2017. június 16., péntek

Főként krimis hírek

A nagy könyves eseményeken túl és után is van azért élet és megjelenések, meg persze egyéb hírek is, amikből összegyűjtöttem most egy csokorra valót. Ezek a filmes-könyves történések engem is érdekelnek, főleg, mert nagy részüknek köze van egyik kedvenc műfajomhoz, a krimihez. :) 

Két Agatha Christie-s újságom is van, az egyik az, hogy a Helikon Kiadó elkezdett egy új AC-sorozatot kiadni, és nagyon jól néznek ki a kiadványok! Íme az első címek közülük: 





A Poirot-regények alapszíne a kék, a Miss Marple regényeké valószínűleg padlizsán lesz, és külön színt kapnak Tommy és Tuppence-ék is (várhatóan narancs) meg a többi, nem alájuk sorolható krimi is (zöld-arany). :) A könyvek gerincén lesz sorozatjelölő piktogram is. (forrás)

A másik pedig nem más, mint az új Murder on the Orient Express film, amiről korábban is írtam már. Igazán parádés a szereposztása, Michelle Pfeiffer, Judi Dench, Willem Dafoe, Johnny Depp, Penélope Cruz és Kenneth Branagh fognak benne brillírozni, utóbbi Poirot felügyelőt alakítja, és a film rendezője is egyben.

Íme a trailer:


Szerintem remek lett, bár Poirot-t nagyon nehéz elfogadni ha nem David Suchet alakítja, annyira egybeforrt a színésszel a karaktere... Az a bajusz pedig már-már túlságosan is komikus. 
Viszont nekem kifejezetten tetszik a modern dalbetét az előzetes végén! :D Kövezzetek meg, de kirívóságában mégis valahogy illik hozzá. :)

Ha már ennyire a krimi vonalon vagyunk, még egy számomra kedves krimis hír: jön a következő Maigret kötet az Agavénál, a Maigret emlékiratai, ezzel a csodás borítóval és felcsigázó fülszöveggel: 

"Hogyan ismerkedett meg Madame Maigret az éhkoppot nyelő Maigret közrendőrrel? Kik voltak a „szöges zoknisok”? Mit keresett Maigret az erkölcsrendészeten? Hogyan adta kölcsön Simenon a lakását a regényhősének? 
Ezekre és még sok tucat más kérdésre kaphatnak választ a megrögzött Maigret-rajongók éppen úgy, mint azok, akiknek ez a rendhagyó könyv lesz az első kalauzuk a pipázó párizsi főfelügyelő világában. 
Rendhagyó, mert ezúttal nem Simenon beszéli el hőse újabb kalandját, hanem Maigret ragadja magához a szót, s ha már így esett, nem restelli retusálni, kiegészíteni, alkalmasint kétségbe vonni Simenon róla alkotott képét. 

Maigret emlékiratainak olvastán fel kell tennünk a kérdést: Simenon találta ki Maigret főfelügyelőt, vagy Maigret Simenont?"


És az utolsó hírmorzsa, a kakukktojás, ami nem krimi: az Athenaeumnál június 22-én jelenik meg Jodi Picoult új könyve az Apró csodák (Small Great Things), én ezt angolul fogom olvasni majd. Ahogy azt már megszokhattuk, ismét nagyon merészen nyúlt a szerző egy igen nehéz témához.

Fülszöveg: "Ruth ​Jefferson már több mint húsz éve dolgozik szülész szakápolóként egy connecticuti kórházban, amikor egy újszülött vizsgálatát követően váratlanul másik páciens mellé osztják be. Az újszülött szülei a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, ezért nem akarják, hogy az afroamerikai Ruth akár csak hozzáérjen a gyermekükhöz. A kórház helyt ad a kérelmüknek, másnap azonban a kisbaba életveszélyes állapotba kerül, miközben egyedül Ruth tartózkodik a csecsemőszobában. Engedelmeskedjen a főnöke utasításának, vagy avatkozzon közbe? Ruth habozik megkezdeni az újraélesztést, s ennek eredményeként emberöléssel vádolják. Kennedy McQuarrie közvédő vállalja az ügyét, de már a legelején váratlan tanáccsal szolgál: ragaszkodik ahhoz, hogy faji kérdések szóba sem kerülhetnek a bíróságon. Ruth, aki értetlenül áll a döntés előtt, próbálja folytatni az életét – már csak kamasz fia érdekében is –, miközben az ügye egyre nagyobb port kavar. Miután megkezdődik a tárgyalás, Ruthnak és Kennedynek ki kell vívnia egymás bizalmát, ám eközben mindketten szembesülnek azzal, hogy talán alapvetően elhibázott minden, amit a másikról – s önmagukról – tudni véltek. 
Jodi Picoult végtelen alázattal, empátiával és alapossággal közelít kiváltság, előítélet és igazság kérdéséhez, s nekünk, olvasóknak sem kínál egyszerű, könnyen emészthető tanulságokat. Az Apró csodák egy rendkívüli író csúcsteljesítménye."



Nos, kinek mi tetszik az egyvelegből? Várjátok az új Orient Expressz filmet? 

2017. június 15., csütörtök

Egy kis book tag

Már elég rég nem volt book tag a blogon - ahogy megnéztem, idén még egyáltalán nem -, nemrég viszont Hoacin meginvitált egyre, és kedvet kaptam a kitöltögetéshez, szóval enjoy! :) 

Íme a kérdések és a válaszaim: 

1. Melyik könyv van a polcodon a legrégebb óta? 

Hű, hát ez egy nagyon nehéz kérdés, nem tudom melyik volt az első "saját" könyvem, biztosan valami babáknak való, meg nagyon képes mesekönyv, de az is lehet, hogy azok közül is a szüleimét nézegethettem először. Mindenesetre teli könyvespolcból nem volt hiány már gyerekkoromban sem. :) Korai emlékekből rémlik a Panni és babái, Mosó Masa mosodája, A két lotti, Bambi... :) 

2. Mit olvasol jelenleg, mit olvastál ezelőtt és mit fogsz ez után? 

Jelenleg Jeff VanderMeertől a Borne-t olvasom, és Sarah J. Maastól az A Court of Wings and Ruint.
Következőnek tervezem: Neil Gaiman, Michael Reaves, Mallory Reaves: Ezüst álom és Veres Attila: Odakint sötétebb című könyveit, de a közeljövőben szeretném olvasni még Szabó T. Annától a Töréstesztet is .

3. Melyik az a könyv, amit mindenki szeret, de te utálsz? 

Ohohohóóó, ilyen akad egy pár, a paprikás posztjaimból lehet róluk tájékozódni. Illusztris példái a Gone Girl (Holtodiglan) és a Gyönyörű sorscsapás. :) 

4. Melyik az a könyv, amit folyamatosan mondogatsz magadnak, hogy egyszer elolvasod, de valószínűleg nem fogod? 

Talán a Monte Cristo grófja.

5. Melyik az a könyv, amit nyugdíjas korodra is megőrzöl? 

Minden számomra kedves könyvet, ami jelentett is valamit. Rendszeresen selejtezek, válogatok, de van ami mindig megmarad majd, a kedvencek, az igazán ütős és jó könyvek, amik maradandó élményt nyújtottak.

6. El szoktad olvasni az utolsó oldalt előbb, vagy kivárod a könyv végét? 

Nem, soha nem olvasom el előre a végét. Mi értelme lenne annak?

7. Köszönetnyilvánítás: papír- és tintapazarlás vagy érdekesség? 

Nem szeretem igazán, unalmas listának találom legtöbbször. Üdítő néha valami olyanba botlani, amit mégis érdemes elolvasni.

8. Melyik karakterrel cserélnél szívesen helyet? 

Maigret felügyelő helyében szívesen lennék néha... Komótosan járkálva gondolkodnék sunyi bűnügyeken, rónám az esős francia kisvárosi utcákat, pipáznék és italoznék... :) De lennék szívesen egy névtelen roxforti diák is, ó igen, bármikor. :)

9. Van olyan könyv, ami valami különlegesre emlékeztet az életedben? (hely, idő, személy)

Nagyon élesen maradnak meg az olvasások emlékei; hogy melyik könyvet épp hol olvastam, hol nyaraltam közben, hol ültem vele a lépcsőn, a kertben, mit olvastam autóban, vonaton. Szóval rengetegről rögtön bevillannak a képek. Nagyon tisztán megmaradt például Alice Hoffman Hetedik mennyországa, amit egy balatoni nyaralás alkalmával olvastam, a lépcsőn kuporogva, vagy szintén a szerzőtől a Skylight Confessions, amit egy termálfürdőben kezdtem el, és egyszer olvastam egy fél óráig egy bizonyos öreg, piros Suzuki motorháztetőjének támaszkodva is...


10. Mondj egy könyvet, amit érdekes módon szereztél meg! 

Kemény 50 Ft-ért vettem egy Simenon regényt, a Ködös kikötőt egy könyvtári kiárusításon, és volt már buszmegállóban talált könyvem is: Alberto Moravia: Gyilkosság a teniszklubban, csak ezt aztán tovább is adtam. 

11. Adtál már valaha könyvet valami egyedi okból egy különleges személynek? 

Ezen nagyon gondolkodtam, de nem jut eszembe nagyon egyedi indíttatású ajándékozás. Persze mindig próbálok az ajándékozott kedvében járni a választott könyvvel. :) 

12. Melyik könyv volt veled a legtöbb helyen? 

Valami olyasmi lehetett, amit sokáig olvastam, talán A kőszívű ember fiai, amivel nagyon szenvedtem, hogy végre befejezzem. :D

13. Van olyan kötelező olvasmány, amit középiskolában nem szerettél, de pár évre rá kiderült, hogy nem is olyan rossz? 

Az az igazság, hogy nem olvastam újra még egyetlen kötelezőt sem. De van olyan, aminek a megítélését megszépítette az idő múlása, ilyen volt Az ember tragédiája, amit nagyon utáltam olvasni, de később elismertem nagyságát.

14. Használt vagy új könyvek? 

Teljesen mindegy. :) Az újnak is van szépsége, de a porosnak is van varázsa. 

15. Olvastál valaha Dan Brown-könyvet?

Igen, mindet, és alig várom az Origint is. :)

16. Megtörtént már veled valaha, hogy a filmadaptáció jobban tetszett, mint maga a könyv? 

A Trónok harca ilyen volt, nem is folytattam az első kötet után az olvasást, maradtam a szuper adaptációnál.

17. Volt már veled valaha, hogy éhes lettél olvasás közben? Szakácskönyv is számít. 

Persze! :) Neil Gaiman olyan ínycsiklandó papírvékony palacsintákról és isteni lépesmézről ír az Óceán az út végénben, hogy az azonnal beindítja az ember nyáltermelését.

18. Ki az a személy, akinek könyvajánlását mindig megfogadod?

Egyik legjobb barátnőmét, és szüleimét - bár néha halogatódik a konkrét elolvasás is, de megfogadom. :)

19. Van olyan könyv a komfortzónádon, kedvenc műfajodon kívül, amit végül imádtál? 

Igen, akadnak ilyenek. Például eléggé komfortzónán kívül esett a Déli-Végek trilógia mint agyszennyező sci-fi, és a World War Z is, mert nem szeretem a zombis dolgokat, ezt mégis imádtam. 


Nem jelölök meg személy szerint senkit a tagre, aki viszont kedvet kapott, és szeretné kitölteni, nem fogja vissza magát! :)

A képek forrása: pinterest.com.

2017. június 13., kedd

Könyvhét 2017

Zsákbamacskák a Tintakő Kiadó standjánál.
Az idei Könyvhetet nem vártam most annyira, mint szoktam, és végül beszerzéseim visszafogottságából is látszik, nem is jelent meg annyi minden, ami elcsábított volna. De azért persze mentem, és válogattam kicsit a napsütésben, és inkább a kevésbé zsúfolt napokon. 

Az akciók szerintem nagyjából a szokásosak voltak, és lehetett túrni most is olcsóbb dobozokban, helyenként pedig voltak nagyobb kedvezmények is a 20%-nál. Alexandra-hatás ide, vagy oda, azért azt olvastam, rengeteg könyv jelent meg az Ünnepi könyvhétre, és több mint egymillió forintra lett volna szüksége annak, aki minden frissen megjelent könyvet meg is akar venni. (Nem találom a forrást, de azt hiszem az Index írta meg.)

A könyvböngészés jólesett, és néhány szerzeménnyel természetesen gyarapodott a gyűjteményem, és hosszabbodott a várólistám. Íme, a rövidke, de annál tartalmasabb lista: 

- Veres Attila: Odakint sötétebb
- Neil Gaiman, Michael Reaves, Mallory Reaves: Ezüst álom
- Szabó T. Anna: Törésteszt
- Rejtő Jenő: Tatjána

A kupac.

Kiterítve a zsákmány.
JRI poszter.
Twister stand.
Az első kettő reci, az Agavétól, hamarosan olvasom őket, nagyon kíváncsi vagyok rájuk, csak előbb majd még a Borne-t fejezem be. 
Szabó T. Anna kötete komoly és komor, de erre is szükségem van mostanában, úgy érzem. A Senki madara után szeretném megismerni a novelláit is a szerzőnek. 
A Rejtő könyv pedig egy eddig kiadatlan kézirat, noir krimi, igazi kis csemege. Beleolvasgatva nagyon olyasmi volt, mint Simenon roman durjei. :) 

A Twister standja nagyon tetszett, jó volt az új Jók és Rosszak Iskolája kötet plakátja, le is fotóztam, és megjelent a csodaszép borítójú A kárhozott is. :) 
A Twisteren kívül a Deltás standnál és a Főnixnél voltak a legjófejebbek és legbeszélgetősebbek az eladók. Az új Gaura Ágnes könyvvel, a Túlontúllal szemeztem, de végül nem vettem meg mégsem, mert  még az összes többi Gaurám is olvasatlan itthon... Szóval próbáltam nagyon tudatos maradni. ;) A Tintakő standnál majdnem elcsábultam egy zsákbamacskára, de aztán mégsem. Viszont a fagyira elcsábulás az megvolt. ;) 

Volt sok dedikálás is, láttam is pár szerzőt, hírességet, például Bródy Jánost, Szendi Gábort, Hatala Csengét, Veres Attilát és Bárdos Andrást is, akivel az ekultura készített egy tök jó kis interjút is, nézzétek meg! Eddig nem is tudtam, hogy ő van a 21. Század Kiadó mögött... 



Ez volt az idei Könyvhét nekem, kicsit visszafogott, de remélem minden kis zsákmányomat élvezettel forgatom majd. :) Jövőre is megyek! :) 

U.i.: a májusi zárás elmaradt, lehet, hogy majd összekötöm a júniusival és a könyvheti szerzeményekkel. ;) 

A bejegyzésben levő képek a saját képeim. 

2017. június 10., szombat

Fantastic Beasts and Where to Find Them - The Original Screenplay

Először is, ez a könyv olyan gyönyörű, hogy nem lehet vele betelni! Külseje is, belseje is igényes, szép. Komoly ugyan a sötét, vásznas rész a díszes, éjkék védőborító alatt, de megtöri a komolyságot a középen csücsülő arany Furkász (Niffler), és a gerincen végigfutó szép betűk. Belül is rengeteg kis rajz található, elválasztó elemként is, és illusztrációként is, a lényekről. 

Mivel forgatókönyv, elég gyorsan olvasható, párbeszédes. Érdekesek azért a leíró részek is, hogy hogyan is kell egy jelenetet megrajzolni a filmvászonra, mi számít ilyenkor, milyen részletekre kell figyelni, és hát külön plusz volt még az, hogy tanulhattam kicsit a filmes szakzsargont is, aminek kifejezései hátul ki vannak gyűjtve, magyarázattal. Ilyenek például a jump cut, a high wide, az O.S., ami az off-screen rövidítése, vagy a V.O., ami pedig voice-over

A történetről nem lehet itt igazán semmi újat mondani, hiszen a(z első) Legendás állatok és megfigyelésük film forgatókönyvéről van szó, szóról szóra megegyezik hát az ott zajló eseményekkel, párbeszédekkel. Novemberben láttam a filmet a moziban, és nekem nagyon tetszett, elvarázsolt, és örültem neki, hogy van rendes története, van kifutása, nem csak egy kis nosztalgikus belezuhanás a varázslóvilágba, és fékevesztett lény-üldözés. Nagy szívfájdalmam, hogy a szüleimnek nem tetszett igazán, pedig úgy szerettem volna, ha Harry Potter-kedvelő szívük elvarázsolódik újra. :( :) Persze én jóval inkább ebben a világban ragadtam, és várva-vártam az új történetet is.

A könyvben Jacob jeleneteit vártam legjobban, főleg amikben Queenie-vel együtt van, és nagyon élveztem újraélni az utolsó képkockákat a pékséggel. 

Akinek tetszett a film, és aki nagy HP és Legendás állatok rajongó, annak nem hiányozhat ez a relikvia sem a gyűjteményéből. 

Forrás
Magyarul is megjelent már!


Érdekes szavak, kifejezések

- altercation: cívódás, veszekedés
- pilfer: elcsen, ellop
- mezzanine: félemelet, magasföldszint
- clothes horse: próbababa
- oleaginous: olajos
- emulate: utánoz/ verseng, felülmúlni igyekszik
- impound: lefoglal
- kowtow: megalázkodik, mélyen meghajol
- abett: felbujt (?) abetter: felbujtó, bűnsegéd
- proboscis: orr, szívószerv
- insalubrious: ártalmas, egészségtelen
- seedy: nyomorúságos, kopott
- speakeasy: tiltott italmérés, engedély nélkül működő kocsma

2017. június 3., szombat

Phyllis T. Smith: A Palatinus-domb lányai

"Biztos vagyok benne, hogy amikor a történetírók - akik mind férfiak - papiruszra vetik korunk eseményeit, a győztes és vesztes háborúkat emelik majd ki. Számukra ezek a sorsdöntő fordulatok. Ugyanakkor arról is érdemes lenne szót ejtenünk, hogy a különböző házasságok egymásutánja milyen hatással volt a sorsunkra."

Ez a rész mint tételmondat tökéletesen illik a könyvhöz és megfogalmazza a lényegét. Phyllis T. Smith második regényében az Én, Livia után nem sokkal veszi fel a történelem fonalát, és kicsit gabalyít is rajta itt-ott, de tényanyagában azért követi a megtörtént eseményeket. Kicsit kiszínezi ezt a történelmi időszakot, és a nők szemszögéből villantja fel a történéseket. 

Olvasmányos, fordulatos, méltó párja az Én, Liviának. Tetszett a váltott nézőpont, a három elbeszélő: Julia, Livia és Kleopátra Szeléné elég változatossá tették a történet fonalát, amiről nem lehet biztosra venni, valóban így zajlott-e, de elég hihetőnek tűnnek képzelt részei is. 
Liviát már ismerjük az előző könyvből, alakja egy biztos pontot jelent, döntései megfontoltak, okosak, továbbra is szimpatikus marad az olvasó számára, és nem múló szerelme, elkötelezettsége , hűsége Tavius iránt megkapó.

Juliát - aki Oktavianus lánya -, azt hiszem elég nehéz lehetett megírni, kacérságáról terjedtek különféle pletykák, és mindez azért jócskán belekerült a könyvbe is, mégis sikerült egy olyan lélektani hátteret festeni mögé, ami érthetővé, szerethetővé teszi karakterének megnyilvánulásait. Talán egyedül a könyv vége felé fordulunk el tőle, én ott kicsit túlzásnak tartottam forrongását, és a szerelemért való mindent feladás motívumát. Ugyanakkor érthetőek voltak apja iránti érzései is, és az a fájdalom, ami benne volt. Mindig vágyott volna apja szeretetére, megértésére, vagy néha csak egyáltalán a jelenlétére, támogatására, nem csak arra, hogy eszközként használják a politikai-társadalmi harcokban és egyezményekben. Házasságai elrendezettek voltak, és mindig mohón szomjazott közben a szabadságra és a boldogságra.

Kleopátra Szeléné rendkívül izgalmas alak, sorsának alakulása megérne akár egy egész könyvet is. A szerencsétlen kislányból, akinek megkímélik életét, hogy lesz egy birodalom uralkodónője... Személyisége kellemes, közvetlen, mégis lakozik benne valami titokzatos mélység, mint az édesanyjában, a nagy Kleopátrában. Mindig vártam az ő szemszögéből írt fejezeteket.
A végén, amit nem tudhatunk biztosan, hogy vajon tényleg úgy alakult-e, ahogy, számomra hihető volt, és illett karakteréhez, de rendkívül nehéz döntést kellett hoznia.

Nehéz szerintem jól írni erről a korról, amiről vannak ugyan feljegyzések, történelmi és politikai bizonyosságok, a nőkről, háttérben való tevékenységükről, azonban gyakran tényleg csak találgatni lehet, és nem biztos, hogy mindenben hihetünk a róluk terjedő pletykáknak, híreszteléseknek. Phyllis T. Smith szerintem remekül megadta az alaphangot az információmorzsák, történelmi tények segítségével, ugyanakkor tényleg sikerült köréjük szőnie valami kis mesét is, egy kis romantikát, némi édesbús melankóliát. 

" (...) próbáltam megérteni a férfit, akihez hozzámentem, és akiről azt hittem, annyira ismerem, mint a tulajdon lelkemet". 

Úgy gondolom az Én, Livia nélkül is élvezettel olvasható ez a kötet, de az élmény teljessége, Livia és Oktavianus jobb megismerése és megértése miatt jobb sorban olvasni őket.

Értékelés: 10/10 Szórakoztató, olvasmányos, igazi jó kis női sorsos, történelmi romantikus regény. :) 


2017. június 2., péntek

Just a snippet #2 - covfefe vs. kerfuffle

Még mielőtt lecseng a nagy twitter elgépelési botrány, gondoltam hozok egy gyors Just a snippet posztot róla. Aki nem hallotta volna még a covfefe-t, annak íme, az ominózus tweet: 


Törölték már persze, de mémgyárak, viccek, reklámok hada indult be, és a covfefe-ből jelenség lett, szó született. :) 

Forrás.

A média a "coverage" szót erőlteti, hogy valószínűleg azt akarta ez a derék elnök írni, de szerintem egy sokkal valószínűbb megoldás lehet a "kerfuffle", ami egy elég ritka szó, és hajcihőt (is) jelent. A szöveghez stimmel, és ha valaki nem látta még leírva, csak esetleg hallotta a szót, szerintem simán elírhatja akár épp covfefe-nek is. 

Szóval ha már Trump, twitter, typo, legalább tanuljunk belőle egy új szót, ami nem a covfefe, hanem valami hasznosabb. 

KERFUFFLE
disturbance, fuss, commotion, disorder
hajcihő


A linkeken több jelentést, példamondatokat, kiejtést is találtok. :)


2017. május 20., szombat

Sophie Kinsella: My Not So Perfect Life

Kinsellás kikapcsolódásba vetettem bele magam, mert kicsit nehezebben csúsztak az aktuálisan olvasott könyveim, sőt, kettőbe bele is tört a bicskám és inkább félbehagytam őket. Nos, legközelebb majd figyelmeztetem magam, hogy Kinsellát is inkább hanyagoljuk, hacsak nem hoz valamit, ami a Finding Audrey-hoz hasonló.
Kifulladt úgy érzem, vagy csak én nőttem ki belőle. Nem nagyon tud újat mutatni. Ugyanúgy túlírt, hiányzik az eredetiség, és meg kéne húzni a szerkesztőnek vagy 100 oldallal rövidebbre.

Katie Brenner csak sikeres és menő életet akar Londonban, ez az álma, és bár úgy tűnik meg is valósult minden, azért igazából eléggé pokollá teszi a mindennapjait a szörnyű és szétszórt főnöke, az alacsony fizetése, és a munkába való tömegközlekedés napi kínjai... Arról már ne is beszéljünk, hogy görcsösen próbálja prezentálni a remek londoni életét az instagram profilján is, és egy hazugság az egész... Amikor aztán váratlanul kiteszik az állásából, visszamegy vidékre a szülőkhöz, akik épp egy kempingezős vállalkozásba akarnak fogni. Katie, mivel ért is valamicskét a dologhoz segít belendíteni a vállalkozást. Na de mi van akkor, amikor megjelenik a szörnyella de frász főnök a birtokon mint vendég, családostul?!

Pedig meg kell hagyni, van ebben most azért bőven pozitívum is: 
- Katie Brenner, a főszereplő csajszi végre egy elfogadhatóan intelligens csaj, nem a szokásos szerencsétlenkedő, butuska fruska. Katie-nek van azért sütnivalója, feltalálja magát, okos, értelmes, ez abszolút örvendetes volt, mert néha elég hajtépősek a Kinsella-lányok. :) 
- Somerset mint helyszín, a londoni, nagyvárosi nyüzsgés után, és úgy egyáltalán az egész somerseti, vidéki etap nagyon jó volt. Tetszett a vállalkozás felépítése, a jópofa programok és a még jópofább ál-programok a szívatáshoz. :) 
- laza, nem kell rajta gondolkodni, totál agykikapcs

Ugyanakkor jöttek a negatívumok is, a már fent említett túlírtságon kívül (már azt hittem sosem fejeződik be valahogy), a gonosz főnöknő eléggé koppincs, és sajnos hiteltelen is, gyenge másolata egy Miranda Priestly-nek, sőt, valahogy fel sem tudtam fogni, hogy lehet egy ilyen gyenge kisugárzású nő, akinek semmi karizmája nincs, magas beosztású, és gyűlölt-félt személy. Nem klappolt. Kis magyarázatot persze aztán kapunk rá, de nekem még ez sem volt elég. Demeter (igen, tényleg így hívták és nő) egy gyenge lábakon álló karakter szerintem, ehhez képest elég sok minden épült rá. 
Kevés volt a humor is, sokkal több kacagtató jelenetet elbírt volna a könyv. A reggeli zsúfolt tömegközlekedéses jelenet számomra egyébként teljesen semmilyen volt, pedig többen írták, hogy mennyire vinnyogósan jó az az epizód. Egyfelől tehát elég sótlan maradt a sztori,  a szerelmi szál viszont gejl és hihetetlen. 

Szódával elmegy azért, éljen Somerset! :) 


Szó-tár (ezúttal rövid):
glamping - kempingezés 

2017. május 14., vasárnap

Könyvhírek

A könyvfesztivál után mindig elkezdődik a könyvheti megjelenések bejelentése, és persze a szekér nem áll meg, folyamatosan kapkodhatjuk a fejünket az újabb és újabb megjelenések után, legyen szó akár könyvhétről, akár az utána következő időszakról. ;)  Hoztam most egy csokornyi újdonságot, amik felkeltették a figyelmemet. 

Először is, itt vannak az Agave újdonságai, egy csokorban:


Ezek közül három négy is érdekel rögtön. A Gaiman-Reaves kötet a tavalyi Köztesvilág folytatása lesz, ami jó szórakozást nyújtott. A Veres Attila kötet borítója elképesztően jó lett szerintem, maga a sztori pedig azóta érdekel, amióta hallottam róla Velkei Zolit beszélni a könyvfesztiváli sci-fi és fantasy beszélgetésen. :)

És hát a Kirajzás! Arachnofóboknak nem ajánlott a borító, ami tényleg igen ijesztő lett. Ezt egyébként lehet, hogy angolul olvasnám inkább.
Negyedikként pedig befigyel még Wesley Chu is, az időutazós történetével... Hm-hm, lesz min gondolkodni.



A Fumaxtól érkezik Josh Malerman regénye: A végzet tébolyult kereke, ahol Malerman ismét a hallásunkra támaszkodva fog ijesztgetni, bár most másként, mint a Madarak a dobozban című könyvében. Hamarosan pedig Andy Weirnek is új könyve jelenik meg: az Artemis novemberre várható angolul, és a kiadó minél előbb szeretné hozni magyarul is. Mondanom sem kell, mindkettő felcsigázott.


A Twisternél megjelenik a Jók és rosszak iskolájának befejező kötete, a Jótett helyébe címűt, ami azonban mégsem teljesen a vége az egész mesének. Soman Chainani ugyanis The Camelot Years címen folytatja a Jók és rosszak univerzumában játszódó történetfolyamát. A "negyedik" epizód, vagy ha úgy tekintjük az új sorozat első része a Quests for Glory címet viseli és angolul idén szeptember 19-én jelenik meg.


Szintén új Twisteres megjelenés még S.J. Kincaidtől A kárhozott (The Diabolic az eredeti cím). Június 13. a megjelenés várható időpontja.



Nem "új" ugyan, de jó hír, hogy kijön új köntösben Joanne Harristől a Csokoládé, ami egyben azt is jelenti, hogy a Libri úgy tűnik átveszi végre Joanne Harrist az Ulpius "örökségéből". Remélem hamarosan jönnek még kiadatlan kötetek is tőle, nem csak a régiek.


Az Animus épp néhány napja jelentette be, hogy kiadják magyarul Fredrik Backman kisregényét, az And Every Morning, the Way Home Gets Longer and LongerA hazavezető út minden reggel egyre hosszabb… címen. A Könyvhétre érkezik! :) UPDATE: megvan a magyar borító is, íme:

 

A külföldi megjelenések közt vettem észre az új Tracy Chevalier könyvet is, a New Boyt, ami egy modern Othello átdolgozás, és a Hogarth Shakespeare sorozat része, amelyben kortárs szerzők dolgoznak fel híres shakespeare-i műveket.

Az I.P.C. könyveknél találtam még egy érdekes megjelenést, méghozzá Augusta Trobaugh könyvét, a Sophie és a felkelő napot. Május 23-án jelenik meg, második világháborús, romantikus regény, ami egy álmos, georgiai kisvárosban indul. Kell ennél több? :) Elsőre megtetszett, de lehet, hogy kissé túl romantikus nekem.



Nektek mi tetszik legjobban ezek közül? Mit terveztek beszerezni a Könyvhéten? 

2017. május 10., szerda

Elhasalt a Fellside

M. R. Carey rendhagyóan elgondolkodtató zombis regénye, a The Girl With All the Gifts (Kiéhezettek) méltán lett sikeres, és azóta filmet is készítettek belőle. Utóbbit még nem láttam, a szereposztás furcsaságai eltántorítottak, a könyvet azonban nagyon szerettem. Gondoltam megpróbálkozom Carey egy másik történetével is, a Fellside-dal. Ahogy a bejegyzés címéből is látszik, nem aratott nagy sikert nálam a könyv. 

A Fellside egy szigorított női börtön neve, ahova a történet főszereplője Jess Moulson kerül. Nem emlékszik pontosan a történtekre, amikor is felgyújtotta a házat, és ezzel megölt egy kisfiút, de bűntudata akkora, hogy nem sokat küzd az ítélet ellen, és nem kíván fellebbezni sem, elhajtja ügyvédjét. Kétségbeesésében az egyetlen olyan módszerhez folyamodik, amivel mindenféle eszköz nélkül megölheti magát: éhségsztrájkol. A börtönben meglátogatja egy szellem, és erőt ad neki a folytatáshoz, értelmet a küzdéshez. 

A harmadánál hagytam félbe, amikor is ráébredtem arra, hogy ez engem mennyire nem köt le, nem érdekel. Mintha nem is ugyanaz a személy írta volt, mint a Kiéhezetteket. A történetbe túl sok mindent akar belezsúfolni: egyszerre legyen szenvedéstörténet, bírósági ügy, börtönregény, és még kísértethistória is?! A kísértetesdi nálam egyébként is eléggé a vékony jégen táncolás kategóriája, nem szeretem igazán az ilyen sztorikat, nem elég ijesztőek, hihetetlenek maradnak, és nem kötnek le - a nagy kivétel A Highgate temető ikrei, ami csúcs a műfajban.
Jess mint elbeszélő nem volt szimpatikus: drogos, lecsúszott nőci, furcsa attitűddel. Több másik szemszöget is kapunk, amik akár érdekesek is lehetnének (drogbáró rab, korrupt őr, szerelmi viszonyok stb.), mégsem azok...
Mintha bele akart volna csempészni valami nagyon különlegeset a szerző - és a kísértet, álomjárás stb. az is lehetne -, mégis totál lapos marad.

Nem tudom nyilván teljes egészében értékelni a könyvet, de folytatni sem akartam semmiképp. Nem láttam értelmét a szenvedésnek, ahogy megfogadtam: nem hagyom, hogy a közepes, nem igazán tetsző, vagy egyenesen vacak regények elvegyék az időt a jóktól. Kicsit belenéztem a végébe, és nem bánom, hogy nem hagytam kifutást neki. Nem tetszik az sem. A kisfiúval (Alex) kapcsolatban nem tudom pontosan mi derült ki, annyit már nem volt türelmem olvasni belőle. 

Nagy csalódás az előző élmény után, és sajnálom, hogy így alakult. 


2017. május 3., szerda

Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?

Ilonák könyve. Azt hiszem így fogom emlegetni ezt a regényt, ami szokatlanul megkapó volt. Szavai, mondatai gyönyörűek, líraiak. A rengetek ismétlés ad neki egy belső taktust, egy lüktetést, és amikor egynémely mondat elkezdődik, az ember már fújja kívülről a befejezését is. Itt-ott egész bekezdések köszönnek vissza. Az események, kapcsolatok, szerelmek, halálok egymásra rímelnek, egymás csaknem pontos lenyomatai. Mert a történelem megismétli önmagát...

Bár sodort magával, azért meg kell mondjam, nekem már kissé sok volt néha az ismétlések száma - főleg a végtelen számú "kesernyés, mégis édes" illat -, és a rengeteg azonosság mellett nem mindig tudtam követni ezt a sokszereplős családregényt. Sokan voltak, túl sok egyforma névvel, és gyakran nehezen követhető, hogy mi hogyan fonódik össze. Közben pedig mégis tudtam, hogy helyén van minden motívum abban a szoros fonatban, és vitt, sodort magával. Epizodikus volt, sorstörténetei novellafüzér-szerűen követik egymást, mégis teljesen egybetartozó minden részlete. Zavarossága a Katalin utcára emlékeztetett, a monoton visszatérő részletek pedig Baricco írásaira.

Tetszett, mert elringatóan szépen van megírva, csodálatos a körkörössége, az egymásba visszatérése, a szimbólumrendszere. De sosem volt még dolgom ilyen "furcsa" könyvvel, aminek nem is a cselekményét kell szomjazni, hanem a következő szép körmondatát. (?!) 
A Liszi becenevet a szívembe zártam.

A továbbiakban beszéljenek helyettem az idézetek: 

"Ha valaminek nevet adunk, akkor az meg is születik."

"Tudhatja valaki is azt, hogy mi a boldogság? Csak az, aki kívül van rajta."

"Álmunkban valaki felemel bennünket, és addig forgat, amíg minden rossz ki nem potyog belőlünk."

"Liszi úgy érezte, hogy a tárgyak, amelyek egymás közelébe kerülnek, nem csak a szagukat ragasztják egymásra, de, legalábbis ami az ennivalókat illeti, összevegyítik ízeiket is. 
Például, mondta Anyának, a kenyeresláda íze benne van minden szelet kenyérben, ez ellen nem lehet tenni, a deszkák, a kockás kenyereskendő, de még a sarkokat erősítő szögek acéljának az íze is érződik rajta, és még csak azt se mondja, hogy ez rossz, csak hogy ott van az az íz, meg ott van mindenben a többi íz is, hogyan lehet ezt nem észrevenni."

"Ha a szívnek olyan sok kamrája van, akkor miért nincsen legalább egy ablaka."

"Körbefordult az idő, sorakoztak a napok, mint a jégcsapok."

"Mennyi por kell ahhoz, hogy mindent, ami valaha fontosnak hatott, a felismerhetetlenségig belepje az észrevétlen szitáló idő."

"Hiszen van úgy, hogy a lélek kiröppen a testből, elenyészik, mintha soha nem is lett volna, de a test azért még tovább él, lélegzik, mozog, teszi a dolgát, mert az akarat helyett a zakatoló idő mozgatja már."

"Nem jó, ha az ember sokat van egyedül, mert észre sem veszi, de összerakódik benne a bánat."

"Nem is aludni jó, de továbbaludni a legjobb. Tudni, hogy álmodik az ember, és álmodni tovább."

"Hiszen a múlt, az elsüllyedt idő s az előttünk járó emberek hol lennének máshol, itt laknak bennünk és közöttünk. Az elmúlt napokból és az elenyészett emberekből tapad össze a föld, a kövek csontjai, az elfutó felhők az órák, az ember nem csak a jövőjét képzeli maga elé, újra és újra, de megálmodja a múltat is, a földet, amin jár, a vizet, amibe megmeríti az arcát, a felhőket, ahová feldobálja a szavait. Óvatosan lépkedj, az álmaimon jársz."

10/8

2017. április 30., vasárnap

Bolondos április

Szeszélyes, meg bolondos április, közhelyes megnevezések bár, de most tényleg illettek a jelzők a hónapra, ami lehűléssel és hóeséssel lepett meg minket, és kicsit visszarepített a télbe. Eddig még sosem mentem télikabátban a Könyvfesztiválra, most ezt is megértük. :) 

Forrás.
Az április könyves szempontból mindig erős szokott lenni, a feszt miatt főként, de idén nem szaladt el velem a ló ott sem, és előtte-utána sem, és a fesztiválon beszerzett 7 könyvön kívül mással nem is gyarapodott most a könyvtáram. 



Nem listázom őket újra, a feszti posztban olvashattok róluk még. :)

Az előző havi zárásban ígértem, hogy több poszt lesz most, és ígéretemhez hű is maradtam, ezzel együtt ugyanis 15 bejegyzés született a hónapban. vagyis kb. kétnaponta lehetett csemegézni valami új tartalmon. Szép lassan behoztam lemaradásaimat az elmaradt könyves és egyéb posztokkal is, és egy új rovatot is indítottam a blogon. :) 

Olvasás szempontjából jó hónapot zárok: 7 könyvet fejeztem be, és bár ebben volt képregény is és mese, nagyon örülök neki, hogy sikerült több mindennel haladni. A várólista csökkentésből is kipipáltam két könyvet ismét, így már összesen 5 könyvet húzhattam le a listáról.
Jelenleg 4 megkezdett könyvben vagyok benne, és a következő hónapban is tervezek 2 vcs-könyvet elolvasni (A Mester és Margarita és a Miért vagyunk boldogtalanok? csábít.)

A Könyvfesztiválon kívül is jutott könyves esemény áprilisra: voltam egy Csernus előadáson, és most sem okozott csalódást kedvenc dokim, és megnéztem A szépség és a szörnyeteg új, élőszereplős filmváltozatát is.

Májusban remélem már tombolni fog a jó idő, mert szeretnék a szabadban olvasgatni. :) 

A többiek áprilisa: 

2017. április 29., szombat

Csernus és a "se veled - se nélküled"

Forrás.

Alkalom szüli a Csernust, avagy megint sikerült ellátogatnom a doki egyik előadására. A téma a "Se veled, se nélküled - filmvetítéssel a párkapcsolatok nehézségeiről" címet viselte, de ahogy az sejthető volt, ennél azért szerteágazóbban beszélt a doki, és nem csak azok számára volt élvezetes (szerintem) az előadás, akik megszólítva érezték magukat. A kérdésre persze, hogy ki van épp se veled, se nélküled kapcsolatban, egyetlen kéz sem lendült a magasba a közönségből. A különféle feltett kérdésekre persze mindenki elég zárkózottan reagált, ami számtalan kis apró poénkodásra adott teret Csernusnak. 

Szerintem kifejezetten jó kedve volt, és elég laza volt, de mondjuk máskor is az szokott lenni, tapasztalatom szerint. Viszont lehet, hogy kicsit jobban átgondolhatná ennek az előadásának a szerkezetét. Viszi ugyan a témát és az előadás menetét előre, és sokfelé mindig az adott, mikrofont kézbe kapó ember, és jelen esetben a bekészített filmklipek is, de mégis, azt vettem észre, kicsit csapongott, és sokszor hagyott félbe valamit azzal, hogy erre majd később visszatér, majd mégsem tért vissza. Szóval, kapd össze magad, doki! :D 
Mindent egybevetve persze élveztem az előadást, sokat nevettem, voltak megszívlelendő gondolatok, és mindig hallok valamit, amiben megtalálom önmagamat is. 

A párkapcsolatok nehézségeiről való elmélkedés azzal kezdődött, hogy tulajdonképpen milyen nagyon nagy hiba is az, hogy a párunkkal amikor leülünk beszélgetni - és itt inkább valami fontosnak a megbeszélésére gondolok, vagy nevezhetjük egyesek esetében ezt baszogatósdinak is (sajnos) -, akkor hogy van az, hogy nem kérdezzük meg a másiktól: 


Van-e kedved, időd beszélgetni?

A felismerés erejével kólintott fejbe ez a mondat, mert szerintem is nagyon-nagyon fontos lenne így kezdeni néha. Mert a másik néha egész nap rohant, egész nap másokra koncentrált, problémákat hallgatott meg és oldott meg, és nem biztos, hogy az az este a legalkalmasabb arra, hogy otthon is egy óriási, vagy akár csak egy kisebb, de fontos problémakör megoldásába, megbeszélésébe belemenjenek, mert abból egyenes út vezet a veszekedéshez, személyeskedésekhez, indulatokhoz. ... 
Nemrég egyébként ennek hatására leintettem a Zemberemet, hogy hagyjon most mára - persze szép szóval - mert nem fogok tudni úgysem értelmesen kommunikálni, megbeszéljük később, vagy másnap inkább, és bejött. 
Csernus egy londoni előadáson. Forrás.
Csernus sokat beszélt ismét az érzelmi manipulációról, házisárkányokról, a maszkulinizálódó (farkat növesztő) nőkről, akik sokszor csak mártírkodnak. Tetszett a boldogsággal kapcsolatos gondolatmenete is. Racionálisan ugyanis nagyon hajtjuk az anyagi javakat: legyen ház, legyen kocsi, utazás stb. De ez önmagában nem boldogság, hanem: 

biztonság. 

Nem szabad összekeverni a kettőt, mert ha összekeverjük, abból jönnek a tipikus beszélgetése az óriási műmosollyal: Hogy vagytok? Jóóól! és a Géza hogy van? Ő is jóóól! Aztán ennyi, és az illető továbbmegy és arcáról lehervad a műmosoly: újra búvalbaszott lesz. Ez a magyaros búvalbaszottság egyébként tényleg olyan tipikus, mindig örülök, ha felhozza a doki. 

Volt egy történet, sírokkal, sírkövekkel, amin igen fiatal életkorok voltak feltüntetve: 2 év, 1,5 év stb. és jött a kérdés a történet szereplőjétől: mi történt itt, hogy ilyen fiatalon halnak meg a gyerekek?... De szó sem volt erről. A történet lényege az volt, hogy tartottak egy füzetet, amiben bejelöli az ember a napokat, amikor boldog, amikor jó napja van, amikor igazán élt... és a "végén" ezt össze kell adni ezeket a napokat; igen, az élet végén. És akkor kijön igazából: mennyit éltél? ... Visszaadni ugyan nem tudom ennek a kis tanmesének a hangulatát már, de nagyon megfogott és meghatott. 

Voltak aztán a kis bejátszások, filmrészletek, és előkerült konkrétan a se veled, se nélküled témája is, csalódások, megcsalások, kiszeretések stb. Szerintem remek válogatás volt, ami számtalan helyzetet mutatott meg, egytől egyig olyanokat, amikről sokat lehet beszélni, vitázni, továbbgondolkodni. 
Az első jelenetben szülők és lánygyermekük voltak, és a lány beolvas a szüleinek, az anyját lekurvázza, a szemükbe mondja hogy sosem erre vágyott, amiről ők annyira meg voltak győződve, hogy megadták stb. Ónodi Eszter játszotta az anyát, de nem tudom melyik filmből volt a részlet. A tárgykör tehát a szülői példamutatással, hitelességgel, és a következetesség fontosságával kezdődött, ez nekem bejön, mert ennek is igenis rendkívül fontos szerepe van abban, hogy hogy kezeli, hogy alakítja valaki a kapcsolatait. A lány az anyja szemébe köpi az aduászként bedobott "az anyád vagyok"-ra, hogy: "nem tűnt fel!". Kemény. 

Voltak részletek ismert sorozatokból, filmekből: a Szex és New Yorkból és a Válótársakból is például. Ez utóbbi igen friss volt, emlékeztem is rá, és csodálatos, tankönyvi mintapéldája volt a női manipulációnak, vérszívásnak. 

Nagyon tetszett egy Anne Hathaway - Robert De Niro közös jelenet is - ahogy rákerestem, megtudtam, hogy a The Intern (A kezdő) című filmből vágták be. Hathaway sopánkodik, hogy megcsalják, tudja 2 hete, és cipeli a terhét, de nem mondja, és a gyerek így meg úgy... mi lesz velem most? ... Jó jelenet volt, mert annyi mindent ki tudott belőle emelni és hámozni Csernus, igazán élvezetes volt így, az ő segítségével boncolni egyes mondatokat, szavakat, azok valódi jelentéstartalmát, amiket kiad az ember magáról egy beszélgetés közben, és észre sem veszi. 

Ez a kép a mátészalkai előadáson készült. Forrás.
A mi lesz velem? kérdés többször felmerült ezekben a párkapcsolati válságokat, megcsalásokat bemutató kisfilmekben. És hogy állítólag ez a kérdéskör szinte megbénítja néha az embert: nem cselekszik mégsem semmi, mert: mi lesz velem? 

Nemrégiben olvastam Almási Kittitől a Hűtlenséget, és erre rímelve Csernus is elmondta, hogy a megcsalásoknál mekkora szerepet játszik a megcsaló saját önbizalomhiánya, önismeretének hiánya. A harmadik fél csak kompenzáció, és gyakran nem is a mások felet csalja meg az ember, hanem

a saját ígéretét, és saját magát adja ott fel... 

Az önbizalomhiány fontosságának hangsúlyozására előkerült az is: hogy szerethetsz valakit, ha nem szereted önmagadat? 

Érdekes és sokrétű téma volt, egyáltalán nem csak az ingatag kapcsolatokról, a se veled, se nélküled állapotról esett szó, és szerintem üdítő volt a változatosság, amit a kisfilmek, a vetítés, a "közös" megbeszélés adott utána. Habár volt most is mikrofonoztatás (előszeretettel interjúvolt megint férfiakat, ugyan mit keresnek itt, elrángatta-e őket az asszony stb.), de nem állított igazán pellengérre senkit, inkább valóban a vetítés volt a fő program. Érdemes volt elmenni rá. :)

2017. április 27., csütörtök

Georges Simenon: A londoni férfi

Simenon életművéből főként azokat olvastam eddig, amiket az Agave Kiadó jelentetett meg, de van bőven betárazva mindenféle más, régebbi példány is, például A londoni férfi, amit az azóta eltűnt (?), egyébként igen ötletes nevű Könyvfakasztó Kiadó adott ki. Idén betettem ezt a rövidke kötetet a várólista csökkentésbe is. 

A történet nem Maigret felügyelős, hanem a roman dur-ök közé tartozik. Főszereplője Maloin, a váltóőr, aki egy kis emeleti kabinból végzi munkáját és nézi a környékbeli történéseket, amik persze rendszerint igen egyhangúak és meghatározott menetrend szerint zajlanak. Maloin pozíciója azonban mégsem unalmas hely, nem elzárt részen van, hanem a városka, Dieppe szívében, egy kikötői vasútállomás mellett, ahol így nem csak a síneket, de a hajókat, és azok utasait is figyelheti Maloin, zománcozott kannában vitt kávéja mellől. 
Egy nem túl ködös, a szokásos módon induló éjjeli műszakban azonban valami olyat lát meg, amit talán jobb lett volna nem látni... Maloin nem akar semmi rosszat, vágya a kicsit jobb életre teljesen hétköznapi, azonban minden fenekestől felfordul, amikor ezen az estén megfigyelőből hirtelen, valamilyen oknál fogva úgy dönt aktív cselekvővé válik. De mikor dönt így és miért? Hogyan is sodródik bele egy zavaros bűnténybe előbb aktív közbenjárásával, majd passzivitásba burkolózással? Sorsfonalán köt egy bogot, amit a következő napok folyamán számtalanszor alkalma nyílik kibogozni - így vagy úgy, mégis kicsúszni látszik minden a kezei közül. 

Rendkívül feszül, pszichológiailag lebilincselő regény. A sors mennyi apróságon múlhat, mennyi rezdülésen, döntésen, és azon, mit diktál végső soron a lelkiismeretünk. Az ólmos idő, a hajókkal teli kikötő, a rákászok, az álmos francia kisváros, ahol azért akad szórakozás is a helyi, füstös mulatókban, és van előkelő vendégekkel megtelt szálloda is, remek helyszín volt, atmoszférája rögtön rabul ejtett. 

Tudom, hogy mindig csak áradozom Simenonról, de ez a regénye különösen erős és bár néhol eseménytelennek tűnik - vagy épp túl részletesen meséli el a nap eseményeit ennek a szerencsétlen kisembernek az életéből -, mégis pulzál a feszültségtől és a kimondatlan frusztrációktól. 

Készült belőle film is, 2007-es.

10/9,5

2017. április 25., kedd

Almási Kitti: Hűtlenség

Egyszerű, de nagyszerű borítóterv.
Almási Kittit ismertem már ugyan innen-onnan, de még sosem olvastam tőle semmit, nem hallgattam tőle előadást, egyszóval nem tudtam milyen is a stílusa, hogyan adja át mondanivalóját. Egy kedves ismerősömtől most kölcsönkaptam egy korábbi könyvét, a Hűtlenséget. Már néhány fejezet után megkedveltem Kittit és a könyvet, amit bárkinek ajánlok, aki párkapcsolatban él, mert nem csak magáról a megcsalásról van benne szó. Remek összefoglalása a témának és sokféle megközelítést nyújt, több történettel Kitti praxisából.

A könyv azzal indít, hogy mi is a hűtlenség? Nem is olyan egyszerű kérdés ez, mint amilyennek tűnik, és különféle felmérések alapján elég szerteágazó és változó, hogy mit is tartanak az egyes embernek hűtlenségnek? Márpedig igen fontos, hogy az adott kapcsolatban élők már egy kis flörtölést is megcsalásnak éreznek-e, mert ha igen, akkor azt bizony úgy kell kezelni, és elfogadni a terapeutának is. Ez nagyon tetszett Kittiben. Mindenféle cukormázas duma nélkül el tudta adni nekem, hogy milyen fontos az, hogy abban próbáljon gondolkodni ami az adott embernek, párnak, párkapcsolatnak a problémája, nem abban, ahogy a közvélekedés, vagy akár ahogy ő maga gondolkodna. Mert rettentő könnyen ítélünk és ítélkezünk, és mondunk pl. olyanokat, hogy "ezt velem nem csinálhatná meg, és úgy ott hagynám, mint a pinty egyetlen ilyen után" stb., miközben esetleg sosem voltunk abban a helyzetben - sőt, továbbmegyek: ugyanabban a helyzetben soha nem is leszünk. Nem biztos, hogy abban a helyzetben azt tennénk, amit annyira vehemensen próbálunk a másikra ráerőltetni. Nem ugyanúgy éljük meg a helyzeteket, és ezt el kell tudni fogadni. 

Jó kérdésfelvetés volt, hogy a világ és a társadalmi megítélés változásai miatt egyáltalán értéke-e még ma a hűség? Érték-e a monogámia? Akarunk-e még erre törekedni? Hová tart a világ, ha nem? Az elkeserítő statisztika, hogy a házasságok fele válással végződik semmi, ahhoz képest, hogy vajon hányan csalják, csalták, vagy fogják még csalni a párjukat... A statisztika csalóka (sic!), nem biztos, hogy a valós képet mutatja, mert egy ilyen érzékeny témában még anonim se mindig mernek az emberek őszintén nyilatkozni. Nehézség az is, hogy a felmérés során egy adott időpontban a megkérdezett lehet hűséges, de ki tudja mi történik még vele az elkövetkezendő 40 évben, utána is csalhat még, vagy megcsalhatják. Komoly, őszinte és utánkövetéses vizsgálatokat elég nehéz összehozni hűtlenség témában. Mindenesetre elég magasak a számok. 
Almási Kitti, a szerző.
A mások félrelépését mindig szigorúan ítéljük meg állítólag, de gyakran a nagy hangon ítélkező, leszóló ember éppoly bűnös és hűtlen. A félrelépő felet rendszerint csak elítélni szokták, megérteni meg sem próbálják, pedig fontos lenne. Visszavágások, és a harmadik fél pocskondiázása helyett többet ér, ha a megcsalt fél megpróbálja újra maga mellé emelni a párját, és botlásával együtt elfogadni - természetesen ez akkor érvényes ha ki akarják dolgozni a konfliktust, és együtt maradni. A támadásra ugyanis rendszerint támadás a válasz is, ehelyett meg kellene próbálni megérteni a társat, és csak érzelmeket közvetíteni, nem szidalmazásokat zúdítani. Persze ez nem mindig egyszerű, de elég értelmesen, okosan, jó tanácsokkal van mindez levezetve. Almási Kittinek sajátja azt hiszem ez az empatikus és megnyugtató stílus. Ez nem azt jelenti, hogy csupa megalkuvó tanácsot adna, nagyon is sokféle dolgot elmond, és rávilágít a fájó pontokra is, mégis mindezt úgy teszi, mint egy bölcs buddha: türelemmel, átgondoltan, célirányos kérdésekkel. 

A változó és gyorsuló világban félünk kimaradni a jóból. Ez a FOMO-jelenség, a Fear of Missing Out. (A YOLO után egy újabb divatos betűszó.) Na de miből is maradunk ki? A lehetőségek száma végtelen, mindig van alternatíva, akár egy másik nőről/férfiról, akár az életünkben hozott döntésekről legyen szó.



Érdekes volt, hogy megcsalásnál gyakran nem is a nőért van oda igazán a pasi (vagy fordítva, de a női hűtlenkedésről külön fejezet is szól), hanem a helyzetért, amiben őt annyira kívánatosnak látják. Kellemes jutalmazó érzések, amiket szerelemként címkéznek fel, pedig sokszor valami nagyon másról van szó. Önbecsülési válságban elkezdhet az ember keresni valami mást, valami jutalmazót például. Nagyon tetszett az a megállapítás, hogy a feszes hús és az ámuló szem (szerető, és a vele való kalandok) és az összetartozás mély élménye közt nem lehet egyenlőségjelet tenni.

Érdekes volt a baráti párokról írt történet,  ahol keresztvonzalom alakult ki, amit ilyenkor legjobb lenne megpróbálni megbeszélni, mielőtt az ember beleugrik a kalandba a barátja párjával. Egy ilyen megváltozott érzelmi állapotot megbeszélni a másik fél párjával azonban... kész csőd szerintem, még ha pszichológiailag valóban előnyös is. De hol valósulhatna meg egy ilyen eset, hogy hát Bélám, az a helyzet, hogy beleszerettem a feleségedbe, megváltozott valami köztünk, és megtisztellek azzal, hogy elmondom? Haha. Nem tudom elképzelni, hogy ez működik egy magyar panelvalóságban; nagyon intelligens reagálásra van szükség egy ilyenhez mindkét oldalról, de még úgy is végképp megroppan a barátság és a bizalom szerintem. Mindenesetre érdekes volt olvasni ezt a sztorit és a kifutását is.

Kitti szerint a megcsalás fájdalmas, de néha mégis, nagy élményeket tartogató önismereti utazás lehet, és akár megerősödött kapcsolattal is ki lehet belőle evickélni. Ezzel kapcsolatban vannak fenntartásaim, főleg azért, mert szerintem az emberek hazugok és önámítóak és csak kevés kapcsolatra lehet igaz egy ilyen megállapítás. 

Szó esik egyszeri botlásokról és állandóan "visszaeső" megcsalókról. Szól egy fejezet a megcsalásról mint territóriumsértésről, avagy hogy miért és mennyire bánt minket minden olyan tárgy, hely, név, esemény, ami a szeretőhöz köthető. Miért olyan tabu, hogy a saját territóriumunkba vitte a megcsaló a harmadikat: az autónkba, a házunkba, stb. 
A megcsalás gyanújelei fejezet azt hittem, hogy a legunalmasabb, legsablonosabb lesz az összes közt, de nem így lett. Bár előjöttek benne nagyon tipikus, nagyon könnyen felismerhető gyanújelek, mint a veszett parfümözés indulás előtt stb,. ezeken túl is voltak érdekes aspektusok, vagy csak egy-egy hozzátett félmondat, ami árnyalta a képet. (Pl. nem csak a megváltozott öltözködés, hirtelen divatőrület a jel, hanem hogy ez nem a mi kezdeményezésünkre történik, és nem akkor veszi fel a megcsaló az új darabokat, amikor együtt megyünk valahova.) Ezekből az apró nüanszokból, pluszokból látszik Almási Kitti nagy tapasztalata, és hozzáértése. Igazán mélyen elemzi a helyzeteket és a témát, és ahhoz is hozzá tud tenni valami újat, ami esetleg benn van valamilyen formában a közvélekedésben. Az esetekről, párokról, terápiás tapasztalatokról megosztott történetei tovább színezték a képet. Nagyon érdekes volt ennyiféle emberről, ennyiféle szituációról olvasni. Különösen érdekes és valahol nagyon megható volt az utolsó történet, Zsófi néniről és Pista bácsiról. De nem mesélem el, olvassátok el inkább. :)

Értékelés: 10/9 A hűtlenség napjainkban könnyedén megvalósíthatóvá vált, majdhogynem általános jelenség és a hűség emiatt egyre különlegesebb ajándékká vált - érdemes Kitti ezen szavain elgondolkodni.
Nem is számítottam ilyen jó könyvre és őszintén megkedveltem Almási Kittit. El fogom olvasni az újabb kötetét, a Bátran élnit is. 
És ahogy írtam fent, ne csak az fontolgassa a Hűtlenség olvasását, aki megszólítva érzi magát. Ez a könyv, nem csak annak lehet érdekes és hasznos, akit megcsaltak, megcsalnak, és úgy érzi kihúzták a lába alól a talajt, hanem bárkinek aki élt már párkapcsolatban. 
U.i.: Egy kis plusz, hogy megtanultam belőle, hogy azt, amikor egy vicc, vicces beszólást nagy nevetés követ ott helyben, de elmesélve nem is értik hirtelen mi a vicces, mi meg magyarázkodunk, hogy hát ott és akkor vicces volt, na azt úgy hívják, hogy szituatív poén. :) Ti tudtátok?