2016. január 20., szerda

Poszt-turkáló: Pullman

Forrás
Szavaztattam nemrég megint a jobb oldali sávban, és a legtöbben azt szerettétek volna, ha Philip Pullman posztokat hozok át a Poszt-turkáló rovatban. Ebben a rovatban olyan régi bejegyzéseket mentek át, amik annak idején a freeblogon jelentek csak meg, és amióta eltűnt a freeblog, mint szürke szamár a ködben, nem találhatók meg máshol, csak a vinyómon.
Philip Pullman Az Úr sötét anyagai - His Dark Materials trilógiáját többször is olvastam, bár angolul még nem jutottam a végéig, a harmadik rész mindig valahogy kimaradt/lemaradt.
Ezek a bejegyzések az első két rész angolul olvasásáról 2009. 09. 03-án íródtak. 

A trilógia befejező kötete helyett pedig még egy Pullman-poszt, A tökéletes óraműről, ez pedig 2011. 02. 13-án íródott.


Philip Pullman: Northern Lights - Északi fény / Az arany íránytű


A Magyar Könyvklubos kiadás
A könyv Lyra Belaqua története, aki egy vadóc, szófogadatlan, 12 éves kislány. Tudósok mogorva világában, Oxford egyik kollégiumában nevelkedik. Sokszor sántikál rosszban, csínytevéseivel megnehezíti nevelői életét. Azonban egyben a történet mozgatórugója is az, hogy Lyra oda merészkedik, ahova nem lenne szabad és ezzel megmenti valakinek az életét, miközben rengeteg különös és ködös dolgot hall egy titkos összejövetelen. Az események akkor vesznek izgalmas fordulatot, amikor Oxford utcáiról gyermekek tünedeznek el, köztük Lyra egyik játszópajtása, Roger, a lány pedig nyomába ered. A hideg, messzi északon pedig nem csak a fagy dermeszti a szíveket, hanem szörnyű, kegyetlen dolgok történnek az állítólagos jó ügy nevében... Világok harca készül és Lyra a segítői - a gyiptusok, Iorek a páncélos medve, és a Serafina Pekkala vezette boszorkányok - révén elindul egy bizonytalan és hosszú úton, hogy teljesítsen egy küldetést, ami számára sem teljesen világos még.

Rettentő régen kaptam meg a magyar Északi fény című kötetet, amiről azt sem tudtam micsoda, azt sem lehetett tudni, hogy lesz-e folytatása, és nagyon randa borítóval jelentették meg a síró kislánnyal az elején. Amikor először kézbe vettem, le is tettem pár oldal után, mert nem igazán értettem, hogy mi az, hogy démon - vagyis daimon - tartozik minden egyes emberi lényhez ami állati alakot ölt, ellenkező nemű, mint maga az ember, és tulajdonképpen lelkének egy része. Alakváltó képessége van és a felnőttkor elérésével nyeri el végleges formáját, amely utal az adott ember személyiségére, jellemére is.


Amikor 2000-ben újra kézbe vettem, beleszerettem a történetbe, és a daimonok gondolatába is, de nagyon befejezetlennek éreztem, és joggal. :) A két további rész azonban csak három évvel később került a kezembe. 
Eldöntöttem egy ideje már, hogy elolvasom angolul is, eredetiben, hogy úgy milyen, és hogy másodszorra is olyan varázslatos élményt nyújt-e, mint elsőre.

Emlékeztem ugyan, hogy az első részben kevesebb a történés mint az eseménydús második és harmadik kötetekben, de egy kicsit még így is csalódnom kellett amikor angolul olvastam el a Northern Lightsot. Picit vontatott volt, és az első fejezetek izgalma után lelassult. De persze mindenképpen végig akartam olvasni, és folytatni a többi résszel is, és emlékeztem, hogy azok mennyivel jobban tetszettek.

Viszont imádtam a világát, és visszatérni a Jordan kollégiumba, Lord Asrielhez, a daimonokhoz, a Por (Dust) titokzatos misztériumához, az alethiométerhez, ami vezeti és segíti Lyrát és a páncélos medvékhez is. Egészében még mindig nagyon szeretem a történetet, de kicsit lelombozott, hogy mikor most harmadszor olvastam újra, nem találtam olyan zökkenőmentesnek.

A film, amit az első könyvből csináltak Az arany iránytű címmel (mert a könyv megjelent The Golden Compass címen is) szerintem elég silány volt, de megérné folytatni, mert a sztori csak jobb lesz. (UPDATE >itt< a BBC sorozatról, amit készítenek belőle!)
Antikvárból szereztem meg a könyvet, egy ezresért, de sajnos ezt a csúnya sötét, borítójút, a Scholastic gondozásában, amin félig fekete félig vörös ruhában van Lyra és fiúnak néz ki :)... De még mindig jobb mint a kék magyar régi fajta. A film óta persze mindent elleptek a film tie-in kiadások.

Philip Pullman honlap: itt.
A "zökkenői" és a gyorsolvasások szükségessége miatt: 10/6, a fantáziavilága 10/10et érdemel.
(2008 tavaszán olvastam újra, a második részről írt poszt bevezetéseként írtok róla.)

Philip Pullman: A titokzatos kés / The Subtle Knife

A történet egész más aspektusból folytatódik a sorozat második kötetében. Megismerjük a másik főszereplőt, Will Parryt, aki szintén Oxfordban lakik. Ám ez az Oxford egy másik Oxford, amely nagyban hasonlít a mi saját világunkhoz. Nincsenek daimonok, fejlettebb a tudomány és a technika.
Will az édesanyját próbálja védeni, amikor bajba kerül és menekülnie kell. A segítség jókor érkezik hozzá és egy macskát követve különös ablakon keresztül egy másik világba jut el. Hamarosan találkozik Lyrával is, és sorsuk összefonódik, együtt indulnak tovább az úton, hogy teljesítsék küldetésüket, ami talán egy és ugyanaz mindkettőjük esetében? A titokzatos kés és az alethiométer vezeti az útjukat, ami talán elvezethet Will rég elveszett apjához is. Mindeközben minden világok rendje megbomlik és a változások Lyrához vezetik a boszorkányokat is... Lee Scoresby az első kötetből megismert Stanislaus Grumann is a Por nyomába ered léggömbjével, és Lord Asriel soha nem látott méretű sereget toboroz valahol messze, hogy legyőzzék a Fennhatóságot.

A kötet három világ - Will Oxfordja, Lyra világa és egy furcsa, felnőttek nélküli világ - között ugrál. Az én példányomban (ami az előzőhöz hasonló Scholastic féle sötét kiadás, szintén ugyanabból az antikvárból két hónappal később zsákmányoltam by accident :) és csak 600Ft volt :D) kis ábrák jelzik az oldalak szélén, hogy épp melyik dimenzióban is járunk.

Megvannak a visszatérő szereplők, Mrs. Coulter, Lord Asriel, Serafina Pekkala és a boszorkányok, Lee Scoresby, és új szereplőkkel is gazdagodik a könyv, például a Will Oxfordjából való tudóssal, Mary Malone-nal. Kicsit kevés szó esik a Pullman-féle egyházról, és a Fennhatóságról is csak a befejező kötetben tudhatunk meg többet.
Ezt a részt már sokkal-sokkal jobban élveztem újraolvasni is. Hihetetlen volt számomra is, hogy mennyi apró részletre emlékeztem és mennyire ugyanabba a hangulatba tudtam kerülni, mint 6 évvel ezelőtt. Nekem jobban tetszik onnan kezdve a történet, hogy a két gyermek összeáll. Kevesebb volt a zökkenő is, több a kaland, és nem éreztem semmit erőltetettnek. Imádtam újra a gyemekek világába, Cittágazze városába kerülni, újra megismerni a titokzatos kés rejtélyét, amelynek tervezői és készítői sem tudták mit szabadítanak vele a világra. 
Talán az egyetlen idegesítő motívum (de lehet hogy csak nekem), az, hogy Will sérülése napokig, sőt hetekig vérzik... Nagyon nem volt reális, bár értem, hova akartak kilyukadni vele, de kicsit sok volt már abból, hogy mindig vérben úszik a ruhája...

Lyra kezd komolyodni, nem olyan hebehurgya már, nem a csintalankodáson jár az esze, van benne elhivatottság és ketten együtt, ahogy elszántan szembenéznek a veszélyekkel és megpróbáltatásokkal, érettebbnek tűnnek koruknál.

Érdekes szavak:
- caribou: rénszarvas 
- harpoon: szigony
- taciturn: hallgatag
- jettison: megszabadul, könnyítésül kidob vlmit (ezzel kapcs: jettison seat - katapultülés)
- conspicuous: feltűnő, szembetűnő
- osprey: halászsas

Egy kis érdekesség a könyvben is említett Everett-féle "sok világ" vagy "több világ" elméletről: itt és itt is
A végkifejlet borzalom, izgalom, és néhány óriási cliffhanger:) Hát kell ennél több? Szeretném valamikor még mostanában újraolvasni a harmadik kötetet is. Emlékszem, hogy annak idején megríkatott, kíváncsi vagyok milyen lesz ezúttal. :)
Értékelés: 10/10

Nekem ez a macskafejes zöld fényű borító tetszik legjobban. :)



Philip Pullman: A tökéletes óramű

... avagy minden(ki) működésre kész 

Időről időre rámtör, hogy mesét olvassak. A tökéletes óraműre random könyvtári nézelődés közben találtam rá, és megörültem neki, mert Philip Pullman könyveit nagyon szeretem, ezt viszont még nem ismertem. Meglepődtem hogy vékonyka, és még képes is, aztán rájöttem, hogy mese lesz ez. 

A történet Glockenheimben játszódik, aminek nevezetessége egy figurákat felsorakoztató toronyóra. Az órásmesterek inasai mind készítenek egy figurát inaséveik végén, és annyi figura jár körbe az órában, hogy azt mondják valakinek egy évet el kell töltenie Glockenheimben, hogy mindent láthassa. Ebbe a kis hófödte faluba csöppenünk, az ivóba, estefelé, amikor is megérkezik Herr Ringelmann az órásmester, és növendéke Karl, akinek másnap kell bemutatnia elkészített figuráját. Karl szokatlanul csendes és borús, nem készített ugyanis semmit... de erről bőszen hallgat és csak búslakodik. Fritz, a falucska mesemondója erre az estére is készült rémtörténettel, amit mindig nagy figyelemmel és elégedett borzongással hallgatnak az ivó vendégei. Azonban a történetnek csak az elejét írta meg. Vajon hogy folytatja? És vajon mi történik, amikor a történet - mint az óramű amit felhúztak - magától folytatódik tovább? Az ivóba ugyanis egyszercsak belép a Fritz rémtörténetében leírt Dr. Kalmenius pontos mása, és egy különös teremtményt cipel a szánján... Hogy mi ez, mi lesz a sorsa, és hogy kapcsolódik össze Karl sorsával, valamint hogy kerül a képbe, és válik fontos mozgatórugóvá a jólelkű Gréti, a fogadós lánya, azt már nem árulom el. :) De végül értelmet nyer a borítón egymás mellett álldogáló két gyermek képe is. 

A 95 oldalas rövidke történet tulajdonképpen egy kedves, tiroli, havas falucskába elhelyezett rémmese. Aki ismeri Pullman Karlstein gróf című meséjét, hasonlónak fogja találni ezt is, bár arról már elhalványultak az emlékeim, a történet talán nem volt ilyen jó, de a hangulata ilyesmi volt. 
Szerintem megállja a helyét meseként, rémtörténetként, nincs benne szájbarágott tanulság, van hangulata, és az embert érdekli mi fog történni. Pullman ügyesen szőtte bele a kitalált történet fonalát a jelen eseményeibe, és botladozás nélkül végigviszi az egészet. A horrorelem szerintem kifejezetten Poe-hangulatú. 

Az illusztrációk jók, és vannak különféle írói hozzáfűznivalók is, apró szövegdobozban itt-ott, amik engem nem zavartak, sőt, kifejezetten azt az érzetet keltették, hogy ezt nekem éppen meséli valaki. :) 

Értékelés: 10/9,5 Van benne minden, ami egy jó rémmeséhez kell, és fenn tudja tartani az érdeklődést és a libabőr hangulatot is, miközben végül egy újszerű, kedves mesévé kerekíti a dolgot, ami felnőttfejjel olvasva sem idegesítő. Örülnék egy Coraline-szerű feldolgozásnak ebből. 

Az eredeti borítók közül kettő, nekem nagyon tetszenek, és sokkal jobbak, mint a magyar kiadásé:


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Pullman fantáziavilága rendkívül gazdag, és ő volt az, aki bevezetett engem ebbe a varázslatos és misztikus műfajba, és még a kvantumfizikát is pedzegette... Valószínűleg ismét kinéz valamikor egy újraolvasás, hogy végre a trilógia befejező részét is elolvashassam angolul. Lehet, hogy ez az év az újraolvasások éve lesz nálam? Hirtelen mindennek elkezdtem az újrázását tervezni. :)
Kíváncsian várom a BBC-adaptációt, biztosan meg fogom nézni. :)

3 megjegyzés:

  1. A sorozatra majd kíváncsi leszek, de a könyvek továbbra sem vonzanak, sajnos. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem baj az, akkor majd a sorozatot kibeszéljük! :)

      Törlés