2014. december 31., szerda

Csökkent a várólistám


A Csökkentsd a várólistád játékban minden évben részt veszek az indulás óta, és mindig nagy reményekkel veselkedek neki, hogy aztán néha szembesüljek az emberi természet furfangosan kacifántos jellegével, avagy azzal, hogy elolvashatok 80-90 könyvet is egy évben, de nem mindig sikerül pont azt a 12-t beletenni, amit kigondolok előre, és amik már tényleg régóta várnak. 

Tavaly teljesítettem először a kihívást, már októberben végeztem a 12-vel, igaz, az alternatív listáról is választottam, ezt azonban szinte mindig megteszem. :) 

Idén egy óriási véghajrát nyomtam, mert az utolsó két kötetet december 15. után olvastam el, szinte az utolsó pillanatig olvastam, de épp jólesett, rámjött nagyon az olvashatnék. :)  Egy szó mint száz, idén másodszor SIKERÜLT teljesíteni a várólistacsökkentést.*örömtánc* 8 könyvet olvastam az alaplistáról és 4-et az alternatívról, amire szerintem érdemes mindig bespájzolni tartaléknak... Könnyebbség. :)

Ebben a posztban van a 2014-es lista, frissítve olvasásokkal dátumokkal. Összességében elmondhatom, hogy nem volt ez egy rossz lista, és találtam benne igen jó könyveket, amiket kár volt halogatni. Ilyenek voltak például: 

Forrás
- Lugosi Viktória: Ajvé (kedvenc is lett)


Amikkel pedig inkább ne találkoztam volna: 


Természetesen 2015-ben is indulok, és egyenesen a 24-et célzom meg, aztán meglátjuk mire jutok velük. 

Kinek hogy sikerült idén a várólistacsökkentés? :) 


Amúgy pedig... mivel épp egy kicsi van csak vissza a szilveszter estéből: nagyon boldog új évet mindenkinek! Jövőre ugyanitt, ugyanígy! Ha minden jól megy, holnap jön az évösszegzés! :) 

Forrás

2014. december 30., kedd

Decemberi könyvhullás

Forrás
A december egy veszélyes időszak könyvzsákmányolás szempontjából, de közel sem annyira, mint a könyvfesztivál és könyvhét ideje, hiszen ilyenkor a legtöbb beszerzést a Jézuska végzi, és ajándékként landol a fa alatt a sok szép átmasnizott és becsomagolt könyvecske.

Ebben a hónapban 13 könyvvel lettem gazdagabb, ebből 9-et ajándékba kaptam, 1 reci, és három saját vásárlás 20%-os kedvezménnyel, plusz kuponnal. :) A könyvek közül 2 angol nyelvű, a többi magyar.

Íme a lista és a képek:

Ajándékba kaptam:
- Emylia Hall: The Book of Summers - Katótól
- Lauren DeStefano: Wither - Tittitől
- Kleinheincz Csilla: Ólomerdő - Pöfitől
- Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem - Szüleimtől
- Andrea Hirata: Végletek szigete - Szüleimtől
- David Benioff: Tolvajok tele - Szüleimtől
- Robin Sloan: Penumbra úr non-stop könyvesboltja - Szüleimtől
- Sophie Hannah: A monogramos gyilkosságok - Mamától
- Georges Simenon: Maigret nyaralni megy - Nitától

Reci:
- Limpár Ildikó: Emlékek tava - a Pongrác Kiadótól és a szerzőtől. :)

Saját vásárlás:
- Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: Kulcs (Engelsfors-trilógia 3.) - mert kell!! :) Iszonyú vastag, és remélem pont olyan jó mint a Kör és a Tűz voltak. ;)
- Torben Kuhlmann: Lindbergh - mert beleszerettem a kisegérbe és az illusztrációkba.
- Tari Annamária: Ki a fontos: Én vagy Én? - a Tari előadás és Andiamo posztja miatt. :)

Kattintásra megnő. 

A Szikomorfán születtem lemaradt a fényképezésről, mert épp Miamonánál "üdül". A Kulcsot meg mintha rosszul forgattam volna be, vagy a Penumbrát? ... Bocsánat. :D 

És még néhány kis apróság, ami ide kívánkozik... :) Merthogy kaptam néhány speciális és könyves vonatkozású ajándékot idén karácsonyra, amiket muszáj megmutatnom.

Miamonától kaptam egy fantasztikus jó bögrét Moningos Shadowfever borítóképpel, és a felirattal: I like my Moning hot! :) Imádom! 

Saját fotók
Saját fotó

Titti pedig dedikált Csernus borokkal lepett meg, a saját nevemre is vannak, de a rosé az PuPilla Olvasnak szól, és még egy smiley-t is rajzolt mellé a doki! :O :) :) :) Köszönöm! 
<~ Itt megtekinthető, kattintsatok, nagyobb lesz! :)

És köszönöm a sok szép képeslapot is, Amadeának a borzaszappanos termékeket (isteni narancsos-fahéjas pezsgőtömb és kamillás kézkrém), Pöfinek a Cantucci kekszet és a meskás könyvjelzőt, Andiamónak a madárkás könyvjelzőt, Nitának a mágneses kávédarálós könyvjelzőt, :D Jeffinek a különleges post-iteket, és minden egyéb apró figyelmességet mindenkitől!  :) :) 
HAri jókívánsága tetszett a legjobban, aki térdig könyvekben járkálós karácsonyt kívánt! Azt hiszem a posztommal ezzel kapcsolatban igen jó példát mutattam decemberben, és majd' térdig érő könyvoszloppal büszkélkedhetek a családomnak és a barátaimnak köszönhetően. :) 

Jövőre folytatjuk a zsákmányolást! 

2014. december 28., vasárnap

Ruth Ozeki: Az idő partjain

Nagyon szeretek más bőrébe bújni, más világokba látogatni az olvasás által. Megismerni a szereplőt, az érzéseit, a helyet, a kultúrát. Nem mondtam újat, az biztos, hiszen aki olvas, valahogy így van ezzel. 

Ruth Ozeki könyve azonban azt hiszem életem eddigi legnagyobb utazására vitt. Sose képzeltem még magam japán kamikaze pilótának a második világháborúban. De most igen. Sose voltam még 104 éves buddhista apáca, tar fejjel, és a tar koponyában végtelen tudással és türelemmel. Nem voltam japán iskoláslány, és Kanadába vetődött író sem, Schrödinger nevű macskával. Apropó Schrödinger... Nem hogy Japán és a japán kultúra minden furcsasága és különc perverziója, de még a kvantumfizika és a párhuzamos világok is helyet kaptak ebben a különös regénybe. Az idő partjain egy kivételes könyv.  

Hogyan passzol össze ez a sok minden egyetlen könyvbe? Hogy fér bele még némi Proust, francia nyelv, mosómedvék, és dzsungelvarjú? Ruth Ozeki egy mágus. Amellett, hogy buddhista papnő, és japán-amerikai író. Hülyén fog hangzani, de Ozeki az egész univerzumot összegyúrta ebbe a regénybe. És belefért. 

A történet két szálon fut. Ruth és Oliver a jelenben találnak a partszakaszukon, Kanadában egy kisodródott naplót és mellette régi leveleket és egy karórát. A másik szál maga a napló, majd később a levelek szövege is. A naplót Naoko írta, egy 16 éves japán diáklány, aki épp öngyilkosságra készül. De előtte még elmeséli 104 éves dédanyja, Dzsiko történetét. És a saját családjáét is természetesen, akik Sunnyvale-ből költöztek vissza Japánba. Naónak sok mindent el kell szenvednie az iskolában: bántalmazzák, kiközösítik, az amerikai iskola után pedig egyébként sem könnyű jeleskedni egy japán suliban... Apja és anyja is labilis és depressziós, nehéz időszakon vannak túl és komoly anyagi gondokkal is küzdenek. 


Ruth megbabonázva olvassa a sorokat, és "segíteni" szeretne Naón, meg akarja akadályozni, hogy megölje magát, hogy baja essen. De lehetséges-e visszanyúlni az időben, és befolyásolni bármit is? Ki tudja a sorok mikor íródtak... Lehetséges-e a gondolattal teremteni valamit? És hogy is történt ez a turpisság a naplóval? ... 

"Aki próbált már naplót írni, az pontosan tudja, hogy a jelen nehezíti meg, hogy a múltról írjunk: nem tudunk olyan gyorsan írni, hogy ne ragadjunk bele abba, ami akkor volt, sosem érhetjük utol azt, ami most történik, ami azt jelenti, hogy a most jobbára halálra van ítélve."

A japán kultúránál azt hiszem kevés dolog áll távolabb tőlem, mégis, most, hogy beleástam magam, nem bánom egy percét sem. Egy pillanatát sem. A könyv ráadásul roppant igényességgel van megírva, és a fordítás-szerkesztés is követi ezt a színvonalat. Temérdek lábjegyzet magyarázza a kulturális és nyelvi vonatkozásokat, a kandzsikat, japán kifejezéseket. Külön jegyzetek, bibliográfia és a magyar kiadáshoz fűzött megjegyzések is vannak a végén. Ilyen egy könyv, amibe tényleg munkát áldoztak.

Ruth Ozeki, a szerző. 
"Japánban néhány szónak van kotodamája, azaz szelleme, amely benne él a szóban, és különleges képességekkel ruházza fel." 

A történet a japán furcsaságok (hellokittytől kezdve a manga-őrületig és a perverz szexualitásig) belepett és magába zárt. Az első részben ismerkedtem, megfigyeltem, nem tudtam igazán mire számítsak. A második rész ragadott teljesen magával, Dzsiko és Mudzsi, és a templomban töltött idő... aztán amikor újra magamhoz tértem már a kamikaze pilóta voltam. És Schrödinger macskájaként fejeztem be a könyvet. Vajon még mindig ott vagyok?

Véletlenek pedig nincsenek. A könyv cselekményébe beleilleszkedik a WTC katasztrófa is, és megemlítik azt a fotót, ahol lefelé zuhan egy ember a toronyból, és be van hajlítva az egyik lába, mintha táncolna... Mit ad Isten, egy karácsonyi otthoni mini-selejtezésen a kezembe akadt, most, igen pont most, pont az a kép, amit egy 2002-es újságból vágtam ki, és tettem el, az a kép, ahol zuhan a férfi, és úgy néz ki, mint aki táncol... World Press Photo díjazottak... Az újságkivágás ezennel elfoglalja helyét Ruth Ozeki könyvében, a fedlap alatt. 

"-Szeretem a történeteidet! Mesélj még!
Dzsiko elmosolyodott.
- Az élet tele van történetekkel. Talán nem is más az élet, mint történetek sorozata. Jó éjszakát, drága Nao.
- Jó éjszakát, drága Dzsiko - feleltem." 

Értékelés: 10/9 Lenyűgöző könyv, napló- és levélregény, kulturális, metafizikai és kvantumfizikai utazás is, egy csomó gondolattal, és gondolatkísérlet lehetőségével. Te tudod hány pillanat van egy napban? És egy csettintésben? Mi az az időben-létezés? Hogy kell zazent ülni? És hogy mi a nodobotoke, vagy torokbuddha? Rengeteget tanultam ebből a könyvből, rengeteget elmélkedtem közben, mély gondolatiság és mégis könnyed cselekményvezetés jellemzi. Remekül szórakoztam.

Egy pirinyót emlékeztetett különc, egyedi karaktereivel a Hová tűntél, Bernadette-re is. 

Kedvencek: a fürdés a buddhista templomban, Schrödinger macskája és a kvantumfizikai gondolatok, Haruki titkos naplója, a Mu-Mu, Q-Mu, Mecha-Mu kérdésköre. 
Kedvenc karakter: Dzsiko. Szeretnék néha én is képes lenni így lelassítani, hogy minden már is lelassuljon körülöttem... 
... és Ruth... aki nem ugyanaz, mint Ruth Ozeki. Nem ugyanaz, de talán... nem is más. 


A könyvet köszönöm a Tea Kiadónak! 
Megrendelheted: >itt<
Miamona bejegyzése a könyvről.
Szee bejegyzése a könyvről. 
A Könyves Blog cikke a könyvről. 
Note to Self: angolul is újraolvasandó. 

A könyv trailere: 


2014-es olvasmánylista

Forrás
Tavaly karácsony után csináltam először listás posztot, amiben az összes azévi olvasmányom szerepelt, azok is, amikről esetleg nem íródott bejegyzés. Íme, az idei, 2014-es olvasmánylistám, a linkeken pedig a megfelelő posztok. Lehet szemezgetni, nagyon sok jó könyvet olvastam idén,  nem is lesz könnyű dolgom majd a januári éves összegzésnél. :) 
Jelen állás szerint 86 könyv csúszott le, de a lista kiegészül a még idén befejezett könyvekkel - elvégre még van 4 teljes nap az évből! Pontos adatok tehát majd január elsejével. :) 


1. On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
2. Rejtő Jenő: A Néma Revolverek Városa
3. Rejtő Jenő: Az elveszett cirkáló
4. Neil Gaiman: Smoke and Mirrors
5. Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő
6. Timur Vermes: Nézd, ki van itt
7. Jane Austen: Pride and Prejudice
8. Mette Jakobsen: Minou szigete
9. Georges Simenon: Maigret és a három nő
10. Jeff VanderMeer: Expedíció
11. Galgóczi Dóra: Megszülethettél volna
12. Khaled Hosseini: The Kite Runner
13. Szabó Magda: Sziget-kék
14. Amir Ahmad Nasr: My Isl@m
15. Rejtő Jenő: A fehér folt
16. John Green: The Fault in Our Stars
17. Rachel Ward: Nem enged a mélység
18. Mike Grinti - Rachel Grinti: Karmok
19. Victoria Schwab: Felszabadulás
20. Lugosi Viktória: Ajvé
21. Szabó Magda: Ókút
22. Kálmán Mari: Talyigás Irma és az Ürdög
23. Carolyn MacCullough: Always a Witch
24. Neil Gaiman: Neverwhere
25. Szabó Magda: A Danaida
26. J. R. Johansson: Álmatlanság
27. John Green: Paper Towns
28. Markus Zusak: The Book Thief
29. Szabó Magda: Freskó
30. Kálmán Mari: Ecetudvar
31. H. G. Wells: The Invisible Man
32. Jeff VanderMeer: Kontroll
33. Neil Gaiman: Fortunately, the Milk
34. Gaston Leroux: The Mystery of the Yellow Room
35. Georges Simenon: Maigret és az idegek harca
36. Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás
37. Doris Lessing: Az ötödik gyerek
38. Graeme Simsion: The Rosie Project
39. Schäffer Erzsébet: Szia, anya!
40. Polcz Alaine: Macskaregény
41. Rejtő Jenő: Járőr a Szaharában/A halál fia
42. Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
43. Rejtő Jenő: Csontbrigád
44. Joanne Harris: Gentlemen and Players
45. M.R. Carey: The Girl With All the Gifts
46. Carola Dunn: Daisy és a jégbefagyott Don Juan
47. Kathryn Stockett: The Help
48. Jodi Picoult: Where There's Smoke
49. Joe Hill: Heart-Shaped Box
50. T. S. Eliot: Macskák könyve
51. Georges Simenon: Maigret és a halott gyémántkereskedő
52. Stephen King: Cujo
53. Jodi Picoult: Larger Than Life
54. Bartis Attila: A nyugalom
55. Szabó Magda: Tündér Lala
56. Rejtő Jenő: A szőke ciklon
57. Baráth Katalin: Az arany cimbalom
58. Gail Carriger - REM: Soulless - The Manga Vol. 3.
59. Gail Carriger: Curtsies & Conspiracies
60. Neil Gaiman: Chu's Day
61. John Boyne: The Boy in the Striped Pyjamas
62. William Golding: The Lord of the Flies
63. Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó
64. William Fisher, Melanie Le Bris: Prága
65. Vladimír Soukup: Prága (Útitárs)
66. Craig Turp, Derek Hall: Prága - térképes útikalauz
67. Csák Erika (szerk.): Prága - hangos útikönyv
68. Alessandro Baricco: Harag-várak
69. Jodi Picoult: The Storyteller
70. Szilvási Lajos: Egymás szemében
71. Susanna Lehner: Az El Camino hóhéra
72. Sophie Kinsella: Wedding Night
Forrás
73. Gillian Flynn: Gone Girl
74. Natalie Babbitt: Tuck Everlasting
75. Donato Carrisi: Démoni suttogás
76. Sun-mi Hwang: Rügy
77. Khaled Hosseini: A Thousand Splendid Suns
78. Jacqueline Kelly: The Evolution of Calpurnia Tate
79. Lakatos Levente: Aktus
80. Limpár Ildikó: Emlékek tava
81. Torben Kuhlmann: Lindbergh
82. James Patterson-Michael Ledwidge: Zoo
83. Ruth Ozeki: Az idő partjain
84. Sarah Dessen: Someone Like You
85. Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
86. Alice Hoffman: Property Of



Oldalszám:  23124
Ez cirka 63 oldal/nap, tartom a tavalyi ütemet. :)
Az olvasmányaim a Goodreadsen is megtekinthetők.
Olvasott, nem feltüntetett szakirodalom még: ~ 1450 oldal


2014. december 24., szerda

Boldog karácsonyt!


Minden kedves barátomnak, bloggertársamnak, rendszeres és rendszertelen olvasómnak, nagyon boldog, békés karácsonyt kívánok, és rengeteg jó könyvet a fa alá!


Forrás


2014. december 23., kedd

James Patterson-Michael Ledwidge: Zoo


Ember és állat harca. Avagy mi van, ha az állatok fellázadnak az ember ellen? Ez az igazi biológiai fegyver... 

Jackson Oz, a "bukott tudós" és még egy maroknyi ember egy ideje kampányol már amellett, hogy a HAC, vagyis a human-animal conflict egy nagyon is létező jelenség, a tiráda azonban még akkor is süket fülekre talál, amikor az adatok is azt bizonyítják, egyre több támadás éri az embereket az állatok részéről. Igazán akkor kerül a figyelem középpontjába a probléma, amikor két állatkerti oroszlán elszabadul, és vérengzésbe kezdenek, valamint amikor szintén oroszlánhordák támadnak meg Botswanában több turistacsoportot is. Az oroszlánhorda csak hímekből áll... Minden ellentmond a természet törvényeinek. A nőstény állatok látszólag eltűntek, a hímek együtt vadásznak, olyan fajoknál is, akiknél egy egyáltalán nem jellemző, amelyek pedig egyébként is falkát alkotnak, a falka sokkal hatalmasabbra duzzad, eltiporva mindent, ami az útjába kerül... Illetve: az embert. Eltiporva az embert. De miért? Mi az ok, és hogy lehetne megszüntetni a triggert, ami elindította az állatok megváltozott adaptációját? Oz azon van, hogy megtalálja a megoldást, de helyzete nem könnyű, és nem igazán hallgatják meg. Jó ideig... Amikor azonban már a házi kedvencek is addig soha nem látott vérszomjjal támadnak gazdáikra, és az állathordák egyre szervezettebbek, a világ és annak vezetői is rádöbbennek, valamit tenni kell, globálisan, különben befellegzett az embereknek. 
Graphic novel is van belőle.

Tudom, tudom, kissé hatásvadász az egész, de el kell mondjam, remek film alapanyag, nagyon szívesen megnéznék egy adaptációt belőle. Nagyon amerikai persze, de szerencsére a katasztrófa minden földrészen beüt, nem csak az USÁban, és jó volt kalandozni, kiváltképp Botswanában, ahol Jodi Picoult legutóbbi állatos kisregénye és regénye (Találj rám! - Leaving Time) is játszódik. Habár találhatunk réseket a pajzson, meg vagyok elégedve, és egy egész plausible magyarázatot adtak a szerzők a jelenségre. A vége előtt nem sokkal azt hittem kardomba dőlök, hogy komolyan ilyen csettintésre megoldódik a dolog, de szerencsére szó sem volt erről, egy sokkal jobb, nyitottabb, igazi veszélyhelyzetekre jellemző, realisztikus lezárást kapott a könyv, és örülök, hogy a "megoldhatatlanságot" nem mismásolták el.

A könyv erőssége nem is a sztori, és a sok megmenekülés a vadállatok elől - oroszlán, krokodil, medve és csimpánz támadás elől is megmenekül a főhős -, hanem az, hogy el lehet rajta gondolkodni. Te mit tennél ha a világ megőrülne, és a híradóból folyamatos állattámadások, érthetetlen állati viselkedésekről szóló riportok jönnének? Megnyugodnál a betondzsungeledben és nem tennél semmit? Mikor kezdenél el ferde szemmel nézni a macskádra, kutyádra? Képes lennél megölni, hogy magadat védd? Meddig várnál? 

Forrás

A fajok és a megváltozott körülményekhez való adaptálódás nagyon-nagyon sok mindentől függ, de szeretnék hinni abban, hogy egy ilyen szcenárió nem lehetséges, főleg nem pandémiás módon és fajok közötti "terjedéssel".  
Mindenesetre az is szomorú, ha "csak" kiszorítjuk az állatokat az élőhelyükről, és ők kipusztulnak szép sorban...

Értékelés: 10/7 Nem volt rossz, és bár a karakterek gyengék, és kissé amerikaiasan hatásvadász, elgondolkodtató volt, megérte elolvasni, és filmet, filmet, filmet ebből! 
Oh, most látom, lesz belőle egy 13 részes sorozat! :) :) :) 

Bónusz: Oz csimpánzát Attilának hívják. :) 

2014. december 21., vasárnap

Várólista csökkentés 2015

A várólistacsökkentés bár kihívás és teljesítendő feladat - amit kerülök a könyvekkel kapcsolatban -, nekem valahogy már hagyomány is, így akár sikerül az előző évi, akár nem, én bizony részt veszek ismét, 2015-ben is a Lobo által meghirdetett és szervezett játékon. 
Az idei teljesítésről még nem tudok nyilatkozni, mert még két könyvem visszavan belőle (Sarah Dessent és Alice Hoffmant terveztem még be), és nem tudom végül hogy sikerül a dolog, mert sok egyéb más olvasnivalóm és dolgom is akad még év végéig. :) Természetesen azért a tapasztalatokat majd összegzem egy posztban, és remélem a sikerre is emelhetem majd akkor a poharamat.
Most pedig máris kupacolom a jövő évi szerencséseket, akik már várnak egy ideje arra, hogy végre felüssem és elolvassam őket.

Az alap-12es-lista:

- J. K. Rowling: The Casual Vacancy (03.01.) 
- Mikhail Bulgakov: The Master and Margarita
- Michael Ende: The Neverending Story
- Mira Grant: Feed - Etetés (05.12.) 
- Karin Alvtegen: A kitaszított (05.24.) 
- Alan Bradley: De mi került a pitébe? (06.20.) 
- Ransom Riggs: Hollow City (02.09.) 
- Dr. Csernus Imre: A kiút (07.20.) 
- Alessandro Baricco: Mr. Gwyn (01.11.) 
- On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
- Csernus-Funk-Pál-Váradi: Vágyaink - szárnyak vagy börtönfalak? (06.24.) 
- Itó Projekt: </Harmónia> (04.05.) 

És az alternatív lista:

- Rachel Johnson: Notting Hell
- Mark Haddon: The Curious Incident of the Dog in the Night-time (01.24.) 
- Katherine Howe: A boszorkányoskönyv (02.22.) 
- Elizabeth Goudge: The Little White Horse (06.13.) 
- Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 1. - Kezdet
- Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 2. - Együtt
- Lian Hearn: A fülemülepadló
- Yann Martel: A helsinki Roccamatio család a tények tükrében (01.20.) 
- Amy Tan: The Hundred Secret Senses
- William Nicholson: Rokon lelkek társasága
- Audrey Niffenegger: Her Fearful Symmetry (08.28.) 
- Dimitri Verhulst: Problemszki szálloda (07.22.) 

A kupackák. Normál és alternatív.
Feltett szándékom mindet elolvasni, de persze meglátjuk éppen aktuális egyéb lelkesedéseim - percről percre változnak - hogy alakítják a 2015-ös olvasmánylistámat. :)

A posztban folyamatosan frissíteni fogom a linkeket azokhoz a könyvekhez amiket már elolvastam és írtam róluk bejegyzést. 


Fogyasszuk az itthoni olvasatlanokat, sok sikert mindenkinek a vcs-hez! :) 

Forrás

2014. december 20., szombat

Torben Kuhlmann: Lindbergh

... - Egy repülő egér kalandos története


"Merészség egy kisegértől – nagy lépés a repülés történetében. 


A kalandokkal teli, gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló mesét Ifjabb Charles Augustus Lindbergh, amerikai pilóta hőstette ihlette, aki 25 évesen a Spirit of St. Louis nevet viselő, egymotoros repülőgépével közbenső leszállás nélkül, egyedül repülte át az Atlanti-óceánt. 



A könyv 2014-ben megnyerte a legszebb gyermekkönyv díját Németországban."

Lindbergh-gel igen egyszerű a történetünk... meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Már a neten való találkozás meggyőzött, de amikor könyvesboltban is megcsodáltam, eldöntöttem, ez amolyan magamtól magamnak ajándék lesz karácsonyra. A szerencse is kedvezett nekem, és egy felajánlott "aki kapja marja"-kupon révén a netes kedvezményen túl még 1000 Ft-tal kevesebb lett az ára. (Köszönöm Baba082-nek!)
Nem bántam meg a vásárlást. Gyönyörű könyvecske, aminek a szerzője maga az illusztrátor is. 

Szöveg nem sok van, és a történet is nagyon egyszerű, de a rajzok részletessége, a repülő egér környezetének aprólékos megteremtése, a sok-sok kétoldalas kép kárpótol. 

Forrás

Értékelés: 10/9 Szemet gyönyörködtető, és szívmelengető egy ilyen meseszép kiadású mesét olvasni és nézegetni. :) Külön tetszett a tudományos ismeretterjesztő apróság a végén. 


Forrás

2014. december 18., csütörtök

Limpár Ildikó: Emlékek tava

Nagyon szeretek mesét olvasni, ezért minden évben kerül néhány mesekönyv is az olvasásaim közé. Idén Szabó Magda és Neil Gaiman egy-egy meséje után Limpár ldikó kapott helyet a polcomon, és a szívemben is. :) Limpár Ildikónak az Emlékek tava az első mesekönyve, de remélem nem az utolsó, mert igazán nagy tehetsége van a varázslatos történetek kanyarításához. 

Az Emlékek tava nem szokványos mese, és valahol mégis az. Nem szokványos, mert sokkal mélyebb mondanivalóval bír, mint általában a hasonló jellegű történetek, viszont rengeteg klasszikusnak mondható mesei elemmel dolgozik. Nem hiányoznak belőle a sárkányok, boszorkány, unikornis, próbatételek és persze a hercegkisasszony sem. 

A legeslegelejétől kezdve rabul ejtett, és szinte felolvasásként hallottam magamban, ahogy az igazi jó mesékhez illik. Csillaghalma a mese helyszíne, ahol két aranyos gyermeket ismerhetünk meg a születésük pillanatában: Csillagfényes Dobos Palkót és Csillagszóró Harmatrózsa Pannát. A Csillaghalmán született gyerekek mind két nevet kapnak, s a középső név egyfajta sorsígéret. Ezt a nevet az a "kép" adja, amit a szülők meglátnak a gyermek születésének éjjelén a csillagoktól ragyogó égbolton. 


Palkó és Panna a mesében elszakadnak egymástól, és a Csillaghalmára ereszkedő sűrű sötétség sem tágít... Panna egyedül indul kis barátja keresésére, és számtalan akadályon keresztül vezet az útja, de a remény sosem hagyja el, és csakis Palkó megmentése lebeg a szeme előtt. 

A kislány persze hamarosan elér a címadó emlékek tavához is, és néhány igen nehéz döntést kell meghoznia, áldozatot követel a küldetés, és Pannának nehéz emlékekkel is meg kell küzdenie, ami talán keményebb feladat, mint a Borzasztó Bozótoson vagy az Örvénylő Öregfolyón átjutni...


Panna és Palkó is kedves figurák, és a többi szereplőt, és neveiket is nagyon szerettem, különösen Szimorgót és Valiantót, de a sárkányfejek is remek elnevezéseket kaptak. :) 
A mese az emlékek tavának igazán a mélyére nyúl, és nagyon sok fontos dolgot tanít, mégsem didaktikus. Veszteség, bánat, barátság, önfeláldozás, a jóság jutalma, a hűség és kitartás fontossága egyaránt megjelennek, és mégis egy aranyos, tiszta lelkületű és szép mese marad. 

Az illusztrációk Lukács-Kalocsai Eszter munkái, gyönyörűek, a versbetéteket pedig Szlukovényi Katalin írta. 

Értékelés: 10/10 Nagyon élveztem, és biztosan fogom még olvasni és felolvasni! Igényes, maradandó, fénylő emlékcsillag. :) 

A könyvet, és az olvasás lehetőségét köszönöm a szerzőnek, Limpár Ildikónak és a Pongrác Kiadónak!

Vedd meg, például >itt<!


(A képek saját fotók.)

2014. december 17., szerda

Jacqueline Kelly: The Evolution of Calpurnia Tate

Az 1800-as évek legeslegvége, egy texasi család hat gyermekkel, és egy szakácsnővel. A főszereplőnk, Calpurnia Virginia Tate  (imádom a nevét) három öccse és három bátyja közé beszorítva az egyetlen leánygyermek a családban. Calpurnia, vagy ahogy becézni szoktál, Callie érdeklődő és okos kislány, imádja a természetet, és amikor egy nap a sárga és a zöld szöcskék különbözőségének rejtélyén gondolkodik, elhatározza, ő bizony megszerzi Darwin könyvét valahogy, tájékozódik a fajokról, és Darwin bácsi elméleteiről. A könyvtárban persze nem jár sikerrel, és egyébként is a szülei engedélye kéne hogy kikölcsönözze a művet a zord könyvtárosnéni szerint, így elszontyolodva tér haza... Haza, ahol hamarosan kiderül, hogy mogorva, zárkózott nagyapja saját könyvtárában megvan a kötet, és örömmel adja oda a kislánynak. Bensőséges kapcsolat alakul ki a nagypapa és Callie közt, akik korábban egy szót se beszéltek, és Darwin, és a fajok tanulmányozása közös programokra, kirándulásokra ad okot. Szinte biztosak abban is, hogy felfedeztek egy új fajt, egy növényt, és a növényt el is viszik lefényképeztetni a helyi fotográfushoz, aki nehezen tér napirendre, hogy egy darab gazt kell lefotóznia. :)

Mindezt Callie anyja nem nézi olyan jó szemmel, hiszen a 12 éves Callie-nek mint egyetlen lányzónak igen sok minden másban kéne jeleskedni: kötés, horgolás, zongorázás, főzés... Tehetségtelen mindben, és csakis a tudomány érdekli, szöcskéket, lepkéket hajkurászna egész nap. Dédelgeti az álmot, hogy tudományt tanuljon az egyetemen is... Ekkortájt azonban a nőknek nem ez volt a megszokott "szerepe"... 
Érdekes volt az időszak, a korszak, mert itt azért már kezdenek begyűrűzni különféle találmányok, a fejlődés szaga ott van a levegőben. Jön például a telefon, és megkezdi világhódítását a kóla is. :) 

Forrás
A történet egy kicsit Anne Shirley-s volt nekem, ártatlanságában, tisztaságában, és némileg emlékeztetett olyan sorozatokra, mint A farm, ahol élünk, és a Váratlan utazás, amikben egyszerű kisvárosi századfordulós problémák jöttek elő a sokgyerekek családokban. Hasonló volt a hangulat, és emiatt sokkal jobban élveztem, mint amennyire a cselekmény(telenség) indokolná. :) 

Nincsenek benne nagy ívek, vagy katarzis, csak egy kis nagypapa-unoka kapcsolat, darwinizálva. :) 

Értékelés: 10/6,5

“Ahhh. Bed, book, kitten, sandwich. All one needed in life, really."


2014. december 15., hétfő

Lakatos Levente: Aktus

Nem volt kérdéses, hogy a Bomlás után el szeretném olvasni az Aktust is, Lakatos Levente néhány napja megjelent új regényét, ami a Dr. Lengyel sorozat harmadik része is egyben (Loveclub, Bomlás, Aktus), de önmagában is olvasható, mint epizodikus krimi és erotikus thriller. A Bomlás annak idején remek élmény volt, meglepően az. Most az volt a különbség, hogy már tudtam, jóra számíthatok, és nem ért meglepetésként, hogy az Aktus milyen szórakoztató olvasmány. 

Az Aktus felvezető novelláiból (Anna és Anton novellák) már csipegethettünk információmorzsákat a majdani főszereplőkről - azok előéletéről, szerelméről, munkájáról és zűrjeiről -, akik aztán a regényben egymásnak adták a stafétabotot mint narrátorok. Nem csak Anna, Anton és a szintén új szereplő: Richárd, hanem Fényes Laura nyomozónő is narrátori szerepet kap , akit már ismerhetünk a korábbi sztorikból. Nem kell sok idő, és Lengyel Dávid is újra feltűnik a színen, indulatokat kavarva és szálakat göngyölítve, ám mégis, örültem, mert végső soron nem ő volt a fő attrakció. Ó, dehogyis. Aki arra számít, hogy egy kis macska-egér játék következik a két szerelmes páros közt, nagyon nagyot téved. 
Levente évtizedekre visszanyúló kegyetlen és szövevényes bűncselekmény sorozatot tár elénk, amelyhez kezdetben semmi egyéb nem áll rendelkezésre a nyomozóink számára, mint néhány polaroid-felvétel, rajta megkínzott nőkkel. 

A bevezetésben persze előbb megismerjük Annát, aki táncterapeuta, és a Lélektánc nevű foglalkozáson próbálja az érintés és a művészet segítségével "gyógyítani" különféle sérült emberek lelkét. Vannak a csoportban akik gyásszal, veszteséggel küzdenek, akik erőszak áldozatai voltak, és van Asperger szindrómás is, vagy épp drogfüggő. Anna becses neve egyébként Annaróza, édesanyja is táncosnő volt, a Rózsa nevet viselte. Azonban Annának csak az apja maradt... és persze Anton, akivel már három éve egy párt alkotnak, és a zűrös, dílermúlttal rendelkező teletetovált fiú megszelídülni látszik mellette. Anton nem támogatja Anna terápiás csoportját, inkább kizárólag a valódi színházi munka felé fordítaná - Anna próbál is, A pillangó és a herceg című darabhoz, ami a Pillangókisasszony egy átirata és táncszínpadra módosított változata. 

Forrás.
Nyugalom, nem írom le az egész cselekményt, ez csupán egy kis felszíni réteg, hiszen hogy azután minden hogy jön össze a polaroidokkal, gonosz bűnökkel, egy szektával, Vinyóval, Dáviddal, Laurával, egy jóképű sebésszel és némi khm, a pikáns címhez méltó tartalommal, nos, ahhoz már kézbe kell venni a könyvet. :) A cselekmény sodró és a stílus szórakoztató, mégsem pongyola. Pont jó helyen vannak váltások, és kecsesen vannak elkanyarítva, itt-ott függővégbe fojtva a fejezetek végszavai. Tetszett az is, hogy kellő "balladai homály" van benne, nem kell minden jeleneten végigmenni az olvasónak, van ahol egy előrébb lévő ponton csatlakozunk vissza az előző narrátorhoz, és néhány mondatban megkapjuk a magyarázatokat, mi is volt még. Gördülékeny és hossza ellenére nagyon olvastatja magát - 890 oldal, tehát valóban nem kispályás méretről van szó! :)
Forrás.
Sokat gondolkodtam azon, sőt, volt aki kérdezte is tőlem, hogy vajon kellett-e ez a hossz a regényhez és végül arra jutottam, ha nagyon szigorú vagyok se úszhatott volna meg ennyi karaktert és cselekményrészletet Levente 700 oldal alatt. Lehet, hogy egy kicsit még meg lehetett volna vágni itt-ott, de nem éreztem ennek szükségét: nem volt túlírt, minden oldalon, minden fejezetben történt valami, helyére került egy-egy puzzle darab, és az Aktus méltó befejezőjeleneteket is kapott - a nagyjelenetet is élveztem és a "kisjelenetet" is a sakkozással. :) Szálak elvarrva.

Érdekes, hogy olvasás közben megfogalmaztam egy kis kritikát Antonnal és egy döntésével kapcsolatban, és egészen olyan volt, mintha a végén direkt nekem lett volna az a rész is "korrigálva" vagy átírva, hogy helyre billenjen az egyensúly, külön örültem neki. SPOILER (kifehérített szövegrész): Ez az a rész, amikor Anton a gyémántgyűrűvel gondolja visszaszerezni Annát, és emiatt nagy balhéba is keveredik, felszínesnek éreztem az egészet, erre jött a végén a gézdarab, pedig ott volt  a csilli-villi kő karnyújtásnyira... tökéletes volt így. SPOILER VÉGE.

"Ő keserű, én örülök, mégis mindketten kacagunk. Mi, férfiak a legnagyobb bánatunkban könnyezünk, örömünkben nevetünk, tiszta sor. A nők azonban hajlamosak szomorúságukban kacagni, boldogságukban pedig sírni, aztán csodálkoznak, hogy képtelenek vagyunk kiigazodni rajtuk."

Forrás.
Rengeteg a képszerűen plasztikus és filmes jelenet, Laura és Lengyel szusit esznek, a vadászkastély,  az elmegyógyintézet, Kerekes Orbán birtoka, a Platina-béli jelenetek, ami egy exkluzív férfiklub... Volt néhány olyan mondat, vagy csattanó, ahol konkrétan nyitva maradt a szám. :D Nagyon mai, modern, és hozza a CSI, Csont, Gyilkos elmék stb. által felállított standardokat, ami szerintem szuper, nagyon sokan szeretik, szeretjük az ilyen és ehhez hasonló sorozatokat, bűntényeket, és a kis szerelmi szálakat benne az állandó főszereplők közt. :)
És a humor se maradt ki a kötetből. :D

"- Egy pillanat - bólint a nő, majd úgy tesz, mintha zsebében keresné a jelvényét. - Sajnos csak ez van most nálam - tartja jobb kezének középső ujját a férfi arcába. - Remélem, megfelel!"

Izgalmakban nincs hiány, de szerencsére jó az egyensúly most is az ilyen és az amolyan izgalmak közt. A Bomlás kapcsán is már írtam, hogy nem kifejezetten olvasok erotikus regényeket, mert azokat vagy elbénázzák a túlságosan technikai jelleggel, vagy egyszerűen szólva sok a szex, semmi mondanivalóval. Egyik hibába se esik bele Levente, ki van porciózva jópár aktus a regény során, de nem veszik el a hangsúlyt a nyomozástól, a többi történéstől. Nem az erotika köré van írva egy semmi kis regény, hanem erotikával van megfűszerezve egy kidolgozott történet.
Tetszett, hogy igazán fontos és mély érzelmekre helyezte a fő pontokat: megbocsátás, bűnhődés, vezeklés, segítségnyújtás, elfogadás, elengedés... Nagyon sok erőteljes érzés szőtte át a könyvet, és ezek nem a szerelmesek nyálas cívódásai voltak, amit ki nem állhatok, hanem valóban érdekes és értékes történések vagy lelki rezdülések.

"A múltunk már megtörtént, változtathatatlan. Igaz, múltbéli élményeink faragtak rajtunk, de nagy szerencse, hogy az emberi lélek nem fogyatkozik a gyalulástól."

Tetszett az is, hogy kultúrmorzsákat is kaptunk, apró titkokat gésákról, japán hagyományokról illetve magáról a Pillangókisasszony történetéről.

Értékelés: 10/10 Szórakoztató, vad, kemény és izgalmas. :) Talán egy fokkal jobban tetszett, mint a Bomlás, de igazából nem nagyon tudok és akarok különbséget tenni, tény, ami tény: két Lakatos Leventéből eddig kettőt csak dicsérni tudtam. Olvassátok, tökéletes kikapcsolódás hosszú téli estékre - vagy épp hosszú nyári délutánokra. ;)
Szívesen megnézném, ha készülne belőle filmadaptáció. :)

Az olvasás lehetőségét, és az élményt köszönöm a szerzőnek: Lakatos Leventének!

Fülszöveg:
Forrás - a szerző facebook oldala.
"A tragédia, amelyről egyikük sem tehet, mégis az árnyékában kell élniük. A kegyetlen igazság, amely mindkettejüket egyszerre roppanthatja össze. És a visszavonhatatlan ígéret, amely garantálja, hogy találkozásukkor fény derül a titokra. 

Anna, a húszas évei elején járó táncterapeuta életcélja, hogy segítsen sebzett lelkű embertársain. Lélektánc névre keresztelt kurzusának ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ám a jóhiszeműségével visszaélnek. Egy este titokzatos fiatal férfi érkezik a foglalkozásra, megjelenése fenekestül felforgatja Anna nyugodt életét. Pedig ekkor még nem is sejti, hogy Richárd súlyos titka az ő múltját, jelenét és jövőjét is alapjaiban írja át. Szenvedélyes kapcsolatuk időzített bomba, amely azonban nem csak egyszer robban…Laura, a rendőrség kötelékéből frissen kilépett, harmincas évei elején járó gyilkossági nyomozó önmagát és a boldogságot keresi. Felfedezőútján, amelyet a karizmatikus kriminálpszichológus, dr. Lengyel Dávid személye keresztez, egy több évtizedre visszanyúló gyilkossági üggyel szembesül. Laura ismét kénytelen különbséget tenni vélt és valódi vágyai között. Főleg az után, hogy végre találkozik a számára tökéletes férfival…
A dr. Lengyel-sorozat harmadik kötete birtoklási vágyról, bűnről és megbocsátásról szól – szigorúan 18 év feletti olvasóknak."


2014. december 10., szerda

Churchill jól mondta

Forrás
"If you cannot read all your books… fondle them - peer into them, let them fall open where they will, read from the first sentence that arrests the eye, set them back on the shelves with your own hands, arrange them on your own plan so that you at least know where they are. Let them be your friends; let them, at any rate, be your acquaintances."

— Winston Churchill

2014. december 8., hétfő

Csernus és a kiút

csernusdoki.hu
Ha már így belejöttem a mászkálásba, úgy gondoltam nem hagyhatom ki imádott Csernus dokim újabb előadását, és elrángattam rá a Zembert is.

Páran kérdeztétek tőlem előtte, hogy mi a téma. Nos, a téma a Kiút volt, ami egyezik a doki legújabb könyvének címével is, de igazából nem annyira számít, mi a téma... Persze aköré lesz kanyarítva a mondandó, de mindig azon múlik, pontosan hogy alakul az előadás, hogy kik kerülnek ki. Az avatatlanok számára elmondom, hogy egy Csernus-előadás sosem ülsz-és-nézel-és-ő-megmondja-a-tutit. Mindig interaktív, és aki kikerül, nos, azt felboncolják. Lehet persze nemet mondani. De mindig vagy önkéntes megy ki, vagy a doki választ a veszélyzónából, ami az első két sort jelenti általában a teremben.
Ennek megfelelően - bár nem félek Csernustól, de azért mégiscsak, egy roppant nagy dolog ott kinn lenni vele - hátra ültünk. A meglepetések embere erre fel fentről, az előadó hátsó ajtajából érkezett meg, és nyakon csípett egy leghátul ülő lányt, aki ki is ment vele.
Aztán jött pár újabb meglepetés...

csernusdoki.hu
A jegyünket átadva a belépéskor kaptunk egy nyereményszelvényt, amin egy-két kérdésre kellett válaszolni, pl. életkor, voltunk-e már az előadásán a dokinak stb. és azt mondták könyvet lehet nyerni. Haha. Csernus kezében ott is volt a könyv, A kiút, ahogy bejött, és azzal a lendülettel, ahogy leért, magához ragadta a nyereményszelvényes dobozt, amiben ott lapult a Zember és az én nevem is. Hát masszív kipirulás következett, mint amikor a tanár lapoz a naplóban, a felelőt keresve, mert persze ki is jelentette rögtön, hogy onnan választ még egy kedves résztvevőt. És lehet nemet mondani a nyereményre - amit egy kis "beszélgetésért" cserébe lehet megkapni, de akkor addig húzunk, amíg valaki nem megy ki. :D Hát echte feleltetés. Volt is egy ilyen tanárom gimiben, aki addig sorsolt felelőt, amíg az első órán mindenki el nem lőtte a félévi egyszeri passzt :)

Nem minket sorsoltak ki, így szemlélőként voltunk a továbbiakban jelen. De elég sok aktív résztvevő lett végül, a felső sorból kikapott csajon és a kisorsolt nőn kívül. Volt egy később csatlakozó önkéntes, és voltak "mikrofonoztatott" első-második sorbéliek is, négyen-öten.

Forrás


A téma tehát a kiút volt. Nagyon sok szó esett ezzel kapcsolatban arról, hogy miben hazudunk önmagunknak, ez miért rossz, és hogy miért nincs valakinek önbizalma, hogy lehet azt szerezni? Szóba jöttek párkapcsolatok is, de szülő-gyermek kapcsolat is, hogy kövezik ki a szülők jószándékkal a pokolba vezető utat. Nevelés, féltés, hamis példamutatás. Megcsalás, és csalatkozás. Félelem, fájdalom...

Azt kell mondjam, mindig, minden körülmények közt nagyon szeretem hallgatni, amit Csernus mond, és sosem unatkozom rajta, mégis, egy kicsit a többi előadása mellett, amin voltam, ez elhalványult, és rájöttem, ez azért van, mert nem tudott olyan mélyen érinteni a kérdéskör. Lehet, hogy nincs szükségem a kiútra. Óhatatlanul is gondolkodtam azon, én milyen feleletet adnék a feltett kérdésekre, és arra jutottam, nem hazudozok önmagamnak. Vagy csak nagyon jelentéktelen apróságokban, amiket aztán korrigálok, vagy tisztában vagyok vele, hogy nah, most önbecsapok éppen: pl márpedig megint elkezdek fogyni :D
Az viszont érdekes volt, hogy az emberkék, akik kinn voltak, mennyire nem képesek válaszolni egyszerű kérdésekre, mennyire nem tudnak reagálni a szemtől-szembe helyzetekre, és nem tudják, hogy kéne ezeket a szembesítéseket kezelni. Lehet, hogy minket megedzett a Zegyetem a Zemberrel? Vívtunk ott elég sok vérre menő csatát, ahol néha tényleg iszonyúan kellett figyelni, hogy mikor mit mondjuk, hogy manipuláljuk esetleg mi a vizsgáztatót. Terelni egy olyan kérdéshez, amire tudjuk a választ, hogy ne másikat kérdezzen például. Számtalan apró kis játszma. Megbeszéltük utána, hogy basszus, ha megkérdezik, hogy hazudozok-e önmagamnak, és én úgy gondolom, hogy nem, akkor azt kéne mondani, hogy nem. Mindenki borzasztó nagyokat hallgatott zavarában, vagy iszonyú könnyű támadási felületeket nyújtott Csernusnak. "Van barátja?" - hallgatás. "Hááát, van." "Most akkor van vagy nincs?" "Van..." "És a párja felnőtt férfi?" "Ezek szerint nem." o.O
csernusdoki.hu
Ki az, aki egy eldöntendő kérdésre ezzel válaszol, csak mert feltették neki a kérdést?! Jó persze, azért volt ez a válasz nyilván, mert van az egészben valami, ami bűzlik.
Csernus nagyon figyel a reakciókra, nagyon tud értelmezni és gyorsan reagálni. Van benne rutinja. Mi meg élvezettel figyeltük és ismertük fel néhol a módszereit, vagy beszéltük meg utána, hogy mit kellett volna.
Mutatott arcokat is, hogy hogy ismerhetjük fel a hazugságot az embereken.
És nehogy azt higgye valaki a fent említett mondatok alapján, hogy agresszív volt, egyáltalán nem. A "Bevállalja?" korszak Csernusa már a múlté. A jelen Csernusa vicces, laza, közvetlen, és minő csodálkozás, mégis ugyanúgy rá tud tapintani a lényegre, és kíméletlen is.

Meg kell említenem két kifejezetten vicces momentumot az előadásról, hát szakadtunk a röhögéstől. :D Az egyik veszélyzónás első sorban ülőnek csörgött a telefonja, Csernus elkezdett a csengőhangra kicsit táncikálni, majd azt mondta, hogy úgy felvenné egyszer ilyenkor a telefont, és odalépett és fel is vette (persze hagyta is, sőt segített neki elhúzni a csúszkát a telefon tulajdonosa), majd bemutatkozott, hogy ő Csernus Imre, és hogy a hívó keresse később a barátját, mert épp az ő előadásán ül. :D... :D Azt mondta nem kell totál zavarba jönni egy csörgő telefontól.
A másik, hát húúú... képzeljétek el, az imádott dokim, egyszer csak eltűnt, ahogy hátralépett az első sortól, mert nem vette észre, hogy van ott egy kósza lépcsőfok... Hatalmasat esett hátra....És aztán mindezt úgy kommentálta frissiben: "hú de kurva jó, hogy nem lett nagy bajom!" és velünk együtt nevetett önmagán, illetve elmesélte, hogy ilyen még sose  fordult elő vele, és hogy nem szabad ezektől kiesni a ritmusból, és nem kell a világ balfaszának hinni magunkat, ha megbotlunk vagy hasra esünk pl. az utcán... :) Szenvtelenül és gördülékenyen folytatta aztán. :)

Sokat káromkodott az előadásban, de csak ahol igazán szükség volt rá, nem volt bántó, csak erőteljes volt, vagy nyomatékosított néhol - engem amúgy se zavar ez, csak pár nebáncsvirágot, aki úgy gondolja ha nem mond olyat, hogy pöcs, akkor attól nem is igaz, hogy a férje egy pöcs. :D

Érdekes volt, amit arról mondott még, hogy a nők manapság növesztenek a lábuk közé egy farkat. Elveszik a "gömbölyded nőiesség" (belül gömbölyded), és pasikká válunk, pasis attitűdöd veszünk fel. Erről mikrofonoztatott két nőt - jaj nagyon mást akartam írni rájuk, de nem fogok -, akik meglepően agresszívan támadtak rá vissza - na mi az, csak nem fájt az igazság??, persze kinek nem inge... - illetve mesterien beszéltek mellé... De a doki végül csak legyintett rájuk.

Forrás
Csernuson edződve a mostani előadás nem nyújtott sok újat, de annál izgalmasabb volt, hogy mivel nekem is van némi emberismeretem és pszichológiai rálátásom, illetve mivel mondhatjuk békében vagyok önmagammal, mintha valahogy más szemüvegen át nézhettem volna az előadást, mintha láthatnám a zsinórokat és titkos rekeszeket a bűvésznél. Érdekes volt ilyen szemszögből elemezgetni a résztvevő embereket. És félre ne értsen senki, nem nagyképűségből írom ezeket, és persze kibicnek semmi sem drága, ha mégis kinn lettem volna, elképzelhető hogy bevisz a málnásba, van néhány dolog, ami elő lehetett volna túrni, bár igaz, ami igaz, büszkén mondtam volna el, hogy hatására változtam és változtattam nagyon sok mindent nemcsak az életemben, de a hozzáállásomban is, és sokszor felnyitotta már a szemem. Nem féltem volna megmondani, hogy nem hazudok önmagamnak, vagy hogy igenis boldog, felnőtt párkapcsolatban élek. :) Ezekben nem tudott volna megingatni, de bizonyára talál gyenge pontot és kizárt, hogy zavaromban nem hagyok én is valami támadási felületet. :)
Pláne, szerintem a Zembert is megszorongatta volna, mert azokra is vannak módszerei, akik úgy állnak elé, hogy na majd én megmutatom neki... :)

Kifelé menet csókot dobtam a Csernus óriásplakátnak, mire megjelent mögöttünk az épületet szintén azon a bejáraton elhagyó doki, szóval szerintem még látta is, a Zember meg azonnal elkezdett froclizni is, hogy na, dedikálás, dedikálás a kezemre? :D  Azt szerintem már nem hallotta. :)) Jó élmény volt egészében, és sok minden ismert dolog közül az "új" üzenete számomra az volt, hogy mindig csináljunk valami merőben újat - akár csak emocionális szempontból új dologba belevágni, megismerni, mert ettől lehet fiatalnak maradni.