2017. március 17., péntek

Sarah J Maas: A Court of Mist and Fury

Olyan sok minden kavarog most a fejemben, hogy azt sem tudom mivel kezdjem ezt a posztot, a műfaj egyik top könyvéről, ami nekem nem lett ugyan kedvencem, vagy óriási rajongásom tárgya, mégis, azt kell mondjam tetszett és megvett magának végső soron a folytatásra. Ami pedig a befejezése óta történt, nos, az meglepő módon az, hogy utánakeresgélek, videókat és képeket nézegetek róla, és számomra is meglepő módon elkezdtem mégis kicsit "fangirl"-ködni az ACoMaF-fal kapcsolatban. Interesting. Még az is megfordult a fejemben, hogy újra fogom olvasni... Nocsak. De lássuk kicsit részletesebben, mit is gondoltam erről az epic részről, ami messze felülmúlja és hovatovább átírja, felülírja, porba tiporja (yeah) az első kis gunnyadvány kötetet, az ACoTaR-t, amiért pedig számomra érthetetlen módon szintén százak (ezrek) rajonganak. No de kérem, akinek tűzijáték volt már az ACoTaR is, az mit csinált az ACoMaF közben? Öngyulladt?! :D ;)


Merthogy azt le kell szögezni, az ACoMaF-ban áldásos módon folyamatosan történnek dolgok! Ójeee, annyira, de annyira boldoggá tett a sodró és lendületes cselekményvezetés az első felében, majd a végén is, hogy szinte megbocsátottam már azt a 10-12%-ot kb. amikor Sarah J. Maasnak megint elgörbült hirtelen az írókája és csak maszatolni kezdett vele valami semmit - vagyis kb. a könyv 60-70%-a környékén azt a kissé ellaposodó részt, amikor minden leült, és alig vártam már, hogy valahova végre továbblendüljünk. 

Forrás.
Kicsit kritizáltam magamban azt is, hogy túl "lineáris" a történet. Ide megyek - oda megyek érzés. Valahogy hiányzott, hogy szerteágazóbb legyen, legalább a rejtélyek szempontjából, de, mint tudjuk, a Fever volt nekem az anyacsecs, és hát Illyrian warrior legyen a talpán, aki a Kilenceket überelni tudja, vagy mifene, ugyanígy természetesen nem várhatom el más könyveknél is Karen Marie Moning bravúros zsonglőrködését az ezer és ezer titokkal, rejtéllyel, megoldandó és megválaszolandó kérdéssel, amik nála mindig gombamód szaporodnak. 
Valószínűleg egyébként nem annyira vagyok hozzászokva az E/1-es elbeszélésekhez - bár igazándiból sosem figyelem ezt tudatosan, hogy most E/1 vagy E/3 a könyv -, ezért tűnhetett fel ez az "egy síkon vezetettség"(?), vagy hogy is nevezzem. Üdítő volt a Rhysand szemszögű fejezet, de  az más okból is. :D Ja, itt gyorsan közbeszúrom hogy bár eddig nem voltak 

!!!SPOILEREK!!!
De mostantól lesznek. Just sayin'. :) 

Nehéz erről a könyvről ugyanis spoilerek nélkül beszélni, mert már az első fejezetekben borul a bili: a Spring Court nem is olyan jó (én megmondtam már ACoTaRban is...), Tamlin egy szánalmas pöcs (én megmondtaaaam!), zéró kémia, vagy ami volt, az is elveszett (megmondtam, vagy megmondtam?) és Feyre leginkább menekülne a rákényszerített szerepből, ebből a rózsaszín börtönből, ami meglepő módon hamarosan igazi börtönévé válik, amikor is Tamlin konkrétan bezárja, és féltésre hivatkozva tulajdonképpen semmit nem enged neki... A képességeit sem hajlandó trenírozni, mert veszélyes lehet, ha megtudják, hogy vannak neki. Blah. Mindeközben Rhysand, amikor elviszi arra a bizonyos alkuban kötött egy hétre, elkezdi fejleszteni Feyre rendkívüli adományát, ami minden High Lord-tól egy rész, és ez egész egyedülállóan sokféle és nagy erejű képességeket jelent. Aztán Rhys eltűnik kicsit, de hálistennek pont jókor jelenik meg, meghallva a "bond"-on keresztül Feyre S.O.S. kiáltását, és hahh, minő fricska, épp az oltár elől happolja el a málészájú Tamlintől Feyre darlingot. 

Ami ezután következik, az egy színes-szagos, izgalmas kavalkád, rengeteg új helyszínnel és szereplővel, fordulatos történésekkel, könnyfakasztó romantikával és szelíd, mégis nem kicsit vad erotikával fűszerezve. 
Forrás. Charlie Bowater illusztráció.

De haladjunk sorban. The Inner Circle. Egyfelől örültem, hogy végre jönnek új szereplők, persze már az jó volt, hogy nem kell Tamlinre nyálaznunk, és Lucien meghunyászkodását néznünk, hanem jön a vérfrissítés, másfelől viszont mégis meg kell állapítanom, én nem rajongok annyira és nem is rajongtam rögtön az Inner Circle tagjaiért. Cassian és Azriel kissé felcserélhetőek számomra, de legyen ez my bad, biztos nem figyeltem eléggé, ami egyébként igen nehéz, ugyanis egy olyan kötet után, amiben valami 300 oldalon keresztül alig kapok valami infót (yes yes, that was ACoTaR), egyszer csak egy fejezetben bemutatják négy új szereplő komplett élettörténetét... Öhh, infótúltengést kaptam ott. (Mondhatjátok, hogy nekem semmi se jó. Ha nincs, az nem jó, ha van, akkor túl sok... :), de itt tényleg elég nagy arányeltolódások vannak ezekben.) 
Mor tök jófej, de sokkal többet vártam tőle és sokkal több jelenetben szerettem volna látni, és hallani a riposztjait. Amren elég rejtélyes, és nem tudni egyelőre, hogy pontosan micsoda, csak hogy nem evilági, és hogy ő is úgy lett valamiből valami más, mint Feyre. Kissé veszélyesnek is tűnik a csaj, és elég vagány, kíváncsi leszek rá. Ebben a részben épp csak bemutatkozott. 

Amren. Forrás. Christie Nelson illusztráció.
"Amren just continued cleaning her nails - with a tiny bone, I realized. 'Touch me Cassian, and I'll remove your favorite part. Small as it might be"

Az Inner Cirle-nél sokkal sokkal jobban érdekelt és megmozgatott Velaris, a titkolt paradicsom, az édenkert, amit Rhys megőrzött századokon át... A múltról megtudott infók, és a jelenben megtett séták ebben a művészetektől és színektől mámoros csodavárosban levettek a lábamról. Velaris mindenek felett! Ezért is fájt annyira a balgaságuk, hogy csak úgy feldobták, amit annyi évszázadon át őriztek hűen. :( Pláne fájdalom, hogy tudjuk ugye, az egyik királynő amúgy is nekik adta volna a könyvet... Felesleges kockázat volt, és valami elveszett örökre Velarisból... :( 

Forrás.
Aztán a veszélyek. Az ACoTaR silány felhozatala után - egy kis Bogge, egy Attar meg egy Surreal... - hirtelen jön jó sok minden izgis és veszélyes! Börtön! Creepy kisfiú alakban megjelenő Bone Carver (természetesen azonnal Tom Denemnek látta az agyam)! Weaver! Gyűrűszerző mission, előtte pedig azok a csípős válaszolgatások Rhys és Feyre között, jajj. :D Apropó, jó dialógusok voltak közöttük és kifejezetten tetszett ez az "sms"-ezgetős papírcetlis üzenetfolyam. :) Kritikával itt is az arányokat illetném. Úgy festett egyik jó kis riposzt után a következő megmosolyogtató sorra volt, hogy várni kellett 150 oldalt... 
Az Archeron nővérek. :))) Forrás.
Na de visszatérve a kalandokra, volt még itt winnowing, képességek tanulása, poisoned ash arrowk (jujj), csapdába ejtett Rhys, Lucien, akit Feyre-ért küldenek :O, majdnem megfulladás, sea wraith, mortal queens, a könyvek, a Cauldron, Jurien és Hybern és a King... :O és Tamlin is megjelenik és arggggh, legszívesebben azon nyomban meggyilkolásznánk... A végjelenetet azt hiszem nem lehetett volna tovább fokozni, elég rendesen megpakolta Sarah megint mindennel, és rághatjuk a körmünket, meg a kefét, de aztán ahh, mégis van némi feloldozás. :D El se tudom hirtelen mondani, mennyi minden zajlik le a végén. Átverésekátalakulások és meglepetések. :) 

Forrás. Charlie Bowater illusztráció.
De egy kicsit térjünk át Rhysandre, óóóó Rhysandre, aki azt hiszem hátán viszi az egész könyvet, és aki miatt érdemes elolvasni az ACoMaF-ot, és aki miatt érdemes folytatni az ACoWaRral is majd a sorozatot. Rhysand ugyan nem egy Barrons, és még csak nem is egy Ryodan, de Rhysand mégis nagyon, de nagyon különleges a maga nemében, és épp ezért nem is fogom többé hasonlítgatni. Nem egy vadállat, nem egy gonosztevő, mégis néha meg kell játszania ezt, for the greater good. Pimasz és ravasz, mégis mindig megadja a tiszteletet, és a választási lehetőségeket Feyre-nak. Sokrétű és simulékony is, mégis hű azokhoz az értékekhez és emberekhez, akik a legfontosabbak számára. Igazi érzelmei vannak, mégsem csöpög belőle érzelgősség. Vad és fékezhetetlen és a leghatalmasabb High Lord, mégis maradt benne szerénység, van benne belátás. Komoly és higgadt, tud mindig hideg fejjel gondolkodni, mégsem hiányzik belőle sem a szenvedély, sem a humor, a szarkazmus, a heccelődés. Remek színész is, odaadó szerető, és hát mit mondjak: a szárnyak!!! :D Nem gondoltam, hogy tetszeni fog egy szárnyas fickó, mert az olyan "angyalos" cucc, de mégis, elkábítottak azok az érzékeny és szépséges Illyrian szárnyak... Mindezt így egyben elnézve, azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy Rhysand személyében bizony Maasnak sikerült összeraknia a tökéletes pasit. És ez nem kis szó tőlem, akinek romantikatűrése elég alacsony, aki rettentő kritikus a férfi hős karakterekkel, és akinek Barrons a non-plus-ultra... hát igen, de valahol a romantikusabb énemnek, és a kevésbé vad, reálisabb világokban létező énemnek bizony Rhysand eléggé ott van a topon. Azt hiszem az év kedvenc új karaktere már meg is van. :))) És ez irtó nagy bók! Szóval go Rhys, goooo! :* Ahogy egy ACoMaF videó reviewban láttam: "there are no teams (Team Tamlin és Team Rhysand), there is only Rhysand!" :D 

Motto. Forrás.

A legviccesebb pedig, hogy, ahogy az elején írtam, egy "nem rossz, nem rossz, és határozottan jobb volt, mint az első rész"-véleményből szép lassan kicsit átsiklottam rajongóba. :) Nem tökéletes a könyv, nem hullajtottam könnyeket, és bevallottan untam egy kisebb részét, túl hosszú ideig kellett a királynők megmozdulásaira várni például, és kicsit túlírtnak és néhol aránytalannak találom, de kifejezetten jó volt izgulni rajta, és látni összejönni ezt az epic párost. :) Kíváncsian várom a többi pár alakulását is, és hát a kémkedést a Spring Courtban, a fejleményeket, a tettetést, Lucient és Elaine-t, Nestát és Cassient, Mort és Azrielt... és Amrent, aki mellé nem tudok párt tenni ugyan, de aki talán több rejtélyt tartogat az összes többinél együtt véve. 
Forrás.
Kíváncsi vagyok Ianthe-val mi van, Tamlin hogy fog viselkedni (ugye nem fekszenek le Feyre-val?!), hogy Feyre megitta-e a tonicot, vagy esetleg terhes lett Rhystől, hogy meggyógyulnak-e Cassian szárnyai?... (szerintem meg) Mi van (és mi lesz?!) a lányok apjával? Hogy hogyan tudja Feyre kamatoztatni a képességeit a kémkedésben? Hogy Luciennel hogy fognak egymással viselkedni?... Annyi mindenen lehet filózni májusig. :) 

Milyen jó, hogy elvetettem a közös poszt ötletét, ez mind hogy fért volna meg az ACoTaRon való fanyalgással?! :D

Értékelés: 10/8 volt a kiindulási állapotom, most lehet, hogy mégis kicsit a 10/8,5 felé hajlok. Hogy miért? Mert Rhysand! Mert Velaris! Mert mating bond! Mert HIGH LADY! Fuck your effing "There is no such thing as a High Lady" line, Tamlin! :D :D :D 

Ms. Maas, örvendek, hogy így forgatta a lapokat. :)
Vesszen Tamlin, éljen Rhysand! :) 

Érdekes szavak, kifejezések

unsullied- makulátlan (Trónok harca fanoknak ismerős lehet ;))
odious - undok, utálatos, gyűlöletes
conniving - sunyi
bric-a-brac - kacat, limlom
scabbard - kardhüvely
coddle - elkényeztet
glean - böngészni

Forrás

4 megjegyzés:

  1. Óóó, remek poszt, meg vagyok elégedve az emelkedett hangnemmel :D
    Most majd az is érdekes lesz hogy a COurt of Nightmares hogy reagál majd Velarisra, átlátnak majd Rhys-on? Másként viselkednek majd vele? Bár gondolom nem mernek, mert szarrá paszírozza őket egy pillanat alatt...

    És olyna jó lenne ha valahogy rendbe tudnál hozni Rhys-ék a kapcsolatukat a Summer Court-tal, nem?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huhh, akkor jó, örülök, hogy így fellelkesültem, már miattad is. ;)) Köszi, hogy rábeszéltél, ez sokkal jobb lesz. :)
      Jó kérdés, a Court of Nightmares mit fog szólni, fogalmam sincs... Rhys azért elég nagy úr, és megvan az imázsa is, viszont lehet, hogy ezek rombol majd az ő szemükben Velaris létezése, a titkolózás... Lehet, hogy ezentúl kevesebbnek tartják majd, kevésbé félik majd őt?

      Tarquin szerintem jó ally lehet még. Diplomáciai érzék és képességek kérdése. Szerintem Feyre lesz ehhez a kulcs. :)

      Törlés
  2. Na, nagyon örülök hogy tetszett a második rész:D Én is pont így voltam vele, hogy miután befejeztem mondom áh nem tetszett annyira... aztán mire észbe kaptam már teljesen megőrültem a folytatásért és fanartokat nézegetek:D Egyébként szerintem [spoiler]az lesz, hogy Feyre terhes, és ahhoz, hogy ne bukjon le, hogy Rhystől van, le kell majd feküdnie Tammel, aki így majd azt hiszi, az övé a gyerek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy másnál is beütött ez a hatás! :D Nem vagyok akkor egyedül. :) Azt hiszem ehhez a kis emelkedett hangulathoz hozzájárul a nagyon lelkes fandom maga. :)
      Hmmm SPOILER érdekes az elképzelés, erre még nem gondoltam, inkább olyasmi jutott eszembe, hogy Tamlinnel lefekszenek már hamar (Tamlin számára gyanús lenne a visszautasítás néhány napon túl) és később derül ki, hogy terhes, és nem fogja tudni kitől. :S De mindkét verzió izgalmas. :D

      Törlés