2017. június 16., péntek

Főként krimis hírek

A nagy könyves eseményeken túl és után is van azért élet és megjelenések, meg persze egyéb hírek is, amikből összegyűjtöttem most egy csokorra valót. Ezek a filmes-könyves történések engem is érdekelnek, főleg, mert nagy részüknek köze van egyik kedvenc műfajomhoz, a krimihez. :) 

Két Agatha Christie-s újságom is van, az egyik az, hogy a Helikon Kiadó elkezdett egy új AC-sorozatot kiadni, és nagyon jól néznek ki a kiadványok! Íme az első címek közülük: 





A Poirot-regények alapszíne a kék, a Miss Marple regényeké valószínűleg padlizsán lesz, és külön színt kapnak Tommy és Tuppence-ék is (várhatóan narancs) meg a többi, nem alájuk sorolható krimi is (zöld-arany). :) A könyvek gerincén lesz sorozatjelölő piktogram is. (forrás)

A másik pedig nem más, mint az új Murder on the Orient Express film, amiről korábban is írtam már. Igazán parádés a szereposztása, Michelle Pfeiffer, Judi Dench, Willem Dafoe, Johnny Depp, Penélope Cruz és Kenneth Branagh fognak benne brillírozni, utóbbi Poirot felügyelőt alakítja, és a film rendezője is egyben.

Íme a trailer:


Szerintem remek lett, bár Poirot-t nagyon nehéz elfogadni ha nem David Suchet alakítja, annyira egybeforrt a színésszel a karaktere... Az a bajusz pedig már-már túlságosan is komikus. 
Viszont nekem kifejezetten tetszik a modern dalbetét az előzetes végén! :D Kövezzetek meg, de kirívóságában mégis valahogy illik hozzá. :)

Ha már ennyire a krimi vonalon vagyunk, még egy számomra kedves krimis hír: jön a következő Maigret kötet az Agavénál, a Maigret emlékiratai, ezzel a csodás borítóval és felcsigázó fülszöveggel: 

"Hogyan ismerkedett meg Madame Maigret az éhkoppot nyelő Maigret közrendőrrel? Kik voltak a „szöges zoknisok”? Mit keresett Maigret az erkölcsrendészeten? Hogyan adta kölcsön Simenon a lakását a regényhősének? 
Ezekre és még sok tucat más kérdésre kaphatnak választ a megrögzött Maigret-rajongók éppen úgy, mint azok, akiknek ez a rendhagyó könyv lesz az első kalauzuk a pipázó párizsi főfelügyelő világában. 
Rendhagyó, mert ezúttal nem Simenon beszéli el hőse újabb kalandját, hanem Maigret ragadja magához a szót, s ha már így esett, nem restelli retusálni, kiegészíteni, alkalmasint kétségbe vonni Simenon róla alkotott képét. 

Maigret emlékiratainak olvastán fel kell tennünk a kérdést: Simenon találta ki Maigret főfelügyelőt, vagy Maigret Simenont?"


És az utolsó hírmorzsa, a kakukktojás, ami nem krimi: az Athenaeumnál június 22-én jelenik meg Jodi Picoult új könyve az Apró csodák (Small Great Things), én ezt angolul fogom olvasni majd. Ahogy azt már megszokhattuk, ismét nagyon merészen nyúlt a szerző egy igen nehéz témához.

Fülszöveg: "Ruth ​Jefferson már több mint húsz éve dolgozik szülész szakápolóként egy connecticuti kórházban, amikor egy újszülött vizsgálatát követően váratlanul másik páciens mellé osztják be. Az újszülött szülei a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, ezért nem akarják, hogy az afroamerikai Ruth akár csak hozzáérjen a gyermekükhöz. A kórház helyt ad a kérelmüknek, másnap azonban a kisbaba életveszélyes állapotba kerül, miközben egyedül Ruth tartózkodik a csecsemőszobában. Engedelmeskedjen a főnöke utasításának, vagy avatkozzon közbe? Ruth habozik megkezdeni az újraélesztést, s ennek eredményeként emberöléssel vádolják. Kennedy McQuarrie közvédő vállalja az ügyét, de már a legelején váratlan tanáccsal szolgál: ragaszkodik ahhoz, hogy faji kérdések szóba sem kerülhetnek a bíróságon. Ruth, aki értetlenül áll a döntés előtt, próbálja folytatni az életét – már csak kamasz fia érdekében is –, miközben az ügye egyre nagyobb port kavar. Miután megkezdődik a tárgyalás, Ruthnak és Kennedynek ki kell vívnia egymás bizalmát, ám eközben mindketten szembesülnek azzal, hogy talán alapvetően elhibázott minden, amit a másikról – s önmagukról – tudni véltek. 
Jodi Picoult végtelen alázattal, empátiával és alapossággal közelít kiváltság, előítélet és igazság kérdéséhez, s nekünk, olvasóknak sem kínál egyszerű, könnyen emészthető tanulságokat. Az Apró csodák egy rendkívüli író csúcsteljesítménye."



Nos, kinek mi tetszik az egyvelegből? Várjátok az új Orient Expressz filmet? 

2017. június 15., csütörtök

Egy kis book tag

Már elég rég nem volt book tag a blogon - ahogy megnéztem, idén még egyáltalán nem -, nemrég viszont Hoacin meginvitált egyre, és kedvet kaptam a kitöltögetéshez, szóval enjoy! :) 

Íme a kérdések és a válaszaim: 

1. Melyik könyv van a polcodon a legrégebb óta? 

Hű, hát ez egy nagyon nehéz kérdés, nem tudom melyik volt az első "saját" könyvem, biztosan valami babáknak való, meg nagyon képes mesekönyv, de az is lehet, hogy azok közül is a szüleimét nézegethettem először. Mindenesetre teli könyvespolcból nem volt hiány már gyerekkoromban sem. :) Korai emlékekből rémlik a Panni és babái, Mosó Masa mosodája, A két lotti, Bambi... :) 

2. Mit olvasol jelenleg, mit olvastál ezelőtt és mit fogsz ez után? 

Jelenleg Jeff VanderMeertől a Borne-t olvasom, és Sarah J. Maastól az A Court of Wings and Ruint.
Következőnek tervezem: Neil Gaiman, Michael Reaves, Mallory Reaves: Ezüst álom és Veres Attila: Odakint sötétebb című könyveit, de a közeljövőben szeretném olvasni még Szabó T. Annától a Töréstesztet is .

3. Melyik az a könyv, amit mindenki szeret, de te utálsz? 

Ohohohóóó, ilyen akad egy pár, a paprikás posztjaimból lehet róluk tájékozódni. Illusztris példái a Gone Girl (Holtodiglan) és a Gyönyörű sorscsapás. :) 

4. Melyik az a könyv, amit folyamatosan mondogatsz magadnak, hogy egyszer elolvasod, de valószínűleg nem fogod? 

Talán a Monte Cristo grófja.

5. Melyik az a könyv, amit nyugdíjas korodra is megőrzöl? 

Minden számomra kedves könyvet, ami jelentett is valamit. Rendszeresen selejtezek, válogatok, de van ami mindig megmarad majd, a kedvencek, az igazán ütős és jó könyvek, amik maradandó élményt nyújtottak.

6. El szoktad olvasni az utolsó oldalt előbb, vagy kivárod a könyv végét? 

Nem, soha nem olvasom el előre a végét. Mi értelme lenne annak?

7. Köszönetnyilvánítás: papír- és tintapazarlás vagy érdekesség? 

Nem szeretem igazán, unalmas listának találom legtöbbször. Üdítő néha valami olyanba botlani, amit mégis érdemes elolvasni.

8. Melyik karakterrel cserélnél szívesen helyet? 

Maigret felügyelő helyében szívesen lennék néha... Komótosan járkálva gondolkodnék sunyi bűnügyeken, rónám az esős francia kisvárosi utcákat, pipáznék és italoznék... :) De lennék szívesen egy névtelen roxforti diák is, ó igen, bármikor. :)

9. Van olyan könyv, ami valami különlegesre emlékeztet az életedben? (hely, idő, személy)

Nagyon élesen maradnak meg az olvasások emlékei; hogy melyik könyvet épp hol olvastam, hol nyaraltam közben, hol ültem vele a lépcsőn, a kertben, mit olvastam autóban, vonaton. Szóval rengetegről rögtön bevillannak a képek. Nagyon tisztán megmaradt például Alice Hoffman Hetedik mennyországa, amit egy balatoni nyaralás alkalmával olvastam, a lépcsőn kuporogva, vagy szintén a szerzőtől a Skylight Confessions, amit egy termálfürdőben kezdtem el, és egyszer olvastam egy fél óráig egy bizonyos öreg, piros Suzuki motorháztetőjének támaszkodva is...


10. Mondj egy könyvet, amit érdekes módon szereztél meg! 

Kemény 50 Ft-ért vettem egy Simenon regényt, a Ködös kikötőt egy könyvtári kiárusításon, és volt már buszmegállóban talált könyvem is: Alberto Moravia: Gyilkosság a teniszklubban, csak ezt aztán tovább is adtam. 

11. Adtál már valaha könyvet valami egyedi okból egy különleges személynek? 

Ezen nagyon gondolkodtam, de nem jut eszembe nagyon egyedi indíttatású ajándékozás. Persze mindig próbálok az ajándékozott kedvében járni a választott könyvvel. :) 

12. Melyik könyv volt veled a legtöbb helyen? 

Valami olyasmi lehetett, amit sokáig olvastam, talán A kőszívű ember fiai, amivel nagyon szenvedtem, hogy végre befejezzem. :D

13. Van olyan kötelező olvasmány, amit középiskolában nem szerettél, de pár évre rá kiderült, hogy nem is olyan rossz? 

Az az igazság, hogy nem olvastam újra még egyetlen kötelezőt sem. De van olyan, aminek a megítélését megszépítette az idő múlása, ilyen volt Az ember tragédiája, amit nagyon utáltam olvasni, de később elismertem nagyságát.

14. Használt vagy új könyvek? 

Teljesen mindegy. :) Az újnak is van szépsége, de a porosnak is van varázsa. 

15. Olvastál valaha Dan Brown-könyvet?

Igen, mindet, és alig várom az Origint is. :)

16. Megtörtént már veled valaha, hogy a filmadaptáció jobban tetszett, mint maga a könyv? 

A Trónok harca ilyen volt, nem is folytattam az első kötet után az olvasást, maradtam a szuper adaptációnál.

17. Volt már veled valaha, hogy éhes lettél olvasás közben? Szakácskönyv is számít. 

Persze! :) Neil Gaiman olyan ínycsiklandó papírvékony palacsintákról és isteni lépesmézről ír az Óceán az út végénben, hogy az azonnal beindítja az ember nyáltermelését.

18. Ki az a személy, akinek könyvajánlását mindig megfogadod?

Egyik legjobb barátnőmét, és szüleimét - bár néha halogatódik a konkrét elolvasás is, de megfogadom. :)

19. Van olyan könyv a komfortzónádon, kedvenc műfajodon kívül, amit végül imádtál? 

Igen, akadnak ilyenek. Például eléggé komfortzónán kívül esett a Déli-Végek trilógia mint agyszennyező sci-fi, és a World War Z is, mert nem szeretem a zombis dolgokat, ezt mégis imádtam. 


Nem jelölök meg személy szerint senkit a tagre, aki viszont kedvet kapott, és szeretné kitölteni, nem fogja vissza magát! :)

A képek forrása: pinterest.com.

2017. június 13., kedd

Könyvhét 2017

Zsákbamacskák a Tintakő Kiadó standjánál.
Az idei Könyvhetet nem vártam most annyira, mint szoktam, és végül beszerzéseim visszafogottságából is látszik, nem is jelent meg annyi minden, ami elcsábított volna. De azért persze mentem, és válogattam kicsit a napsütésben, és inkább a kevésbé zsúfolt napokon. 

Az akciók szerintem nagyjából a szokásosak voltak, és lehetett túrni most is olcsóbb dobozokban, helyenként pedig voltak nagyobb kedvezmények is a 20%-nál. Alexandra-hatás ide, vagy oda, azért azt olvastam, rengeteg könyv jelent meg az Ünnepi könyvhétre, és több mint egymillió forintra lett volna szüksége annak, aki minden frissen megjelent könyvet meg is akar venni. (Nem találom a forrást, de azt hiszem az Index írta meg.)

A könyvböngészés jólesett, és néhány szerzeménnyel természetesen gyarapodott a gyűjteményem, és hosszabbodott a várólistám. Íme, a rövidke, de annál tartalmasabb lista: 

- Veres Attila: Odakint sötétebb
- Neil Gaiman, Michael Reaves, Mallory Reaves: Ezüst álom
- Szabó T. Anna: Törésteszt
- Rejtő Jenő: Tatjána

A kupac.

Kiterítve a zsákmány.
JRI poszter.
Twister stand.
Az első kettő reci, az Agavétól, hamarosan olvasom őket, nagyon kíváncsi vagyok rájuk, csak előbb majd még a Borne-t fejezem be. 
Szabó T. Anna kötete komoly és komor, de erre is szükségem van mostanában, úgy érzem. A Senki madara után szeretném megismerni a novelláit is a szerzőnek. 
A Rejtő könyv pedig egy eddig kiadatlan kézirat, noir krimi, igazi kis csemege. Beleolvasgatva nagyon olyasmi volt, mint Simenon roman durjei. :) 

A Twister standja nagyon tetszett, jó volt az új Jók és Rosszak Iskolája kötet plakátja, le is fotóztam, és megjelent a csodaszép borítójú A kárhozott is. :) 
A Twisteren kívül a Deltás standnál és a Főnixnél voltak a legjófejebbek és legbeszélgetősebbek az eladók. Az új Gaura Ágnes könyvvel, a Túlontúllal szemeztem, de végül nem vettem meg mégsem, mert  még az összes többi Gaurám is olvasatlan itthon... Szóval próbáltam nagyon tudatos maradni. ;) A Tintakő standnál majdnem elcsábultam egy zsákbamacskára, de aztán mégsem. Viszont a fagyira elcsábulás az megvolt. ;) 

Volt sok dedikálás is, láttam is pár szerzőt, hírességet, például Bródy Jánost, Szendi Gábort, Hatala Csengét, Veres Attilát és Bárdos Andrást is, akivel az ekultura készített egy tök jó kis interjút is, nézzétek meg! Eddig nem is tudtam, hogy ő van a 21. Század Kiadó mögött... 



Ez volt az idei Könyvhét nekem, kicsit visszafogott, de remélem minden kis zsákmányomat élvezettel forgatom majd. :) Jövőre is megyek! :) 

U.i.: a májusi zárás elmaradt, lehet, hogy majd összekötöm a júniusival és a könyvheti szerzeményekkel. ;) 

A bejegyzésben levő képek a saját képeim. 

2017. június 10., szombat

Fantastic Beasts and Where to Find Them - The Original Screenplay

Először is, ez a könyv olyan gyönyörű, hogy nem lehet vele betelni! Külseje is, belseje is igényes, szép. Komoly ugyan a sötét, vásznas rész a díszes, éjkék védőborító alatt, de megtöri a komolyságot a középen csücsülő arany Furkász (Niffler), és a gerincen végigfutó szép betűk. Belül is rengeteg kis rajz található, elválasztó elemként is, és illusztrációként is, a lényekről. 

Mivel forgatókönyv, elég gyorsan olvasható, párbeszédes. Érdekesek azért a leíró részek is, hogy hogyan is kell egy jelenetet megrajzolni a filmvászonra, mi számít ilyenkor, milyen részletekre kell figyelni, és hát külön plusz volt még az, hogy tanulhattam kicsit a filmes szakzsargont is, aminek kifejezései hátul ki vannak gyűjtve, magyarázattal. Ilyenek például a jump cut, a high wide, az O.S., ami az off-screen rövidítése, vagy a V.O., ami pedig voice-over

A történetről nem lehet itt igazán semmi újat mondani, hiszen a(z első) Legendás állatok és megfigyelésük film forgatókönyvéről van szó, szóról szóra megegyezik hát az ott zajló eseményekkel, párbeszédekkel. Novemberben láttam a filmet a moziban, és nekem nagyon tetszett, elvarázsolt, és örültem neki, hogy van rendes története, van kifutása, nem csak egy kis nosztalgikus belezuhanás a varázslóvilágba, és fékevesztett lény-üldözés. Nagy szívfájdalmam, hogy a szüleimnek nem tetszett igazán, pedig úgy szerettem volna, ha Harry Potter-kedvelő szívük elvarázsolódik újra. :( :) Persze én jóval inkább ebben a világban ragadtam, és várva-vártam az új történetet is.

A könyvben Jacob jeleneteit vártam legjobban, főleg amikben Queenie-vel együtt van, és nagyon élveztem újraélni az utolsó képkockákat a pékséggel. 

Akinek tetszett a film, és aki nagy HP és Legendás állatok rajongó, annak nem hiányozhat ez a relikvia sem a gyűjteményéből. 

Forrás
Magyarul is megjelent már!


Érdekes szavak, kifejezések

- altercation: cívódás, veszekedés
- pilfer: elcsen, ellop
- mezzanine: félemelet, magasföldszint
- clothes horse: próbababa
- oleaginous: olajos
- emulate: utánoz/ verseng, felülmúlni igyekszik
- impound: lefoglal
- kowtow: megalázkodik, mélyen meghajol
- abett: felbujt (?) abetter: felbujtó, bűnsegéd
- proboscis: orr, szívószerv
- insalubrious: ártalmas, egészségtelen
- seedy: nyomorúságos, kopott
- speakeasy: tiltott italmérés, engedély nélkül működő kocsma

2017. június 3., szombat

Phyllis T. Smith: A Palatinus-domb lányai

"Biztos vagyok benne, hogy amikor a történetírók - akik mind férfiak - papiruszra vetik korunk eseményeit, a győztes és vesztes háborúkat emelik majd ki. Számukra ezek a sorsdöntő fordulatok. Ugyanakkor arról is érdemes lenne szót ejtenünk, hogy a különböző házasságok egymásutánja milyen hatással volt a sorsunkra."

Ez a rész mint tételmondat tökéletesen illik a könyvhöz és megfogalmazza a lényegét. Phyllis T. Smith második regényében az Én, Livia után nem sokkal veszi fel a történelem fonalát, és kicsit gabalyít is rajta itt-ott, de tényanyagában azért követi a megtörtént eseményeket. Kicsit kiszínezi ezt a történelmi időszakot, és a nők szemszögéből villantja fel a történéseket. 

Olvasmányos, fordulatos, méltó párja az Én, Liviának. Tetszett a váltott nézőpont, a három elbeszélő: Julia, Livia és Kleopátra Szeléné elég változatossá tették a történet fonalát, amiről nem lehet biztosra venni, valóban így zajlott-e, de elég hihetőnek tűnnek képzelt részei is. 
Liviát már ismerjük az előző könyvből, alakja egy biztos pontot jelent, döntései megfontoltak, okosak, továbbra is szimpatikus marad az olvasó számára, és nem múló szerelme, elkötelezettsége , hűsége Tavius iránt megkapó.

Juliát - aki Oktavianus lánya -, azt hiszem elég nehéz lehetett megírni, kacérságáról terjedtek különféle pletykák, és mindez azért jócskán belekerült a könyvbe is, mégis sikerült egy olyan lélektani hátteret festeni mögé, ami érthetővé, szerethetővé teszi karakterének megnyilvánulásait. Talán egyedül a könyv vége felé fordulunk el tőle, én ott kicsit túlzásnak tartottam forrongását, és a szerelemért való mindent feladás motívumát. Ugyanakkor érthetőek voltak apja iránti érzései is, és az a fájdalom, ami benne volt. Mindig vágyott volna apja szeretetére, megértésére, vagy néha csak egyáltalán a jelenlétére, támogatására, nem csak arra, hogy eszközként használják a politikai-társadalmi harcokban és egyezményekben. Házasságai elrendezettek voltak, és mindig mohón szomjazott közben a szabadságra és a boldogságra.

Kleopátra Szeléné rendkívül izgalmas alak, sorsának alakulása megérne akár egy egész könyvet is. A szerencsétlen kislányból, akinek megkímélik életét, hogy lesz egy birodalom uralkodónője... Személyisége kellemes, közvetlen, mégis lakozik benne valami titokzatos mélység, mint az édesanyjában, a nagy Kleopátrában. Mindig vártam az ő szemszögéből írt fejezeteket.
A végén, amit nem tudhatunk biztosan, hogy vajon tényleg úgy alakult-e, ahogy, számomra hihető volt, és illett karakteréhez, de rendkívül nehéz döntést kellett hoznia.

Nehéz szerintem jól írni erről a korról, amiről vannak ugyan feljegyzések, történelmi és politikai bizonyosságok, a nőkről, háttérben való tevékenységükről, azonban gyakran tényleg csak találgatni lehet, és nem biztos, hogy mindenben hihetünk a róluk terjedő pletykáknak, híreszteléseknek. Phyllis T. Smith szerintem remekül megadta az alaphangot az információmorzsák, történelmi tények segítségével, ugyanakkor tényleg sikerült köréjük szőnie valami kis mesét is, egy kis romantikát, némi édesbús melankóliát. 

" (...) próbáltam megérteni a férfit, akihez hozzámentem, és akiről azt hittem, annyira ismerem, mint a tulajdon lelkemet". 

Úgy gondolom az Én, Livia nélkül is élvezettel olvasható ez a kötet, de az élmény teljessége, Livia és Oktavianus jobb megismerése és megértése miatt jobb sorban olvasni őket.

Értékelés: 10/10 Szórakoztató, olvasmányos, igazi jó kis női sorsos, történelmi romantikus regény. :) 


2017. június 2., péntek

Just a snippet #2 - covfefe vs. kerfuffle

Még mielőtt lecseng a nagy twitter elgépelési botrány, gondoltam hozok egy gyors Just a snippet posztot róla. Aki nem hallotta volna még a covfefe-t, annak íme, az ominózus tweet: 


Törölték már persze, de mémgyárak, viccek, reklámok hada indult be, és a covfefe-ből jelenség lett, szó született. :) 

Forrás.

A média a "coverage" szót erőlteti, hogy valószínűleg azt akarta ez a derék elnök írni, de szerintem egy sokkal valószínűbb megoldás lehet a "kerfuffle", ami egy elég ritka szó, és hajcihőt (is) jelent. A szöveghez stimmel, és ha valaki nem látta még leírva, csak esetleg hallotta a szót, szerintem simán elírhatja akár épp covfefe-nek is. 

Szóval ha már Trump, twitter, typo, legalább tanuljunk belőle egy új szót, ami nem a covfefe, hanem valami hasznosabb. 

KERFUFFLE
disturbance, fuss, commotion, disorder
hajcihő


A linkeken több jelentést, példamondatokat, kiejtést is találtok. :)


2017. május 20., szombat

Sophie Kinsella: My Not So Perfect Life

Kinsellás kikapcsolódásba vetettem bele magam, mert kicsit nehezebben csúsztak az aktuálisan olvasott könyveim, sőt, kettőbe bele is tört a bicskám és inkább félbehagytam őket. Nos, legközelebb majd figyelmeztetem magam, hogy Kinsellát is inkább hanyagoljuk, hacsak nem hoz valamit, ami a Finding Audrey-hoz hasonló.
Kifulladt úgy érzem, vagy csak én nőttem ki belőle. Nem nagyon tud újat mutatni. Ugyanúgy túlírt, hiányzik az eredetiség, és meg kéne húzni a szerkesztőnek vagy 100 oldallal rövidebbre.

Katie Brenner csak sikeres és menő életet akar Londonban, ez az álma, és bár úgy tűnik meg is valósult minden, azért igazából eléggé pokollá teszi a mindennapjait a szörnyű és szétszórt főnöke, az alacsony fizetése, és a munkába való tömegközlekedés napi kínjai... Arról már ne is beszéljünk, hogy görcsösen próbálja prezentálni a remek londoni életét az instagram profilján is, és egy hazugság az egész... Amikor aztán váratlanul kiteszik az állásából, visszamegy vidékre a szülőkhöz, akik épp egy kempingezős vállalkozásba akarnak fogni. Katie, mivel ért is valamicskét a dologhoz segít belendíteni a vállalkozást. Na de mi van akkor, amikor megjelenik a szörnyella de frász főnök a birtokon mint vendég, családostul?!

Pedig meg kell hagyni, van ebben most azért bőven pozitívum is: 
- Katie Brenner, a főszereplő csajszi végre egy elfogadhatóan intelligens csaj, nem a szokásos szerencsétlenkedő, butuska fruska. Katie-nek van azért sütnivalója, feltalálja magát, okos, értelmes, ez abszolút örvendetes volt, mert néha elég hajtépősek a Kinsella-lányok. :) 
- Somerset mint helyszín, a londoni, nagyvárosi nyüzsgés után, és úgy egyáltalán az egész somerseti, vidéki etap nagyon jó volt. Tetszett a vállalkozás felépítése, a jópofa programok és a még jópofább ál-programok a szívatáshoz. :) 
- laza, nem kell rajta gondolkodni, totál agykikapcs

Ugyanakkor jöttek a negatívumok is, a már fent említett túlírtságon kívül (már azt hittem sosem fejeződik be valahogy), a gonosz főnöknő eléggé koppincs, és sajnos hiteltelen is, gyenge másolata egy Miranda Priestly-nek, sőt, valahogy fel sem tudtam fogni, hogy lehet egy ilyen gyenge kisugárzású nő, akinek semmi karizmája nincs, magas beosztású, és gyűlölt-félt személy. Nem klappolt. Kis magyarázatot persze aztán kapunk rá, de nekem még ez sem volt elég. Demeter (igen, tényleg így hívták és nő) egy gyenge lábakon álló karakter szerintem, ehhez képest elég sok minden épült rá. 
Kevés volt a humor is, sokkal több kacagtató jelenetet elbírt volna a könyv. A reggeli zsúfolt tömegközlekedéses jelenet számomra egyébként teljesen semmilyen volt, pedig többen írták, hogy mennyire vinnyogósan jó az az epizód. Egyfelől tehát elég sótlan maradt a sztori,  a szerelmi szál viszont gejl és hihetetlen. 

Szódával elmegy azért, éljen Somerset! :) 


Szó-tár (ezúttal rövid):
glamping - kempingezés 

2017. május 14., vasárnap

Könyvhírek

A könyvfesztivál után mindig elkezdődik a könyvheti megjelenések bejelentése, és persze a szekér nem áll meg, folyamatosan kapkodhatjuk a fejünket az újabb és újabb megjelenések után, legyen szó akár könyvhétről, akár az utána következő időszakról. ;)  Hoztam most egy csokornyi újdonságot, amik felkeltették a figyelmemet. 

Először is, itt vannak az Agave újdonságai, egy csokorban:


Ezek közül három négy is érdekel rögtön. A Gaiman-Reaves kötet a tavalyi Köztesvilág folytatása lesz, ami jó szórakozást nyújtott. A Veres Attila kötet borítója elképesztően jó lett szerintem, maga a sztori pedig azóta érdekel, amióta hallottam róla Velkei Zolit beszélni a könyvfesztiváli sci-fi és fantasy beszélgetésen. :)

És hát a Kirajzás! Arachnofóboknak nem ajánlott a borító, ami tényleg igen ijesztő lett. Ezt egyébként lehet, hogy angolul olvasnám inkább.
Negyedikként pedig befigyel még Wesley Chu is, az időutazós történetével... Hm-hm, lesz min gondolkodni.



A Fumaxtól érkezik Josh Malerman regénye: A végzet tébolyult kereke, ahol Malerman ismét a hallásunkra támaszkodva fog ijesztgetni, bár most másként, mint a Madarak a dobozban című könyvében. Hamarosan pedig Andy Weirnek is új könyve jelenik meg: az Artemis novemberre várható angolul, és a kiadó minél előbb szeretné hozni magyarul is. Mondanom sem kell, mindkettő felcsigázott.


A Twisternél megjelenik a Jók és rosszak iskolájának befejező kötete, a Jótett helyébe címűt, ami azonban mégsem teljesen a vége az egész mesének. Soman Chainani ugyanis The Camelot Years címen folytatja a Jók és rosszak univerzumában játszódó történetfolyamát. A "negyedik" epizód, vagy ha úgy tekintjük az új sorozat első része a Quests for Glory címet viseli és angolul idén szeptember 19-én jelenik meg.


Szintén új Twisteres megjelenés még S.J. Kincaidtől A kárhozott (The Diabolic az eredeti cím). Június 13. a megjelenés várható időpontja.



Nem "új" ugyan, de jó hír, hogy kijön új köntösben Joanne Harristől a Csokoládé, ami egyben azt is jelenti, hogy a Libri úgy tűnik átveszi végre Joanne Harrist az Ulpius "örökségéből". Remélem hamarosan jönnek még kiadatlan kötetek is tőle, nem csak a régiek.


Az Animus épp néhány napja jelentette be, hogy kiadják magyarul Fredrik Backman kisregényét, az And Every Morning, the Way Home Gets Longer and LongerA hazavezető út minden reggel egyre hosszabb… címen. A Könyvhétre érkezik! :) UPDATE: megvan a magyar borító is, íme:

 

A külföldi megjelenések közt vettem észre az új Tracy Chevalier könyvet is, a New Boyt, ami egy modern Othello átdolgozás, és a Hogarth Shakespeare sorozat része, amelyben kortárs szerzők dolgoznak fel híres shakespeare-i műveket.

Az I.P.C. könyveknél találtam még egy érdekes megjelenést, méghozzá Augusta Trobaugh könyvét, a Sophie és a felkelő napot. Május 23-án jelenik meg, második világháborús, romantikus regény, ami egy álmos, georgiai kisvárosban indul. Kell ennél több? :) Elsőre megtetszett, de lehet, hogy kissé túl romantikus nekem.



Nektek mi tetszik legjobban ezek közül? Mit terveztek beszerezni a Könyvhéten? 

2017. május 10., szerda

Elhasalt a Fellside

M. R. Carey rendhagyóan elgondolkodtató zombis regénye, a The Girl With All the Gifts (Kiéhezettek) méltán lett sikeres, és azóta filmet is készítettek belőle. Utóbbit még nem láttam, a szereposztás furcsaságai eltántorítottak, a könyvet azonban nagyon szerettem. Gondoltam megpróbálkozom Carey egy másik történetével is, a Fellside-dal. Ahogy a bejegyzés címéből is látszik, nem aratott nagy sikert nálam a könyv. 

A Fellside egy szigorított női börtön neve, ahova a történet főszereplője Jess Moulson kerül. Nem emlékszik pontosan a történtekre, amikor is felgyújtotta a házat, és ezzel megölt egy kisfiút, de bűntudata akkora, hogy nem sokat küzd az ítélet ellen, és nem kíván fellebbezni sem, elhajtja ügyvédjét. Kétségbeesésében az egyetlen olyan módszerhez folyamodik, amivel mindenféle eszköz nélkül megölheti magát: éhségsztrájkol. A börtönben meglátogatja egy szellem, és erőt ad neki a folytatáshoz, értelmet a küzdéshez. 

A harmadánál hagytam félbe, amikor is ráébredtem arra, hogy ez engem mennyire nem köt le, nem érdekel. Mintha nem is ugyanaz a személy írta volt, mint a Kiéhezetteket. A történetbe túl sok mindent akar belezsúfolni: egyszerre legyen szenvedéstörténet, bírósági ügy, börtönregény, és még kísértethistória is?! A kísértetesdi nálam egyébként is eléggé a vékony jégen táncolás kategóriája, nem szeretem igazán az ilyen sztorikat, nem elég ijesztőek, hihetetlenek maradnak, és nem kötnek le - a nagy kivétel A Highgate temető ikrei, ami csúcs a műfajban.
Jess mint elbeszélő nem volt szimpatikus: drogos, lecsúszott nőci, furcsa attitűddel. Több másik szemszöget is kapunk, amik akár érdekesek is lehetnének (drogbáró rab, korrupt őr, szerelmi viszonyok stb.), mégsem azok...
Mintha bele akart volna csempészni valami nagyon különlegeset a szerző - és a kísértet, álomjárás stb. az is lehetne -, mégis totál lapos marad.

Nem tudom nyilván teljes egészében értékelni a könyvet, de folytatni sem akartam semmiképp. Nem láttam értelmét a szenvedésnek, ahogy megfogadtam: nem hagyom, hogy a közepes, nem igazán tetsző, vagy egyenesen vacak regények elvegyék az időt a jóktól. Kicsit belenéztem a végébe, és nem bánom, hogy nem hagytam kifutást neki. Nem tetszik az sem. A kisfiúval (Alex) kapcsolatban nem tudom pontosan mi derült ki, annyit már nem volt türelmem olvasni belőle. 

Nagy csalódás az előző élmény után, és sajnálom, hogy így alakult. 


2017. május 3., szerda

Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?

Ilonák könyve. Azt hiszem így fogom emlegetni ezt a regényt, ami szokatlanul megkapó volt. Szavai, mondatai gyönyörűek, líraiak. A rengetek ismétlés ad neki egy belső taktust, egy lüktetést, és amikor egynémely mondat elkezdődik, az ember már fújja kívülről a befejezését is. Itt-ott egész bekezdések köszönnek vissza. Az események, kapcsolatok, szerelmek, halálok egymásra rímelnek, egymás csaknem pontos lenyomatai. Mert a történelem megismétli önmagát...

Bár sodort magával, azért meg kell mondjam, nekem már kissé sok volt néha az ismétlések száma - főleg a végtelen számú "kesernyés, mégis édes" illat -, és a rengeteg azonosság mellett nem mindig tudtam követni ezt a sokszereplős családregényt. Sokan voltak, túl sok egyforma névvel, és gyakran nehezen követhető, hogy mi hogyan fonódik össze. Közben pedig mégis tudtam, hogy helyén van minden motívum abban a szoros fonatban, és vitt, sodort magával. Epizodikus volt, sorstörténetei novellafüzér-szerűen követik egymást, mégis teljesen egybetartozó minden részlete. Zavarossága a Katalin utcára emlékeztetett, a monoton visszatérő részletek pedig Baricco írásaira.

Tetszett, mert elringatóan szépen van megírva, csodálatos a körkörössége, az egymásba visszatérése, a szimbólumrendszere. De sosem volt még dolgom ilyen "furcsa" könyvvel, aminek nem is a cselekményét kell szomjazni, hanem a következő szép körmondatát. (?!) 
A Liszi becenevet a szívembe zártam.

A továbbiakban beszéljenek helyettem az idézetek: 

"Ha valaminek nevet adunk, akkor az meg is születik."

"Tudhatja valaki is azt, hogy mi a boldogság? Csak az, aki kívül van rajta."

"Álmunkban valaki felemel bennünket, és addig forgat, amíg minden rossz ki nem potyog belőlünk."

"Liszi úgy érezte, hogy a tárgyak, amelyek egymás közelébe kerülnek, nem csak a szagukat ragasztják egymásra, de, legalábbis ami az ennivalókat illeti, összevegyítik ízeiket is. 
Például, mondta Anyának, a kenyeresláda íze benne van minden szelet kenyérben, ez ellen nem lehet tenni, a deszkák, a kockás kenyereskendő, de még a sarkokat erősítő szögek acéljának az íze is érződik rajta, és még csak azt se mondja, hogy ez rossz, csak hogy ott van az az íz, meg ott van mindenben a többi íz is, hogyan lehet ezt nem észrevenni."

"Ha a szívnek olyan sok kamrája van, akkor miért nincsen legalább egy ablaka."

"Körbefordult az idő, sorakoztak a napok, mint a jégcsapok."

"Mennyi por kell ahhoz, hogy mindent, ami valaha fontosnak hatott, a felismerhetetlenségig belepje az észrevétlen szitáló idő."

"Hiszen van úgy, hogy a lélek kiröppen a testből, elenyészik, mintha soha nem is lett volna, de a test azért még tovább él, lélegzik, mozog, teszi a dolgát, mert az akarat helyett a zakatoló idő mozgatja már."

"Nem jó, ha az ember sokat van egyedül, mert észre sem veszi, de összerakódik benne a bánat."

"Nem is aludni jó, de továbbaludni a legjobb. Tudni, hogy álmodik az ember, és álmodni tovább."

"Hiszen a múlt, az elsüllyedt idő s az előttünk járó emberek hol lennének máshol, itt laknak bennünk és közöttünk. Az elmúlt napokból és az elenyészett emberekből tapad össze a föld, a kövek csontjai, az elfutó felhők az órák, az ember nem csak a jövőjét képzeli maga elé, újra és újra, de megálmodja a múltat is, a földet, amin jár, a vizet, amibe megmeríti az arcát, a felhőket, ahová feldobálja a szavait. Óvatosan lépkedj, az álmaimon jársz."

10/8