2017. február 9., csütörtök

Régi adósságok - címek

Forrás.
Következzen egy rövid lista azokról a könyvekről, amik régi "adósságok". Ez persze tényleg csak egy válogatás belőlük, azokból, amik többször előjönnek, amiket többször ajánlottak, de még nem kerültek sorra. Az egész, kilométeres várólistámat nem másolom ide. :) A Régi adósságok - szerzők poszttól eltérően most tényleg csak egy-egy könyvet hozok, nem a szerzőt, hanem kifejezetten ezeket az adott könyveket szeretném megismerni, elolvasni végre, hosszú idő után. 

Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom - Miamona egyik nagy kedvence, és annyira szeretem a lelkesedését iránta, plusz annyira kíváncsi is vagyok rá, hogy vajon engem is bekebelez-e ugyanúgy, hogy muszáj lesz olvasnom, régi adósságom ez a könyv. A filmet sem láttam soha, úgy rémlik (csak pár kockát).

Mikhail Bulgakov: A Mester és Margarita - megjárta már a várólistacsökkentést is, és Apukám évek óta mondogatja, hogy olvassam el. És biztos igaza is lesz, hogy jó. ;)

Richard Adams: Watership Down, avagy Gesztenye, a honalapító - a "nyulas" könyv, ami mindenki szerint pompás. Meg akarom ismerni már egy jó ideje.

Joanne Harris: Runemarks - a Rúnajelek hosszú-hosszú évek óta csücsül a polcomon, és valamiért mindig taszít magától. Pedig később a folytatását is megvettem. Többször megjárta a vcs-t is, de még eddig nem sikerült elolvasni. Ahogy hallom, többen jártunk úgy ezzel a könyvvel, hogy akartuk, aztán csak tologatjuk jobbra-balra.

Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: Kulcs -az Engelsfors trilógia befejező kötete is régi adósságom már magam felé. Ideje befejezni a sorozatot! A monstrummal akartam kezdeni már 2016-ot is, de nem jött össze - sőt, a 2017-es kezdés sem még...

Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert - szintén egy régóta parkolópályára helyezett regény, ami megjárta a vcs-ket is. Még 2010-ben vettem magamnak, karácsonyi ajándék gyanánt azt hiszem. :)

William Nicholson: Rokon lelkek társasága - egy veterán várólistás, szintén 2010-ben beszerezve, többszörös vcs-vesztes is.

Katharine Macmahon: The Rose of Sebastopol - Nita ajándéka számomra még 2010-ben, a Red Busból, amikor még azt hittem én aztán sose jutok el oda (azóta voltam, aztán meg is szűnt...). Gyönyörű könyv és már régóta kíváncsi vagyok a "belsejére" is. :)

Jeff Vandermeer: Fantomfény - óh a jó kis Déli Végek sorozatot méltatlanul lezáratlanul hagytam sajnos... Pedig belefogtam a Fantomfénybe is, de rosszkor. Mindenképp olvasós, le kell zárni valahogy ezt az agyat is "megfertőző" sorozatot. :)

Nick Cutter: Mélység - alig vártam, hogy végre kiadják és megérkezzen... Ehhez képest azóta sem nyúltam hozzá. Megjárt mindenféle évszakos-tervezős listákat is, ideje már kipipálni és borzongani vele egy kellemeset. :)

Douglas Adams: The Hitchhiker's Guide to the Galaxy - az első két részt olvastam, majd' 10 évvel ezelőtt (jesszus), de nem folytattam. Pedig helyes kis díszdobozos kiadásom van belőle, a polcom egyik kis dísze. :)

És még néhány cím, kommentár nélkül:
Forrás.

Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok
Amin Maalouf: Balthasar's Odyssey
Donna Tartt: A titkos történet
Gregory Maguire: A boszorkány
John Steinbeck: Édentől keletre
Mark Helprin: Téli mese
Jorge Amado: Flor asszony két férje
Arundhati Roy: The God of Small Things
Silvia Avallone: Acél

A várólistám egyébként ezeken kívül is tele van matuzsálemekkel, de a fent említettek azok, amik elsőre eszembe jutottak most régi adósságként; olyan könyvekként, amiket jé, már tényleg mióta el szeretnék olvasni...
Nemrég tisztogattam az itthoni polcokat, és bőszen selejteztem. Áldozatul is esett sok-sok régen beszerzett kötet, amik már valahogy nem is érdekelnek igazán. Szóval nem feltétlen a régóta várakozók azok, amik most ide kerültek, de az biztos, hogy nem is friss könyvecskék. :) És hogy meddig kell még várakozniuk? Jó kérdés.

A többiek posztjai:
AmadeaDóri, Nima,

Nektek mik a régi adósságaitok? 

A montázst canva.com-on készítettem.

20 megjegyzés:

  1. A Mester és Margarita az egyik kedvenc könyvem, pár évente előveszem, és elolvasom. Valamiért mindig is vonzott az orosz irodalomnak a 20. sz. első felében játszódó szelete. Nem tudom megmagyarázni, de valamiért olyan fájdalommal tölt el, hogy mwennyire tönkretette azt az országot a kommunizmus. Pedig a saját országom sanyarú sorsán is kesereghetnék. :D Talán orosz voltam valamelyik előző életemben? :D
    A sült zöld paradicsom is érdekelt, de aztán elolvastam, miről szól, és teljesen elment tőle a kedvem.
    A boszorkányba belekezdtem, és bár elsőre érdekesnek tűnt, egyszerűen nem haladtam vele.
    Az Édentől keletre volt az egyik első komolyabb olvasmányom angolul még gimis koromban, akkor tetszett, nem tudom, most milyen hatással lenne rám. Szerettem Steinbecket, de pár éve az újraolvasásoknál csak pislogtam, hogy ez meg mi? Borzalmas volt.
    A Téli mese szerintem szó szerint el volt átkozva, cseréltem a példányomat, de képtelen voltam belőle egyszerre két oldalnál többet olvasni, végül letettem. A film olyan mértékben volt giccses, hogy ritkán érzek ekkora hányingert.
    A fizikusok, amennyire gimiből emlékszem, tetszett.
    A Gesztenye, a honalapító még érdekelne a listádból, de a többi nem igazán. Sokat nem is ismerek közülük.
    Kívánom, hogy megtaláljanak a neked valók, és el is tudd olvasni őket! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, lehet, hogy tényleg orosz voltál előző életedben. ;) Én nem sok orosz irodalmat olvastam, nem vonz annyira, de a MM már tényleg régóta érdekel, és persze hiszek Apukám ajánlásának. :)
      Mi tántorított el a Sült zöldnél? Tipikusan déli regényes, asszonyos-pletykálós, rasszizmussal is foglalkozó könyvnek tűnik. :) (Mint pl. A segítség)
      A boszorkányt többen nem szerették, de azért van még benne némi bizodalmam.
      Nekem Steinbecktől az Egerek és emberek volt meg, és az nem tetszett, de az Édentől keletre című könyvéről sok jót hallottam már. Na most már tőled rosszat is. :D Néha megváltozik az élmény az évek során, vagy épp más időszakban teljesen mást ad - ez az újraolvasás veszélye.

      Köszi, én is remélem, hogy lesznek köztük jó élményt nyújtók a hosszú várakozás, várakoztatás után.

      Törlés
    2. Hát a vonatbalesetes dolog... Olyan kegyetlennek tűnik...
      Jaj, tök rosszul írtam, nem is az Édentől keletrét olvastam újra, hanem a Szerelem csütörtököt, amit pedig kb. 20-as éveimben nagyon szerettem. Még írtam is posztban, hogy talán másik fordítást olvashattam? Mert annyira másra emlékeztem. Az ÉK-t talán nem is olvastam magyarul soha. Arról nincsenek rossz emlékeim. :)

      Törlés
    3. Jaj, inkább ne beszéljük meg, mert nem is tudok ennyit se róla, most is csak a fülszöveget olvastam el újra, a balesetről abban nincsen szó.
      Nahát, akkor összekeverted őket. :) Az Édentől keletrét (de rossz így) Anyukám ajánlgatta egyébként mindig, hogy nagyon jó.

      Törlés
    4. Oké, persze, ne is. :) Néha jobb nem tudni előre. Mivel nem tudtam róla semmit, elolvastam egy ismertetőt, és azóta nekem nem vonzó. De ettől még sokan nagyon szeretik, és lehet, hogy neked is be fog jönni. :) Kíváncsi leszek. :)
      Érdekes a története. Most, hogy eszembe juttattad, talán ideje lenne magyarul is elolvasni.

      Törlés
    5. Én úgy érzem be fog jönni. :) Remélem jó a megérzésem. ;)

      Lehet! Ki kell próbálni, ha már kedvet kaptál. ;)

      Törlés
  2. Innen csak az Engelsfors befejező kötetéről és a Waverley-kertről tudok nyilatkozni érdemben, de mindkettő szuper! :) Az Engelsfors igaz, hogy vaskos, de nagyon olvastatja magát. :) Ne félj tőle, gyorsan csúszik. ;) Sarah Addison Allen pedig elvarázsol, elbűvöl, ami nagyon kell ebbe a szörnyűséges hidegbe. A lelkednek is jót fog tenni. :) Szerintem az egyik legjobb, ha nem a legjobb könyv tőle. :) Hajrá a tervekhez, a többi is klasszul hangzik! :) A Sült zöld paradicsom nálam is listás, és Gesztenye is érdekel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juhú, akkor kettő jó már van a listámon. ;) Az Engelsfors vaskossága nem zavar (pedig nekem is van monstrum-fóbiám, mint Nikkincsnek), mert tudom, hogy milyen jó belemerülni. Az előző két kötet is csak úgy elröppent, pedig hosszúak voltak azok is.
      SAA-től nekem a Sugar Queen eddig a kedvencem. Azt olvastad?

      Törlés
    2. :)) Ez jó hír, mert tényleg nem egy vékony novelláskötet a kicsike. :) Olyan fura, én is félek kicsit a vastag könyvektől, pedig nem kellene. Mondjuk én az Engelsforsok közül csak a zárót olvastam könyv formátumban, cipeltem is magammal egy-két napig az egyetemre, vicces volt :D, de az első kettőt inkább e-ben. Ha Kindlin olvasok, ott nem tűnik fel, jobban is csúszik. :)
      Naná, az összes SAA-t olvastam, ami magyarul megjelent! :) Bár nekem pont a Sugar Queen sikerült egy cseppet gyengébbre, azzal picit megküzdöttem, de Amadeától eltérően, nekem a Barack is tetszett. Kellemes élményt nyújtott. Oké, tudom, hogy nem tökéletes, meg hogy mennyire szirupos, de SAA-nál már megszoktam ezt a dózist. Néha kifejezetten igénylem. :) Remélem, a Waverly is tetszeni fog! :)

      Törlés
    3. Én is e-ben olvastam az elsőt azt hiszem, mert úgy kaptuk meg előolvasásra. Úgy mondjuk kényelmesebb volt. :D Bár úgy is frusztráló tud lenni, hogy sokat kell nyomkodni-lapozni a százalék ugrásához.
      SAA limonádé, de néha jólesik. Nálam a Sugar Queen nagyon betalált, kedvencem is lett. :) Még két másikat olvastam tőle, a The Girl Who Chased the Moon még nem jelent meg magyarul, nem volt rossz, bár egy valami nem tetszett benne. Mesés-varázsos-kisvárosos. Kicsit hoffmanos is volt. Meg a Lost Lake-et, az nem igazán tetszett. De fogok még tőle olvasni mindenképp. :) A barackfa is megvan, csak angolul.
      Az az érzésem, hogy jó lesz a Waverley. :)

      Törlés
  3. A Gesztenye is meg az Édentől keletre is jó nagyon! A Gesztenyéhez van egy félig-meddig második kötet (Tales from Watership Down), azt napokon belül elkezdem, az Édentől keletre meg régóta újrázásra vár.
    A Száz év magányt meg A Mester és Margaritát viszont évekig kerülgettem én is, aztán mikor sorra kerültek, nagyon utáltam mindkettőt. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudtam, hogy van hozzá ez a kvázi folytatás! Majd figyellek, mit írsz róla. :)
      Huhh, a Száz és magány és a MM úgy látszik többeknek mumus. Sajnálom, hogy végül csalódás is volt mindkettő. :(

      Törlés
  4. Na azóta se jutottam el addig, hogy megírjam ezt a posztot, de örülök, hogy te megtetted! :)
    A Galaxis útikalauz nekem is tolódik évek óta, ráadásul Monstrum Monster is - már ha az ötrészes verziót nézzük.
    Sarah Addison Allen nekem egy híg, agyonédesítőzött limonádé, azt hiszem, sosem fogom megérteni az anno kialakult hype-ot körülötte. Viszont van egy csomó szuper könyv a listádon, A boszorkány, A titkos történet, Kulcs, Sült zöld paradicsom - ez utóbbi szerintem neked is fog tetszeni, nagyon kellemes kis regény. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj tényleg, még kérdeztem is, hogy mi lesz vele. :D Aztán Dóri és Amadea is megelőztek. ;) Fogsz azért írni?
      Nekem szerencsére külön kötetkékben van a díszdobozban a Galaxis útikalauz, így kis vékonynak tűnnek, monstrum monster legyőzve! :)
      SAA valóban limonádé. Nekem is volt, ami kevésbé tetszett tőle (a Lost Lake-re pl. alig emlékszem) , de a Sugar Queen nagyon jó volt. Persze az is inkább egy színes-szagos macaroon, nem egy sacher torta, na. :D
      Ó igen, szerintem is azért van egy csomó szuper könyv a listán, amit nem kéne már tényleg tologatni. :)

      Törlés
  5. Érdekesek ezek a tologatások, vajon mitől alakultak ki? Ugyanis a legtöbbünk listáján tök jó könyvek szerepelnek - azok szerint, akik már olvasták őket.:)
    A Waverley még a legösszeszedettebb regénye SAA-nek, számomra a megjelenés sorrendjében romlott a színvonal. A barackfa titka szörnyű volt, a Waverley kis kellemes, Hoffman-szerű.
    A Sült zöld parit én is imádtam, mostanában jutott eszembe, hogy újra kellene olvasni. Jó kis lélekmelegítő emlékeim szerint.:)
    A Száz év magány, az Acél, az Édentől Keletre, a Száll a kakukk és Az apró dolgok istene is szuperek.:)
    Milyen jó, hogy még én is nyomasztalak.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom! Ez egy könyvmoly-rejtély. :) A sokáig halogatott regényeknél viszont utána olyan furcsa, hogy ránézek, ahogy ott ül a polcon és jé, már nem az ismeretlen köszön vissza, hanem tudom mi van benne. :)

      Valaki pont azt mondta nemrég, hogy a Wayerley nagy marhaság volt. :D Na, majd megnézem magamnak. ;)
      Dehogy nyomasztasz! :D Csak örülök, ha azt mondod ezek jók lesznek. ;) Szándékomban áll tényleg jó párat lehúzni erről a listáról év végéig. ;)

      Törlés
  6. Rúnajelek és Sült zöld paradicsom pacsi! :D
    A Watership tényleg nagyon jó, nem is gondoltam volna előtte, hogy ennyire. A Galaxis Útikalauz nem vagyok benne biztos, hogy tetszene, a Téli mese és a Weaverly-kert már inkább, azok engem is elvarázsoltak. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pacsi! :)
      Annyian dicsérik a Watershipet, de most még én sem tudom elképzelni mi olyan jó a nyulak életében. :)))
      Mármint abban nem vagy biztos, hogy nekem tetszene a Galaxis? De eddig tetszett! :D Két részét olvastam már korábban, és szerettem, csak aztán nem folytattam, elmaradt. :)

      Törlés
    2. Jaj, bocsi, megmondom őszintén, annak csak a címére néztem rá, azt már nem olvastam el, amit melléírtál. :D Lebuktam. :D Én csak az elsőt olvastam, megvan a folytatás, de valahogy nem volt kedvem hozzá.

      Törlés
    3. :D Ejnye!! :D Nekem akkor bejött a humora, szerintem most is tetszene. :) Ha lesz kedved, szerintem folytasd, biztos, hogy méltán népszerű. ;) Még ha kicsit gyagya is.

      Törlés