez Erin Kelly első könyve volt.

Értékelés: 10/10 Nem adhatok kevesebbet, annyira magával ragadott a dráma, a feszültség, a karakterek, és ez az egész, szépen kibontakozó tangled web of lies. Lekötött, imádta, olvasni és kideríteni az igazságot - és nem is a bűntett volt ebben a legérdekesebb, hanem a sorsok alakulása utána. 
Úgy érzem nem is tudtam egészen jól visszaadni, mi az, ami megfogott benne, de csak ajánlani tudom, olvassátok! :)

Érdekes szavak, kifejezések:

- barrister: védőügyvéd
- savvy: rafinált, ravasz (továbbá: no savvy: nem értem! :O)
- incarceration: bebörtönzés
- concurrently: egyidejűleg (ezt értem, csak meg is akarom jegyezni :))
- cenotaph: síremlék
- itinerant: vándorló, kóborló
- warren: nyomornegyed
- clematis: iszalag
- epiteth: (díszítő) jelző
- breathalyser: alkoholszonda
- shoal: tömeg
- towpath: vontatóút
- barge: uszály, bárka
- pallet: raklap
- fait accompli (French): an accomplished fact
- layette: babakelengye
- babygro: babaruha
- hyperbole: túlzás
- petulance: ingerültség, szeszély
- timbre: csengés, hangszín
- tarpaulin: vízhatlan ponyva
- disparity - különbség, egyenlőtlenség
- deluge: özönvíz, áradat
- Chinese whispers
- non sequitur

2018. január 19., péntek

Book a Sloth Club unboxing - Fantasy hősnők

Amikor kiderült a Book a Sloth Club - azaz az első magyar könyves meglepetés doboz - januári témája, a Fantasy hősnők, úgy gondoltam, engem ez annyira nem érdekel, mert valamiért a Marvel univerzum, és különféle képregényhősök ugrottak be. Nem tudom miért asszociáltam ilyesmire, holott kézenfekvő lett volna néhány másik, általam is nagyon kedvelt könyvsorozat hősnőire gondolnom. Ahogy egy-két ismerős felemlegette őket, meggondoltam magam, és mégis megrendeltem az utolsó napokban a januári dobozt. 

A Book a Sloth tavaly novemberben indult az Állati témájú tesztdobozzal, aztán jött a novemberi Álom és varázslat doboz (ebből én kimaradtam, de Zakkant írt róla. :)) és a decemberi dupla-könyves meglepetés, ami a Téli romantika fedőnevet viselte. Nekem nagyon szimpatikus ez a kezdeményezés, és örülök, hogy végre Magyarországon is meghonosodhatnak a tematikus subscription boxok. :) Februárban már két doboz közül is választhatunk, van magyar és angol nyelvű is, előbbi Mágikus lények, utóbbi pedig Deception and mortality névre hallgat, mindkettő fantasy könyvvel a középpontban.  ITT tudtok rendelni belőlük. Használjátok kedves bloggertársnőm kuponkódját, a ZAKKANT10 -et ha új vásárlók vagytok, és 10% kedvezményt kaptok a februári dobozból. ;) 

De lássuk a Fantasy hősnők doboz tartalmát, jöjjön az unboxing. ;) 

!!!SPOILER SPOILER!!! 


2018. január 17., szerda

Molly Bloom elit játszmája

Remek a film plakát!
Kedvelem az okos, furfangos filmeket, amik izgalmasak, pörgősek, de mesélnek is valamit közben. Az új sikerfilmet, az Elit játszmát (angol eredeti: Molly's Game) az ilyen jellemzőkkel bíró, korábbi nagy kedvencemhez, A Wall Street farkasához hasonlították, hovatovább a női verziójának nevezték. Amikor megtudtam ezen felül azt is, hogy egy könyv az alapja a filmnek, ami nem mellesleg igaz történet is, akkor eldőlt a kérdés: nekem ezt látnom kell.

A főszereplő, Molly Bloom létező személy, aki egy memoárban írta meg exkluzív, ám sötétté forduló játszmáinak történetét. Molly volt a "pókerhercegnő", aki az igazi nagykutyáknak szervezett titkos, később pedig sajnos kissé illegális pókerjátszmákat is (bár nem egészen értem, ez a jutalékszedés miért illegális). Az előkelő helyeken zajló pókerparty-k hemzsegnek a hírességektől: színészek, politikusok, tőzsdecápák és sajnos maffiózók is bekerülnek ide. Meg az occasional balek, akit jól meg lehet verni, vagy akinek talán épp a szűz kéz hoz szerencsét. :) (Béna Brad!)

A film iszonyatosan pörög, Aaron Sorkin rendezése igazán különleges, és rendkívül szórakoztató. Jó a ritmus, Sorkin mindig tudja hol kell kicsit lassítani, megállni, vagy épp hol zúdíthat ránk akár tonnányi információt 3-4 percben. A film első jelenete maga olyan feszült, és mégis, közben folyamatos alánarráltságával annyira informatív, hogy csak kapkodtam a fejem, és odaszögeződtem a moziszékbe.

Jelenet a filmből.
Molly Bloom egy igazán erőteljes karakter, okos, merész és kitartó. Bár belekeveredett ebbe-abba, mégis valahogy végig illik rá a becsületes jelző is. Meglátszik rajta a sportmúlt. Fair marad. Kitartóan tud védelmezni, és nem veszti el, és nem is hajlandó feladni önmagát. Molly kis híján olimpikon síző lett - a sílécet azonban valahol egy baleset és egy mellékes állás közt elcserélte a kártyapaklira. Kitanulja a játék fortélyait is, és kitapasztalja azt is, ki milyen személyiség a játékosok közt, hogy játszik, hogy viselkedik ha nyer, vagy ha veszít. Molly megkaparintja magának ezeket a játékosokat, befekteti a pénzét, hogy aztán még többet csináljon belőle, miközben az orra előtt elképesztő összegek forognak egyetlen éjszaka alatt. A probléma akkor veszi kezdetét, amikor nem megfelelő egyének kerülnek be a társaságba, amikor valakinél borul a bili, és köp a hatóságoknak, vagy amikor képbe kerül a védelmi pénz, és a verőemberek.
A múlt és jelen képei váltakoznak, előbbi a csillogó világ, ahol minden snittben másik, elképesztően gyönyörű ruhában látjuk Mollyt, saját monogramos zsetonjait osztogatva, utóbbi pedig a jelen szomorú valósága a tárgyalótermekkel, gonosz ügyészekkel, vagyonelkobzással, és egy szimpi fekete védőügyvéddel (Idris Elba) :)

Jelenet a filmből. Jessica Chastain és Idris Elba.
Jessica Chastain igazi dívaként viseli a fent említett ruhakölteményeket. Egészen kivételes szépség ez a nő, karakteres, nem hétköznapi arcvonásokkal, tökéletes alakkal megáldva. Bármit dobnak á, szerintem jól állna neki. :) A valódi Molly Bloom is gyönyörű nő:

A valódi Molly Bloom. Forrás.

A valódi Molly Bloom. Forrás.
Kevin Costner, aki Molly apját játszotta, elég rideg figuraként mutatkozik, de aztán kiderül, van neki is lágyabb oldala. A padon beszélgetős jelenet apa és lánya közt a film legérzelmesebb jelenete. Mellesleg pedig humort is sikerült azért belecsempészni (terápia néhány percben ugyebár. :)) .

Pókereztem már, és néztem is pókert a tévében (igen, a Korda Gyuri bácsisat :D), de csak az alapfogalmakkal vagyok tisztában, illetve amikor együtt követtük az egyik nagy tétes játszmát, akkor értettem, hogy mi miért történik úgy. :) A póker valóban nem csak szerencsejáték, hanem észjáték, ahogy a filmben is mondják.

Jelenet a filmből. Az egyik káprázatos - és merész - ruha. 
Igaz történet lévén felmerül a kérdés, kik voltak pontosan ezek az alakok, akik számára Molly játszmákat szervezett? A könyvből, és korábbról kiderült már pár név, de ugyanúgy, ahogy a filmben, Molly a való életben is továbbra is hallgat a többi árnyalakról. A Michael Cera által játszott 'X' , úgy hírlik, Tobey Maguire volt a való életben, aki eléggé alátett a mi Mollynknak... De a pókerasztaloknál forgatta a lapokat és a szerencséjét Leonardo DiCaprio, Matt Damon, Ben Affleck, Macauley Culkin és Pete Sampras is.
A film, ahogy olvastam, hűen követi a memoárt, és Molly Bloom maga is részt vett a munkálatokban.
Azért kíváncsi lennék, ténylegesen mennyi intim kapcsolat is szövődött a füstös póker közben, de a témát roppant diszkréten kikerülik. Szerintem Molly ha erről is hallgatni akar, akkor mindig is hallgatni fog.

Kedvenc jelenetek:
- a síelős jelenet
- amikor az új osztócsaj nagyon gyorskezű, és Molly rászól. :D
- Béna Brad szerencséje
- Appletini! :D

Kifogásolom:
- SPOILER! Rettenetes csúnya fejre érkező esést, és kitört nyakat mutattak a síelésnél, a több kevesebb lett volna, és ugyanígy a verésnél minimum arccsonttörés, orrtörés, belső sérülések stb. Megverték, oké, meg balesetet szenvedett, oké, de túlélte mindkettőt, itt azért elég durván prezentálták ezt, sokkal súlyosabb sérüléseket okozott volna.

Jelenet a filmből.
Feszültséggel teli, látványos, izgalmas film az Elit játszma, érdemes megnézni. A pikantériáját pedig az adja, hogy ez tényleg így történt...

Jelenet a filmből. 
10/10

A magyar könyvváltozatot kiadja az Agave. >Itt< megrendelhető.


2018. január 14., vasárnap

Veres Attila: Odakint sötétebb

Veres Attila könyvéről nem könnyű írni, annyira különleges, annyira dicsérni-való, és közben mégis annyira bizarrul furcsa, és pszichedelikus élményt nyújtó regény. Egyszerre kavarog bennem olvasás után a sok ismerős magyar-retró, és a valóban Vandermeer-re hajazó szürrealizmus; a szétcsúszó, álomszerű képtelenségek. De próbáljuk formába önteni az egészet, és kezdjük az elején: 
Magyarországon 1983-ban furcsa új faj jelenik meg a fákon, és megjelenésükkel egy időben a baglyok eltűnnek. A csápos, amolyan pók és polip hibrid lényeket cellofoidáknak nevezik el, és természetesen ostoba módon nyakló nélkül kezdik üldözni és vadászni. Számuk olyannyira megcsappan, hogy már csak néhány kis telep, vagy farm létezik, ahol gondozzák őket. Ezen telepek egyikére, egy isten háta mögötti faluba érkezik Gábor is, a főszereplőnk, hogy beálljon cellofoidákat etetni, meg trágyát lapátolni alóluk. A cellofoidák maguk választották ki őt a vére és az álmai alapján... 

A lényeket nem lehet lefotózni, lefilmezni és az "eseményterületnek" nevezett névtelen megye határain kívülre - és így az országhatáron kívülre sem - vinni. Magyar kuriózum... Az esztelen vadászatot követően persze a védelmükre keltek többen, és kiderült, van is miért megóvni és jól tartani őket, az emésztőváladékuk ugyanis gyógyító erejű. A kristálytej nagyon értékes, és Gáborék minden nap fejik az állatokat érte.
Amellett, hogy a cellofoidák milyen aranyos, ártalmatlannak tűnő, bújós lények, valami különös rettegés is övezi őket, megmagyarázhatatlan álmok, az éjfekete szemek lebilincselő hatásai, olyan zsigeri változások, amiknek nincs értelmes oka. 

A fejezetek elején idézetek vannak újságokból, tévé-műsorokból, fiktív könyvekből, a nyolcvanas évektől kezdődően, és ez az áldokumentarista elem mutatja be, hogyan is zajlott a lények megjelenése, fogadtatása, üldözése, és egyáltalán a megítélésük. Személyes kedvencem Sigourney Weaver Oscar-beszéde egy cellofoidás film kapcsán, de megjelenik Torgyán József is, a Tankcsapda, vagy egy részlet a Szeszélyes évszakokból. Ezek a kis beszúrt elemek hitelesítik a történteket, és megfestik a hátteret ehhez az alternatív valósághoz, méghozzá szépen és észrevétlenül, hogy Veres Attila közben nyugodtan fejest ugorhasson Gáborral a történetmesélésbe. A cikkek, riportok, részletek és beszédek hamisítatlanul magyarok, és ez az egész magyar valóság olyan rettenetesen valódi, hogy szinte fáj hogy mondjuk pont emiatt esélytelen a világhírre a történet. Ezek a "magyarságok", jellegzetességek csakis nekünk fognak igazán rezonálni, és teszik ezt úgy, hogy közben nem egy szörnyű 3D matyóminta ugrik ki a könyvből, nincs túltolva, csak kellemesen ismerős, hazai, és nosztalgikus. A misztikus, néha álom és valóság határán egyensúlyozó regény minden bizarr ötletességét egy szilárd magyar valóságba ültette, ami, akár be akarjuk ezt vallani, akár nem, nagyon a sajátunk. 

A karakterek összességében elég semmirekellő alakok, de nem papírmasék. Szabolcs rengeteget szív, de egyébként rendes figura, kedveltem őt, és örültem, hogy Gábor őmellé kerül a telepen. Gábor gondolataiból elég sokat kapunk, hisz az ő fejében vagyunk, és néha kicsit túl sok is volt az exén (Ritán) való rágódása, vagy épp az apakomplexusa, de azt legalább nem lehet mondani, hogy egy egysíkú karakter lenne. Szerintem sokat fejlődött. 
Szabolccsal kapcsolatban még meg kell említenem a szuper bakelit lemez gyűjteményét, nagyon tetszett ez a furcsa, kiadatlan, hibás és ritka lemezekből álló kincsestár. 

Forrás.
Az eseményterület annak ellenére, hogy milyen különleges dolog számára ad otthont, nem lett százezreket vonzó látványosság, de jönnek szép számmal a turisták, akik egy hippis, mágikus hangulatot adnak a már eleve misztikus erdőhöz. Bulik, spanglik, egy furcsa zenekar próbáinak visszhangja, akiket nem lát soha senki... A megmagyarázhatatlan és furcsa történések gyakran egy legyintést sem érdemelnek, annyira megszokott a szokatlan, a nem-normális, a napi "hidegrázás"... Az elmebeteg dolgok sorában undorító, ijesztő és horrorisztikus dolgok is helyet kapnak egyaránt, és Veres Attila nem fukarkodott ezek adagolásával. Folyamatosan történik valami nem-mindennapi. Talán az első néhány cellofoida etetős és trágyalapátolós napon kívül nincs is több, a szokott mederben folydogáló rész. Vörös húscafatok egy feltört tojásban, csecsemőket evő apák történetei, pókokról szóló álmok, könyvek, amikben összekeveredtek a szavak, egy végeérhetetlen kártyajáték, ami állítólag a cellofoidák megjelenésének estéjén kezdődött, és azóta sem maradt abba... ... Aztán ott van még Robin rejtélye, aki Gábor előtt dolgozott a telepen, felmondott, majd öngyilkosságot követett el... Ha mindezek után pedig még azt mondom, ez csupán a jéghegy csúcsa, elhiszitek? 

A könyv kétharmada folyik abban az egységes, mesélős stílusban, ami nekem nagyon tetszett, az említett doku-idézetekkel a fejezetek elején. Ez a rész  gördülékeny, izgalmas, félelmetes, és kíváncsivá tesz. Aztán történik egy perspektívaváltás, és onnan kicsit olyan, mintha valaki teljesen más írta volna a második részt, ami egybefolyik, nincs semmi tagoltság, nincsenek fejezetek, elveszik az addigi szerkezet - persze okkal. A regény egy különös metafizikai síkra kerül, és valami sokkal nagyobb egész részeként láthatjuk az eddigieket. Számomra ez az elrugaszkodottság éles váltás volt, de látom a miértjét, és elismerem jól lett elkanyarítva (bár kissé sok volt az erőszak és az undorító részletek itt is). A szürrealitás teljes mértékben uralja a könyv harmadik harmadát, és az addigiakhoz nekem nem teljesen passzolt. Nem sikerült teljesen jól elmosni a határokat a kétféle történetmesélés közt.

A szerző, Veres Attila.
Kritikaként fogalmaznám még meg, hogy azért van néhány elvarratlan szál, pl. a füles fa, Rita (?), a baglyok, és végső soron a halottak lemezének sem lett sok jelentősége. A néhány következetlenség, és ismétlődés ellenére azonban azt kell hogy mondjam Veres Attila nem hibázik. Zseniális regényt rakott össze, szerintem egyedülálló a magyar könyvek közt és a zsánerben is. Nyomasztós, sötét, titkokkal teli, rendkívül misztikus, weird underground horror sci-fi fantasy... (?) :D Ami nem megy át kommerszbe (valami egészen másba megy át). 


A borító is remek, nagyon passzol, és örülök, hogy a csápok azért nem maradhattak le róla. ;) 


Értékelés: 10/8,5-9  Tőlem a szürreális, elrugaszkodott részek idegenek voltak, de ettől függetlenül egy nagyon jól megírt regényről van szó, ami telis-tele van a tudatalattinkból merítkező iszonyattal. Igazi magyar csemege a fantasy, a sci-fi és a horror kedvelőinek egyaránt.

Amúgy meg kérek egy cellofoidát! Ha nem lehet igazi, akkor legalább egy plüsst. ;) (Kedves Agave, gyártsatok ilyet! :D )

A könyvet kiadja az Agave Könyvek.
Rendeld meg >ITT<.

Olvass bele >ITT<.