2016. július 31., vasárnap

Júliusi zárás

Duane Bryars Hildája. :) Forrás.
A zárás ezúttal igen rövidke lesz, ugyanis se nem vettem könyvet (nullás hónap!), se nem olvastam túl sokat ebben a hónapban. Sok-sok egyéb elfoglaltságom, offline programom volt, és bár olvastam egy szuperjó könyvet, a többivel valahogy beleragadtam egy kisebb olvasási válságba. Valami jó krimivel szándékozom ebből kihúzni magamat. :) 

Három könyvet fejeztem be, amik közül az Arkangyal éjjelt imádtam, a Six Weeks kellemes csalódás volt, a Counting by 7s (hatos után hetes, haha) pedig sajnos csak simán csalódás... Pont a YA-téma környékén futottam bele egy újabb, nekem nem tetsző YA-ba... Majd írok róla egy posztot is, még vár a sorára, jó kis tageket találtam ugyanis, és azokkal bíbelődöm, érkezni fog pár a jövő héten. :))
Az aktivitásom kicsit lankadt júliusban a blogon, ennek is az volt az oka, hogy nem a gép előtt töltöttem a napjaim. :) A hónapban ezzel együtt most csak 9 poszt született, ami persze azért nem kevés. :) 

Most az Itt nincsenek hercegeket és a Határtalan szerelem Párizsbant olvasom. Előbbibe még épp csak belekezdtem (nem akartam cipelni magammal, mert nagy is, meg hogy nehogy sérüljön), utóbbinál pedig akadozik az érdeklődésem, kínzóan részletesnek találom ugyanis a hölgy elbeszélését a különféle étkezésekről és programokról, amiket a szerelmével szerveznek. ... 
És már érzem az ujjbegyeimben a bizsergést, hogy valami mást és újat vegyek le a polcról. :))) 

A többiek júliusa - nekik is sok remek programjuk volt :) :

2016. július 30., szombat

Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Már két hete befejeztem az Arkangyal éjjelt, és az a helyzet, hogy nem voltam róla képes összehozni egy helyre a gondolataimat, a klaviatúrámat meg az időmet. De most már nem menekül Baráth Kata, hogy megtudja tőlem is: szenzációs ez a regény! Talán azért is halogatódott, hogy írjak róla végre, mert csak ültem meredten egy nosztalgikus félmosollyal, amiben némi kis gonoszkás fintor villant, akárhányszor csak felidéztem magamban a könyv eseményeit, és nem tudtam hirtelen, hogy is adjam vissza azt a badass-es rajongást, ami kialakult bennem. 

Kérve kérem az Agavét, mindent és bármit adjanak ki ezentúl (is) Baráth Katától! 

Nem voltam csalódott, vagy kétkedő, amikor megjelentek az első hírek az új könyvvel kapcsolatban, és nem éreztem azt, hogy ez rossz irány lenne. Egyáltalán nem féltem attól, hogy hiányozni fog olvasás közben a Dávid Veron sorozat, vagy hogy ahhoz próbálom majd hasonlítani. Mondjuk én eleve elég viharosan váltam el a cimbalomtól, nem jött be az eddigi utolsó epizód betyárkodása, így aztán végképp üdítően hatott rám, hogy most valami nagyon mást vehetek kézbe a szerzőtől. 
Se nem századelő, se nem kisasszonyoskodás. Nem a régimódi dívik, nincsenek urak és visszafogott, keszkenős humor, neeeem, ez kérem szépen egy igazi mai magyar thriller, ami Budapest utcáin játszódik, csupa-csupa ismerős helyen, és bele van szőve mindenféle olyan aktuális történés, ami olyanná tette 2015-öt, amilyen a benne élők számára volt. Ebből a szempontból kész korrajz is, hiába egy thriller-krimi szál a legfontosabb benne. 


"Keresztültrappoltam a Moszkván, aminek a közepébe a felújítás ürügyén akkora lyukat ástak, mintha rajta keresztül akarnának eljutni Tokióba. Elnézve a kerítéseket és az óriás munkagépeket, amik a betondarabokból ácsolt Csomolungma tetején trónoltak mozdulatlanul, ugyanezt az eredményt érték volna el akkor is, ha nem hívnak ki tűzszerészeket az ásás közben talált világháborús bombákhoz, csak simán hagyják őket felrobbanni."

Be kell valljam, már a kezdőjelenetet imádtam, onnan nem volt megállás. Zoli a bántalmazó férj, aki megmagyarázza persze magának, hogy miért is, hogy is, meg persze hogy ő nem is bántja igazából az asszonyt, Verát, aki különben is mindennel, még a jelenlétével is idegesíti... 
Aztán Zoli megkapja a magáét egy sötét sikátorban, mi pedig megismerjük a könyv női rambóját, aki kíméletlenül levezeti dühét, feszültségét a szemétládákon. 


"Persze, biztos sanyarú volt a gyerekkora. Persze, biztos kevés szeretetet adtak neki. Persze, mindenért a környezet, a történelem, a család, a deformált psziché meg a gyerekszoba szomorúfüzes tapétája a felelős. Gondolom, meg is lágyult volna a szívem, ha egyetlen percre is meg akarom érteni ezeket a mocskokat. De az együttérzés szándéka a lehető legtávolabb állt tőlem."


Azt gondoltam afféle álarcos igazságosztóként működik ez a nő, ez a névtelenül maradó főhős (ettől még rejtélyesebb), akit csak Méregzsáknak becéznek a kedvenc boxzsákpüfölő éjjeli helyén. De igazából nem erről van szó, leginkább csak ezeken a szemét pasikon vezeti le a rengeteg feszkóját, agresszió-kezelési problémáját így oldja meg, ami hát lássuk be, egy jó alternatíva - jobb, mint ha csak szórakozásból verne tök ártatlan embereket. Ő a nagy halakra megy rá. Kifigyeli, kilesi, követi őket, és lecsap mindenféle szerzett szerszámmal. Információszerzéséhez kapóra jön a lakótársa, Bori, aki egy bántalmazott nőket védő szervezetben önkénteskedik. Mi sem egyszerűbb, mint néha rájárni a hazahordott munkahelyi laptopra, és lementeni pár kincset érő nevet és címet rejtő excel-táblázatot. Utána pedig indulhat a hajsza.

Forrás. nakedpastor.com illusztráció
Csakhogy nem zajlik minden mindig zökkenőmentesen. Durcás hősnőnk hibázik, majd Borival történik valami, és hirtelen a rendőrséggel kell jópofizni, de azért közben ügyesen kutakodni és nyomozni egyedül is, hiszen nem valószínű, hogy ezt a hatóság ripsz-ropsz megoldja - ráadásul úgy, hogy Méregzsáknak se származzon belőle semmi rossz...
A szálak rendkívüli módon összekuszálódnak, és egy fergeteges végjátékban kerül pont az i-re a nagybetűs, de leginkább jogállamiságon kívüli igazságszolgáltatásban.

Rettentően tetszett a stílus. Imádtam ezt a fajta száraz, cinikus humort, ennek a nőnek minden apró kis gondolatfoszlányát, megmozdulását, felhorkanását. Volt irónia és szarkazmus is bőven, és persze maga a csavaros nyomozás sem hagyott nyugodni, folyamatosan járt az agyam, mi lehet Mátéfival, Ginával, Dömössel, a rejtélyes kórházlátogató asszonnyal, a többi alvilági figurával... Remek történet, igazi, jól összerakott, a magyar valóságba helyezett krimi egy összetett és nagyon tökös női főszereplővel.
A mellékszereplőket is kedveltem, az élen Kittivel (facepalm :D).

Nagyon sok érzelem jött át a sorokon, a könyvben kritizált dolgokon keresztül. Tapintható a sok düh, és ez nem korlátozódik csak a központi témára, vagyis a családon belüli erőszakra, nők elleni bántalmazásra, gólyatábori erőszakra, az erőszakot magadnak köszönheted, ha kihívó vagy kampányra (mennyi aktualitás ugye tavalyról!). Előkerülnek a sztereotípiák, nemi szerepek, az emberek zusammen is, a képmutatásuk, az online jelenlétük túltolása (becsekkolások, fb-posztok), de jön a düh a túlterhelt egészségügyi rendszer, a vasárnapi boltzár, "a rendőrség általános kétbalkezessége" miatt is.

"Mindenkit a saját problémái izgatnak. A világ ilyen, én is ilyen vagyok, és ez így van rendjén. Fölösleges a szócséplés, fölösleges a cukros képmutatás."

Nem akarom Amadeát másolni, ő írta le remekül a posztjában, hogy az apróságok, jelentéktelennek tűnő kis részletek mennyire otthonossá tették a könyvet, de tényleg én is pont így éreztem. Kelemen felügyelő sokat emlegetett Bambi-szeme, kilenc futó ügye, az esti futások, a jéghideg víz a hűtőből, az undok sarki boltos, a gíroszozás (ííííí-vel :D), a "háztartási hitlerek" kifejezés, a Bizalmatlan Ork a fejünkben, Marianka története...

Fotó: Valuska Gábor. Forrás.

Kritika: nyugi, nem jön semmi kemény, tényleg imádtam a könyvet, ahogy van, egyedül azt kritizálnám meg, hogy SPOILER!!! kicsit néha hihetetlen volt az erőkifejtés, gondolok itt a repedt bordával futásra elég hamar - de ezt megbocsátottam, utána azért mégis rávette magát Méregzsák a pihenésre.. Aztán a 70 kiló. Ez a nő legalább 80-85 kiló kell legyen ekkora magassággal és izomtömeggel szerintem, és nem lett volna gáz ezt írni. Oké, 70 kiló színtiszta izmosság is szép, de 190+ a magasság jelen esetben. Szóval igenis egy nagydarab, kemény csaj, nem baj az se, ha 90 kiló. :)
A harmadik: a csavarhúzó. NAGY SPOILER!!! Hát. Azért Newton megfordult a sírban az erő-ellenerő törvénye miatt. Szerintem a torkán keresztül a tarkóján kellett volna kijöjjön a földön fekvőnek az a csavarhúzó, nem hogy beleáll a fölötte fekvőbe, miközben alulról szájban tartják. Jobb lett volna ha valahogy mégis elér egy kalapácsot, azt a megoldást inkább elhiszem.
Ó és még valami. A több fiatalból álló bandára miért kellett rátámadni? Nem csináltak semmit, és még veszélyes is volt nem one-on-one meccselni. Pont előtte szögezte le a főhős magában, hogy ilyen nem csinál. SPOILER VÉGE!!!

Értékelés: 10/10
Egyszerűen BITANG JÓ. Ennyi! Az év egyik legjobb olvasmánya volt/lesz/marad, és biztosan újra fogom olvasni. A Nő kutyával és holddal után azt hittem jó ideig nem akadok jó, kortárs magyar krimire, de az Arkangyal éjjel túlszárnyalta a legvadabb elképzeléseimet is.

Mellesleg az egész könyvet Baráth Kata kellemes hangján, kicsit hadarósan narrálva hallottam a fejemben. :)

"Ha a feneked alá tolják a kisszéket, ne baromkodj, ülj le."

Így van. Ha pedig meglátod, hogy Baráth Katának új könyve van, ne rinyálj, hogy nem Veron, hanem fogd és vedd meg, de azonnal! :)))) 

Kiadja az Agave.
Rendeld meg >itt< (de nyomban!)! :D 

Fülszöveg: "Amikor Budapest utcáit feketére festi az éjszaka, egy árnyék indul veszedelmes útjára. A rendőrök szerint az árnyék csak legenda, de aki találkozik vele, többé nem szabadul a rettegéstől.

Bori önkéntes segítő, a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik. Egy végzetes napon azonban éppen őt támadják meg. A lány lakótársát felzaklatja a tragédia, és cinizmusa ellenére minden veszélyt vállal, hogy elkapja a névtelen tettest. Nyomozását rengeteg váratlan fordulat és fellángoló erőszak szegélyezi. De mi köze van ennek a nyomozásnak a pesti éjszakákat rémülettel megtöltő árnyékhoz?

Baráth Katalin a nagy sikerű Dávid Veron-sorozat után egy letehetetlen, és ízig-vérig 21. századi magyar thrillert írt. Ez a regény nemcsak ismerős helyszíneivel, sötét, de a humort sem nélkülöző világával és izgalmas történetvezetésével ragadja magával olvasóit, hanem egy olyan főhős megrajzolásával is, akinek karaktere egyértelműen új szín a magyar krimiirodalomban."

2016. július 25., hétfő

Tinik mindenütt! - Témázunk a YA szereplőkről

A Témázásban ezúttal a YA b(irodalom) - avagy elegem van a tiniszereplőkből című téma nyert, és kicsit bajban vagyok vele - bár lehet, hogy ezt több témánál említettem már, mielőtt írtam róla egy disszertáció méretű értekezést, de sebaj, most tényleg kicsit bajban vagyok, mert eléggé tág ez a terep, és nem könnyű általánosításokban nyilatkozni róla. Legalábbis nekem nem. 

Az ifjúsági irodalom, vagy YA (young adult) számomra még mindig furcsa egy kategóriaként, egyszerűen nem tudok például Fehér Klára Négyen meg a békájára, az Abigélre vagy akár az ikonikus Harry Potter kötetekre YA címkét tenni. Az angol és a magyar kifejezés teljesen már impulzusokat hoz elő bennem. A blogon egyébként inkább az ifjúsági címkét használom. Na, de nem azért vagyunk most itt, hogy saját kis rendszerezésemet hallgassuk arról, hogy szerintem mi is az a YA, meg mi nem az.

A jelenség már egy ideje dívik, hogy lassan minden könyv főszereplője egy baromi tehetséges, átlagon felüli, akár szuperképességekkel rendelkező tinilány, vagy tinisrác, aki miután ráébred képességére, megmenti a világot, békét hoz a posztapokaliptikus krízisben, elfoglalja méltó helyét egy birodalom, vagy ország trónján. Okéoké, nem is olyan meglepő így, ha belegondolunk, főleg az utolsóba: a történelem számos ékes példája mutatja, hogy mennyi fiatal ült a trónon, na persze azok mögött állt egy egész tanács, vagy csak bábok voltak, és ami még nagyban megkülönböztette őket a YA-irodalom fiatal titánjaitól, az az, hogy nem arról szól a fáma és a kódexek, hogy is történt meg az első nyelves csókjuk, és mit posztoltak az instagramra... 

Én nem jelentem ki kategorikusan, hogy elegem van a tiniszereplőkből, de tény, hogy a YA-piac elment egy olyan irányba, hogy néha azt érzem, minden fülszöveg egy kaptafára megy, csak ki kell benne cserélni a nevet, és azt, hogy milyen romlástól menti meg az adott hős a világot. Nem is annyira keltik már fel a figyelmemet ezek a könyvek. Nem köt le a 15 éves hősszerelmesség, a hiteltelen karakterek, akik tizenévességük ellenére páratlanul bölcsek, a nagy szerelmek, amiknél a szereplőknek még remeg a kis kezük egymáson, de én csak szemforgatok, mert túlspilázzák kicsit a kamaszszerelem rendíthetetlenségét. Egynémely problémakörbe pedig nehezen helyezkedem bele, ez van, öregszem.

Aztán vannak kellemes csalódások, és kivételek, elsőre a Hó, mint hamu jut eszembe, amiben bár jelen van az előbb ekézett dolgok többsége, mégis remek könyv. Ehhez kell egy epikus háttérvilág is, jól megalapozott történeti szálak és gördülékeny stílus. Tipikus esete annak, amit szoktam mondani, csak hát nehéz tisztázni, mire is gondolok ilyenkor: én minden fajta, és bármi fajta könyvet tudok szeretni, csak legyen jól megírva. :) 

A tiniszereplős YA-kban engem rendszerint a bajkeresés, suhancság, surmóság, deviancia, és a csöpögős, vagy szerelmi háromszöges láv-sztori szálak zavarnak. 
A fiatal szereplőkkel pedig alapvetően, önmagában nincs bajom, sőt, szeretek pl. gyerekszereplős, gyermek szemszögű könyveket olvasni, de ezek se a "YA" kategória. Gondolok itt pl. az Oszkár és Rózsa mamira, vagy Emile Ajar: Előttem az élet című könyvére. Ezeknek a szereplői rendszerint inkább kiskamaszok még. 

Most hogy így belegondolok, tulajdonképpen egy minőségi határvonalat szeretek húzni, és nem azért zavarnak a tucat-YA-k, és a tucatszereplőik, mert fiatalok lennének, hanem mert egyszerűen nem olyan jók, nem olyan egyediek, nem olyan maradandóak ezek a könyvek, csak elmennek egynek. Ilyeneket pedig nem annyira szeretek olvasni, főleg mostanában nem, vágyom inkább a nagyobb, a falrengető, az egyedülállóbb élményekre. 

Summa summárum, nincs nekem elegem a fiatal szereplőkből, csak legyenek kedvelhetők, értelmesek, ne legyenek se koravének, se infantilisek, ne kelljen hosszan a nyelves csók csatáikról olvasgatnom, vagy arról, hogy nem tudnak két srác közt dönteni (Katniss is végül hogy elba**ta.). Nem feltétlen zavar a frusztráltságuk, vagy apró szerelmi bonyodalmaik, szárnybontogatásuk gondoljunk csak Harryre, igen, a Potterre, ja hát igen, kell hozzá némi ütős sztori és rowlingos stílus is ugyebár, de szerintem remek a tinihormonokkal teli ötödik-hatodik kötet is - és nem csak az a lényeg benne, hogy Won-Won és Lav-Lav hol csókolóznak, és Hermione milyen féltékenységi rohamot kap (briliánsat természetesen), ebben egyetérthetünk. Harry kamaszos frusztráltsága is oké, még ha idegesítő is kicsit, annak fényében, hogy mennyi minden nyomta a vállát, elég hiteles. 
Ezzel szemben nekem az nem oké, hogy a most divatos YA-kat egy lapon említsük a Harry Potterrel, mint "ifjúsági regénnyel". Btw, még csak nem is ifjúsági, annyira univerzális és klasszikus és ... jajstenem, álljak le és olvassam inkább újra őket, ugye? :D El tudok diskurálni jó ideig a HP-ről mint ellenpéldáról erre a témafelvetésre. :)
De jó ellenpélda a Csillagainkban a hiba is - bár sokan pont ezt nem szeretik -, nekem egy megható olvasmányként marad meg, és a halál árnyéka miatt a szerelem sem lehetett benne túl rózsaszín, inkább szomorkássá, melankolikussá vált az egész. Ez egy érett tiniszerelem volt, és egész más problémák vetődtek fel a fiatalok életében, mint ilyenkor általában szoktak.

Végül de nem utolsósorban vannak olyan YA-k is, amiknek szereplői egy átmetszeti halmazba esnek. A neveletlen hercegnő naplója sorozat Miája néhány kötetben és szituációban elképesztően bután viselkedik, felesleges köröket fut és hisztizik a semmin. Az első pár köteteben és az utolsókban viszont imádtam. :) Ugyanígy hol túl YA-s volt, hol roppant szórakoztató Carriger Finishing School sorozata.
Csináltam egy kis szubjektív táblázatocskát erről.
A rossz karakterek és a rossz sztorik idegesítenek. A hiszti vagy nyűglődés, a kamaszosságból is csak a felelőtlenség vagy túldimenzionálás, a semmin kattogás, a kavarások. Az egész műfajból természetesen nincs elegem, a YA (b)irodalom szerencsére elég széles skálán mozog, hogy találjak magamnak tetszőket is benne.

Kattintásra megnő.


A témához most is lehet csatlakozni, ti mit gondoltok a YA-ról, és főként, idegesítenek-e a fiatal szereplők? Írjatok posztot vagy fejtsétek ki a véleményeteket kommentben. :) Ha posztoltok, szóljatok nekem, vagy bármelyik másik témázónak és belinkelünk titeket is.

Lássuk a többiek hogy látják a tiniket a könyvekben: 


Utóvéd (később csatlakozók):

Bubu, Lily,




/A képek illusztrációk. Forrás./ 

2016. július 22., péntek

Maigret hírek!

Azt már korábban is tudtam, hogy augusztusban jönni fog egy újabb kötet a Simenon életműből, hagyományosan minden évben ilyenkor is kiadott az Agave egy-két újabb kötetkét imádott felügyelőmről, vagy épp a korábban nem kiadott roman durökből, de hogy milyen bámulatos meglepetés ért ma... meg kell osztanom veletek is! Először is a tv-ben láttam a Rowan Atkinson-féle Maigret film reklámját, és nem csalt meg a szemem, valóban megnézhetjük az első adaptációt és így a bolondos Mr. Beant ezúttal komoly, pipás főfelügyelőt alakítva, méghozzá holnap (2016. 07.23. szombat), 19:50-től az RTL klubon. Az film címe Maigret csapdát állít, és az Agave gyorsan ki is adja újra, augusztus elején, kicsit rendhagyó borítóval, ami azonban tökéletesen passzol a sorozathoz. Ez a kötet kivételesen így nem az eddig meg nem jelent regények közé tartozik, van régebbi Park és Európa kiadós verziója is. 

" 'Simenonnál nincs könnyes érzelmesség. A párizsi utcák világának, zugboltjainak és kocsmáinak szinte a ragacsát érzékeljük! Bűnök, végzetosztón. S ami Simenonnak külön érdeme a Maigret-könyvek lapjain: érzékeljük azt a hosszúkás bárhelyiséget, a fáradt szagú pultot, a silány italválasztékot, az álizgalmas díszleteket… vagy amikor a főfelügyelő maga ül be a Dauphinba, olyan habja van a sörnek, olyan illata a kajának, hogy csak na. És ahogy felhozat egy csomó szendvicset – és sört – hosszúnak ígérkező kihallgatásokhoz! És… és… és… Nem lehet ennek a Maigret-világnak a végére érni-járni.' 
Tandori Dezső 
'Maigret egy kifürkészhetetlen indítékú gyilkosságsorozat nőáldozatai közt keresi az összefüggést. Mígnem egy fiatal és kicsit könnyelmű rendőrnő a segítségére siet…' "

Teljesen elképedtem, azt hittem ugyanis, még javában zajlik a forgatás, pedig még szeptemberben adtam hírt róla...  Nagyon elrepültek ezek a hónapok. :)

A poszt elején emlegetett másik augusztusi Maigret megjelenés pedig a Maigret és az egyes számú zsilip lesz, mondanom sem kell, ez is szépséges külsővel: 


"Két férfit halásznak ki a Szajnából: az öreg tengerész Gassint, aki véletlenül esett a vízbe, mivel szokás szerint részeg volt, és egy gazdag kereskedőt, Émile Ducraut, akire késsel támadtak rá a parton, de ő váltig állítja, hogy nem ismerte fel a tettest. Másnap a sebesült a helyszínre küldött Maigret segítségét kéri a támadó felkutatásához. Maigret hamar megkedveli a keménykötésű, nyers modorú férfit, és elhatározza, hogy utánajár az ügynek.

Amikor Ducrau fiát holtan találják egy levéllel, amelyben bevallja, hogy ő támadt rá apjára, a felügyelő érzi, hogy másfelé kell keresnie az igazságot. Szokás szerint alaposan bejárja a helyszínt a nyomozás során, és Lucas segítségével próbálja kibogozni az ügy szálait az uszályok kikötőjének zárt világában."


A zsilip augusztus 16-án jelenik meg. Előrendelhető itt, és így nincs 1500 Ft se! :) 

Rengeteg szuper egyéb megjelenés közeleg még, hamarosan jelentkezem egy bővebb hírcsokros poszttal, amiben nem csak francia szerelmem szerepel majd. ;)

Úgy látom nyár végére ismét Maigret-szegülök, és ellen nem szegülök. :D Nézzétek holnap a filmet, és tárgyaljuk ki Rowan Atkinson milyen alakítást nyújt Maigret-ként! 

2016. július 13., szerda

Jessica L. Degarmo: Six Weeks

Random módon választottam valamit, ami a Kindlin porosodott, így történt, hogy Jessica L. Degarmo Six Weeksével folytattam a nyári olvasásokat - ahelyett, hogy a tervezettekkel haladnék, haha, sutba a tervekkel! :D -, és bár nem számítottam sokra, nem bánom, hogy elolvastam a rövidke könyvet. 

Pont azért, mert nem vártam tőle sokat, kellemesen csalódtam. 
Egy váratlan terhesség fordítja föl benne a 19 éves Imogene életét, akinek legkésőbb hat hét múlva döntenie kell, megtartja-e a gyereket, vagy nem. Immy-nek van még ezen kívül épp elég baja, iszákos anyjával, ragaszkodó féltestvérével, folyamatban lévő tanulmányaival és bizonytalan párkapcsolatával együtt... 
Tetszett, ahogy végigment az opciókon, bemutatta a döntéshelyzet nehézségét, főleg, hogy Imogene-nek nem csak saját, de féltestvére sorsáról is döntenie kell közvetve. Ez a helyzet megbolygatja az egész családi életüket, és minden kapcsolatot. Immy apja szívesen magához venné Immy-t is és féltestvérét is, pedig őhozzá semmi köze nincs, mégis gondoskodna mindkét lányról. Az alkoholista anya azonban mindig megvétózza ezt, és mindig képes összeszedni magát kissé, ha mégis ráküldenek valami gyermekvédelmist. Imogene egyedül is apjához mehetne, de nincs szíve Sadie-t otthagyni a nyomortanyán, ahol az anyjuk egész nap csak a kanapén tesped az alkoholmámorban. Ha magához tér, esetleg elcsór némi pénzt, ami kajára kellene, vagy lekever néhány pofont... Egyszóval egy koszos-büdös hellhole ahol és ahogy élni kényszerülnek... Ide jöjjön még egy kisbaba is? 
A párocska másik fele, Matthias támogatná Immy-t, és szeretné a gyereket, de az ő háttere sem jobb, még ha más is... ott egy bántalmazó apát találunk az egyenletben. 

Nem volt faék egyszerűségű, tetszett a nyelvezete, és szerencsére ezek miatt a családi háttérproblémák miatt nem csak arról szólt, hogy most akkor mi legyen: megtartani, elvetetni, adoptálásra adni. Érdekes volt az gondolatmenet is, amit az apáca ajánlott, hogy ki kell próbálni minden döntéshelyzetet, belehelyezkedve egy kis időre, és megnézni, milyen érzéseket vált ki, mennyire "kényelmes" aszerint gondolkodni, mennyire tűnik az a jó választásnak épp. 

Forrás.

Ami viszont idegesített: nem kéne csodálkozni, hogy védekezés nélkül terhes lesz az ember. Meg ilyet kinyilvánítani, hogy "It's not fair". :D Hát kisanyám, a biológia szabályai működnek, szóval saját magatokat kevertétek szarba! Jobban örültem volna, ha tényleg valamennyire önhibájukon kívül történik ez, mert így csak szimplán felelőtlenség volt, ráadásul tényleg nem egy igazán jó és stabil párkapcsolatról van itt szó, ahogy az a probléma felvetődésével rögtön ki is világlik.
Plusz rettentően infantilis volt a Matthiasszal kiabálós-veszekedős jelenet.

!!!SPOILER!!! Tök jó a nyitott vég. :) !!!SPOILER VÉGE!!! 

Értékelés: 10/8

Érdekes szavak, kifejezések:

- gofer: alacsony beosztású személy (csicska?)
- astute: ravasz, okos, ügyes
- slovenly: ápolatlan, lompos, slampos
- cloying: émelyítő
- lucrative: jövedelmező, hasznot hajtó
- lambaste: alaposan elver
- sordid: mocskos, piszkos, aljas
- resplendent: fénylő, ragyogó
- bulwark: bástya, mellvéd
- leverage: eszköz
- tribulation: csapás, gyötrelem, szenvedés
- derisive: gúnyos
- indisposed: gyengélkedő
- placate: kibékít, kiengesztel
- indigent: szegény, nélkülöző, rászoruló
- a modicum of: kevés, egy kevés, kicsi mennyiség
- listless: kedvetlen, közömbös
- cadence: hanglejtés, ütem, ritmus
- effluvium: kellemetlen szag, ártalmas kigőzölgés
- trepidation: izgalom, remegés, felindulás

2016. július 8., péntek

Wreck This Journal - kreatív napló kinyírás

A Wreck This Journalra én 2011-ben figyeltem fel, és egy kecsegtető akciókor meg is rendeltem magamnak, hogy kicsit kreatívkodhassak és vandálkodhassak is egyben kedvemre. Ez a fajta kikapcsolódás akkor még nem robbant be a piacra igazán, bár külföldön már ekkor is több ilyen "élménykönyv" akadt, nálunk mégis évekre volt szükség a trend megjelenéséhez is. Sőt, először a felnőtt színezők érkeztek meg, és csak azután kezdődött (kezdődik?) az egyéb scrapbook-szerű és más feladatokat kínáló, tulajdonképpen felnőtt-foglalkoztatónak nevezhető kiadványok megjelenése.

Bár már jó rég óta nem vettem elő az én kis Wreck This Journalomat, most apropót szolgáltat a mutogatásra hogy a Maxim Kiadónál megjelent Keri Smith könyve magyarul is, Nyírd ki ezt a naplót címen.


2016. július 6., szerda

Félelem - létezik-e a jogállam?

Dirk Kurbjuweit: Félelem - felhatalmazás gyilkosságra


Mit tehet az ember, ha fenyegetik, zaklatják, lelki terrorban tartják? Valóban a törvénytisztelő polgárok mellett áll a törvény és a hatóság? Hogy lehet napirendre térni afölött, hogy amíg nem történik tragédia, nem történhet igazán hathatós megelőző lépés sem? Hogy válhat a rágalmazottból, a sértett félből gyanúsított, hogy rúghatja maga alá egy zaklató a fenyegetéseivel, vádjaival a vétlent? Meddig tarthat egy ilyen állapot... és mi a megoldása? Felhatalmaz a gyilkosságra a félelem, a néma rágódás és gyötrődés, az, hogy az ember nem élhet valaki miatt nyugodt életet? Ebben a könyvben igen. 

Az események végéről bontogatja ki Dirk Kurbjuweit a cselekményt, vagyis kezdettől fogva nem titok a végkimenetel, itt bizony úgy ér véget a zaklatás folyamata, ahogy a cím is ígéri: gyilkossággal. A főszereplő apja hidegvérrel lelövi a féreg szomszédot. 
Csak ezután ismerjük meg a Tiefenthaler család tagjait, a körülményeket, az előzményeket. Egész a gyerekkori emlékektől indul minden, hogy kirajzolódjon az apával való viszony minden ki nüansza, és az egész életen átívelő furcsa és félelemmel teli kapcsolat a lőfegyverekkel. Mintha csak zászlóként vonulna végig a motívum az elbeszélő életében már a kezdetektől... na persze, ahogy meg is állapítja aztán, utólag könnyebb megkeresni a pontokat, amik összekötéséből a jelen eseményeiig vezető egyenes meghúzható. 

Ez egy igazi tömény, az emberre rátelepedő és elgondolkodtató szépirodami igényességű könyv. Plusz hát német szerző - mit is várhatnánk és kaphatnánk mást, mint tüchtig pontosságot, nincsenek elsimítatlan redők az történetvezetés abroszán. 
Ilyen egy igazi jó pszichothriller szerintem, pszicho-hangsúllyal. Kicsit "kardigános', nem pedig olyan, ami mostanság divatos, nem híg és nem aposztrofálható "női" thrillernek, sőt, inkább férfias lelkületű. 
Ehhez pedig nem kellett, hogy vér folyjon, vagy eltűnjön valaki, hanem csak a néma fenyegetés érzése kell hogy átjárja. Aki nincs benne, át sem érzi ezt rendesen. Mégis ezek az igazán ijesztő dolgok. 

"(...) egyre inkább az volt a benyomásom, hogy a többiek nem érzik olyan drámainak a helyzetünket, mint mi, mivel még nem történt semmi drámai. A néma, a saját gondolatok okozta terrort nem is tudták elképzelni."

A szerző. Forrás.
Biztonságban lehet az ember, ha csak egyetlen őrült szociopata is kiszemeli magának, valami olyan indokkal is akár, ami teljesen észszerűtlen, mondvacsinált? Megvéd a hatóság, a jogállam? Létezik egyáltalán a jogállamiság? Mit hozhat ki az elkeseredettség, a tehetetlenség az emberből? 

Rengeteg megrágnivaló gondolatot adott a regény, nem csak a fenyegetettség témájában, hanem egyáltalán a demokrácia és a diktatúra kérdéseivel kapcsolatban is. 

"Egy diktatúrában éppen azok az emberek irányítanának, akiktől félek, a gátlástalan és intelligens alakok, és eközben éppen azokat az embereket használnák fel, akiktől még jobban félek, az ostoba és brutális alakokat Amikor a diktatúrától félek, akkor a kiszolgáltatottságtól félek, amikor a gátlástalan és intelligens alakok megmondják az ostoba és brutális alakoknak, hogy kicsinálhatnak, mivel a szabadság nekem szívügyem."

Vagy akár arról, amin szerintem sokszor szoktunk filozofálni magunkban: hogy mit tudunk a saját életünkről, és mit tudhatnak mások róla? Mekkora nagy fehér folt a másik élete, és mégis, a sajátunkat akármennyire is otthonosan "belakjuk", a miénkben is annyi minden olyasmi van, ami a "hátunk mögött" zajlik, amiről nem szerzünk tudomást, csak ha lesz valami kézzelfogható következménye, vagy ha esetleg a halálunk után szépen levetítik előttünk a nagybetűs filmet, rendezői változatban, nézőpont és kameraváltásokkal... 

"Senki sem tud mindent a másik ember életéről. Csak a saját életünkben vagyunk mindig jelen, de még a saját életünkről sem tudunk mindent, hiszen úgy is megtörténhetnek bennünket is érintő események, hogy mi jelen sem vagyunk."
És akkor arról még szót sem ejtettünk, hogy mit kezd az ember azzal, ha a koholt vád magjai elültetődnek az agyában, és hiába suhintja el a gyalázatos képeket, mégis elkezdi önnön magát és a társát is meggyanúsítani gondolatban azzal, amiről tudja, hogy nem, soha nem lehetett valós. ... 

"A vesztes erős, mivel már nincs vesztenivalója, az élet látszólagos győztesei pedig gyengék, mert annyi mindenük van, amit meg szeretnének őrizni."

A gyerekkori emlékek mesélése is nagyon lekötött, és szerves része volt a történetnek, ebből építkezett fel a család modellje, a főszereplő személyisége. Itt helyenként még könnyedebb momentumok is helyet kaptak. Például amikor nehezményezi a romantikus szálat az elbeszélő, nagyon jópofán jellemzi a problémát, és aki nem annyira rajong a szerelmi szál megjelenéséért minden könyvben, vagy úgy egyáltalán, az szerintem egyet is tud érteni ezzel.  :)

"(...) az általam olvasott könyvekben és képregényekben a nők sohasem lőttek. Ha azokban feltűnt egy nő, akkor nem sokkal később elkezdődött a csókolózás, amit én mindig kínosnak és idegesítőnek találtam, mivel emiatt a történet, amely engem valójában érdekelt, akadozni kezdett. A gazemberek vagy az indiánok utáni hajszát félbehagyták, amíg a hősnek végre elege nem lett ebből a szörnyűséges csókolózásból."

De visszatérve a komolyabb témákhoz, elég boncolgatós könyv a Félelem. Az indítékot, a tettet is lehetne boncolgatni, meg a zaklatás mikéntjét, mégis annyi minden más kerül az asztallapra, ami elsőre eszünkbe sem jutna... Mit kezdünk a lelkiismerettel, amikor a rossz hozományaként változik valami kifejezetten jóvá az életünkben? Szinte elképzelhetetlennek tűnik - hacsak nem az összetartás fokozódásából eredően -, hogy egy ilyen sérelmes és stresszes időszak valami szépet szüljön, amit közvetve a probléma okozójának köszönhet az ember. A kibírhatatlan szomszéd, Dieter Tiberius valamilyen kitekert módon közel hozta egymáshoz a családot, belepiszkált az apa-fiú és a férj-feleség viszonyba is - meglepő módon jó irányba.

"Azt gondoltam rossz dolog, hogy Tiberius boldogtalanságot hozott ránk, de bizonyos módon még ennél is rosszabb, hogy boldogságot adott nekünk, nevezetesen a házasság és a szép családi élet feltámadását. A gonosz akár még jót is szülhet? Vajon mennyire értékes az a jó, amelynek létrejöveteléhez valamilyen gonoszra volt szükség?"
Nem ragozom tovább. Remek könyv, vitán felül 10/10-es élmény volt. 

Nagyon örülök, hogy rábeszéltek, mert azt hiszem magamtól soha nem vettem volna kézbe. Nagyon taszítónak találom a külsejét - bevallom még most, az olvasás után is. Nem sikerült megkedvelni, egyszerűen csúnyának tartom, a fekete kötést is, a védőborítót pedig kiváltképp. 
Kritikával illetném még, hogy sajnos nincsenek részek, fejezetek... szinte semmi tagolás, ez elég zavaró. De azért kissé megmosolyogtam, amikor a szerző maga is mintha észrevette volna ezt a hiányosságot, és beleírta a könyvbe: 

"Az embernek fel kell osztania magában a történetet, különben nem tudja átlátni." 

Sajnos elég sok typo is bennmaradt, olyanok, amiknél a fordító átírta mégis a mondatot, de ott maradt egy szó, voltak bennmaradt névelők, egy nyírfa átváltozott nyárfává két mondattal arrébb. Ezek bosszantó apróságok, de a történet értékéből persze nem vontak le semmit. 


Kiadja az Athenaeum Kiadó
Rendeld meg >ITT<

Forrás.

A könyvet ajánlom olvasásra Nimának, Szee-nek, Shizoo-nak és Ilwerannak is! 

2016. július 4., hétfő

Meseszám - 7 éves lett a blog!

Tegnap, 2016. július 3-án HÉT ÉVES lett a PUPILLA OLVAS. :) 7 éve lendültem neki annak, hogy olvasmányélményeimet és egyéb apró-cseprő könyves dolgaimat megosszam a könyves közösséggel a hálón.
Bár már unásig ismételt a dolog, nem tudom kihagyni, hogy az egész Lobo miatt indult útjára, és neki köszönhető, hogy annak idején a freeblog lett az első kis otthona az induló blognak.  Egy jó ideje pedig a blogspoton firkálok már. 

Forrás.

Egy kis statisztika, mert már hagyomány, hogy minden évben feljegyzem a szülinapkor ezt a néhány adatot. Jelenleg 606 közzétett bejegyzés (ezzel együtt) 4639 komment és 102 feliratkozott olvasó van a blogon. A látogatottsági számláló 187704-en áll most. Köszönöm, hogy benéztek hozzám! :) 

A legjobb az egészben, hogy nem mondhatnám, hogy csökkent a lelkesedésem ebben a hét évben. Megtaláltam a felületet a hobbimhoz, amiben kreatívan kiélhetem magam.Tartsatok velem továbbra is! :)

Forrás
Köszönöm ezt a sok együtt töltött évet minden kedves olvasónak-látogatónak!
Boldog 7. szülinapot blog! :) 

2016. július 2., szombat

Júniusi zárás

Nem találtam kreatívabb címet most, szóval marad a zárás, amit egy kicsit rövidre is fogok, július is lett már, és sürgős olvasnivalóm van, bele vagyok esve ugyanis Baráth Kata könyvébe, ami egyike a júniusi beszerzéseknek. ;)

A könyvheti zsákmány teszi ki a beszerzések javát, ezt a 8 könyvet nem mutatom be újra, meg tudjátok nézni a kupackát a linken. :) 
A könyvhetieken kívül pedig a következő papírkönyvek vándoroltak még hozzám: 

- Baráth Katalin: Arkangyal éjjel - most olvasom és úúúristen, baromi jó!
- Kati Hiekkapelto: Védtelenül - szintén elolvastam.
- Makai Rita: Határtalan szerelem Párizsban - hamarosan olvasom.
- Dirk Kurbjuweit: Félelem - felhatalmazás gyilkosságra - 2 napja fejeztem be, hamarosan lesz poszt.
- Jodi Picoult - Samantha van Leer: Off the Page - az első rész után enyém a folytatás is. 
- Bagdy Emőke - Belső Nóra - Popper Péter: Szeretet, szerelem, szexualitás - a mesterkurzus könyvecskék egy újabb darabja lett csere útján az enyém.

Összességében tehát 15 plusz, egy mínusz a csere miatt. :) 14 magyar nyelvű és 1 angol, ez mondjuk sürgősen változtatásra szorul. Mondanám, hogy a recik száma is, de olyan szuperek kerültek a kezem közé mostanság, hogy nem panaszkodom. Baráth Kata könyve igencsak kinéz a legjobb szórakoztatónak idén, és a Kurbjuweit könyv is vitán felül 10-es volt. 

Júniusban 6 könyvet fejeztem be és 12 posztot írtam.
Megérkeztek ebben a hónapban az első olyan idei könyvélmények is, amikről nem születik poszt - Anne Tyler és Toni Morrison egy-egy könyve -, és volt egy szintúgy poszt nélkül maradó félbehagyásom is, mindenki aktuális szerelme, a Station Eleven hagyott nagyon hidegen. Majdnem a feléig küzdöttem, de semmit nem találtam benne, ami miatt érdemes lett volna befejeznem - rémesen unalmas is volt számomra. Brrr, gondolni sem akarok rá.

A többiek júniusa: