2013. november 30., szombat

Novemberi zárás

Kényeztetések hónapja volt a november, több olyan könyv is érkezett ugyanis hozzám, amiket már régóta vágyok, és amik tényleg valamiért különlegesek számomra. :) A zsákmányok nagy része a Bookdepositoryról van, az egyetlen magyar nyelvű pedig a Csernus könyvbemutatóról, amiről írtam is. 

Íme az ehavi stóc: 

- Dr. Csernus Imre: A kiút - vártam, imádom, olvasom már.
- J.K. Rowling: The Casual Vacancy - régóta szerettem volna saját példányt, és végre van paperback!
- Lisa Genova: Still Alice - audio, érdekel az Alzheimer-téma. 
- Lauren Weisberger: Revenge Wears Prada - Az ördög Pradát visel folytatása
- Gail Carriger: Curtsies and Conspiracies - előrendelés volt, Carriger új sorozatának második része. 





Novemberi mérleg: 5 vásárolt könyv, 4 olcsóbb (a bookdepo eleve olcsó), és 1, amit 500 Ft-os kuponnal olcsósítottam :) 4 angol nyelvű és 1 magyar.

A többiek novemberi bűnei: Zakkant, Theodora, Katacita, Amadea, Nita

2013. november 26., kedd

Young Adult, avagy mit és mit nem

Forrás
Katacita és Amadea megint nekiálltak listázni, és persze hogy én is kedvet kaptam. A téma ezúttal a YA, ami a Young Adult könyvek közismert rövidítése, mégsem ugyanaz, mint amit mi magyarul ifjúságinak sorolunk be (ahogy Amadea érzékletesen szemléltette, nem mindegy, hogy Abigél vagy Csontváros...:)) 
Az, hogy kinek mi tartozik YA kategóriába, néha kicsit egyéni mérce alapján dől el. A blogban nem tartok fenn külön Young Adult címkét, általában ifjúságinak aposztrofálom ezeket a könyveket, vagy egyszerűen szórakoztató irodalomként, fantasyként, regényként, disztópiaként, épp ami rájuk illik (nem nagyon szeretem a YA megnevezést). 

Lássuk, hogy nekem mik a kedvenc/kedvelt,olvasott YA-im: 

  • Rachel Ward: Számok trilógia (Numbers) - Úgy veszem észre, hogy ezt a sorozatot viszonylag kevesen ismeritek és olvassátok, pedig nagyon jó, és egy izgalmas képességen alapszik: meg lehet látni az emberek szemében a haláluk dátumát, és ezen a számon nem is lehet változtatni... Az első kötetben egy nem mindennapi fiatal párocskával ismerkedünk meg, akik barátkoznak de szerelemre is lobbannak egymás iránt, a sorsot azonban nem tudják kikerülni, a másodikban pedig egy katasztrófa közelít, és ez emberek szemében ugyanaz a dátum ül, mit lehet vajon tenni? Van kis szerelem is, de nem kell belefulladni, a misztikum az, ami igazán megfogott.
  • Mats Strandberg, Sara B. Elfgren: Engelsfors trilógia (Kör, Tűz, Kulcs) - abszolút kedvenc a kategóriában! Imádom a svédségét, a komorságot, a depresszív hangulatot amit megteremt, és a karakterek sokszínűségét, valamint azt, ahogy mesélni tud róluk a szerzőpáros. Nem utolsósorban pedig roppant izgalmas is a sztori, alig várom, hogy jöjjön a befejező rész, a Kulcs :) 

  • Chris Howard: Gyökértelen - poszt-apokaliptikus YA egy világról, amiben már fák sincsenek, csak úgy építik őket a gazdagok számára huzalokból. Kegyetlenebb, keményebb könyv, mint általában a YA-k, és kicsit furcsa néhol, de érdemes elolvasni.
  • Victora Scwab: Archívum - sokáig ódzkodtam tőle, nem tudom miért, amikor végre kölcsönkértem és elolvastam, alig tudtam  letenni, minden sorát imádtam, és kedvenccé avanzsált. A szerző fantasztikus jól ir, és jól pengeti az érzelmi húrokat is. Csak ajánlani tudom. Még egy része lesz: The Unbound
  • Maggie Stiefvater: Mercy Falls farkasai trilógia (Wolves of Mercy Falls: Shiver, Linger, Forever) - egy újabb gyöngyszem, illetve rögvest három, hisz trilógia. Egy olyan sorozat, amiről nem hittem volna, hogy tetszeni fog, vagy hogy maradandó lesz, a hangulatteremtése és az egyszerű szépsége miatt mégis szinte belehabarodtam, és miatta kicsit máshogy tekintek a hideg időre, hóra, fagyra, szélre is... :)

  • Suzanne Collins: Az éhezők viadala (The Hunger Games) - ki ne ismerné, nagy hype alakult ki körülötte, és jönnek a filmek is sorban. A legjobban az első kötetét szerettem, meg is lehetett volna állni akár, a második már esett színvonalban, a harmadikat földhöz tudnám vágni :D 

  • Philip Pullman: His Dark Materials (Az Úr sötét anyagai) - szerintem ez is YA, de szintén a kategória létezése előtti időkből, mellesleg nagyon jó, és egyre mélyebb a trilógia vége felé. 


Olyan YA-k, amiket nem szerettem vagy csak nem folytatok: 

  • MaryroseWood: Méregnaplók (Poison Diaries) - brr, kiráz a hideg. 
  • Marie Lu: Legenda- nem rossz, de a folytatása nem érdekel már. 
  • Lucy Maud Montgomery Anne Shirleyje, nekem nem hozta a várt katarzist



YA-k, amik érdekelnek, de még nem olvastam: 
  • Leiner Laura: Szent Johanna Gimi, ha egyáltalán YA-nak számít (?) - várólistás, Alex Flynn: Beastly - talán, egyszer, ha azt mondjátok tetszene, Kerstin Gier: Rubinvörös, Zafírkék, Smaragdzöld - mindenképpen, Pat Walsh: Crowfield apátság sorozat, Cassandra Clare: A végzet ereklyéi (Mortal Instruments), John Green: The Fault in Our Stars (Csillagainkban a hiba), Nathalie Babbitt: Tuck Everlasting (Örök kaland), Sarah Dessen könyvek, Gayle Forman, Scott Westerfeld: Uglies és Leviathan sorozatai, Gail Carriger Finishing School című sorozata.
Hirtelen ennyi jut eszembe. 


Tőlem  idegen YA-k, amiket nem akarok olvasni:
  • Vámpírakadémia, Egy különc srác feljegyzései, Battle Royale, A beavatott, Matched, Delírium, Twilight (:D), Graceling, Csitt, csitt, Fallen.
Én közismerten nem olvastam annyi YA-t, mint a többi blogger, próbálom kipécézni közülük (is) a jobbakat, és pl Stiefvaterrel vagy az Engelsforsszal nem is lőttem mellé. :)



Nektek mik a kedvenceitek a műfajban, mindent YA-nak tartotok-e, amit felsoroltam?

U.i.: közben Lobo felvilágosított kicsit, íme egy hasznos cikke a témában. :) Eszerint még sok mindent kihagytam, pl. a Harry Pottereket is, bár, amint tudjuk, a HP nálam külön kategória (non plus ultra) :) 

Update: Zakkant is posztolt! :)

2013. november 24., vasárnap

Memóriajáték

Ma nem voltam netközelben, és mivel melegvizes medencében ázva nem igazán olvasgat könyveket az ember lánya (megoldható, de azért na, szaunából ki és be és vizes padok mindenhol, nem hurcibáltam szegény szépségeimet, csupán egy női magazint... :)), így csak gondolatban lehettek velem a könyveim. Márciusban egy ilyen alkalommal azzal kínoztam magam, hogy memóriatesztelés gyanánt megpróbáltam a medencében lazulva elsorolni mit is tettem a várólistacsökkentésbe, ez 24 könyv, (12 + 12 alternatív), és bizony nem ment, csak 18 vagy 19 fejből. Mivel most év vége felé járunk, egy nagyobb kihívás ötlött az eszembe, és megkérdeztem magamtól, vajon a januártól mostanáig elolvasott pontosan 80 könyvből mennyit tudok magamban felsorolni. (Igen, lehet hogy gyagya vagyok, de tényleg kíváncsi lettem, hisz ez nem is olyan nagyon könnyű feladat, még akkor sem, ha sok sok könyv ezek közül nagy élmény volt akár pozitív, akár negatív értelemben.)

Forrás
Volt egy adag persze, ami rögtön az agyamba nyomult, és számolgattam is bőszen őket, aztán egyre nehezebben ment, keresgéltem az emlékeket, a támpontokat, kategóriákat, na, mit is, mit is olvastam még? Összeszedtem utópiák, recik, krimik, mesék szerint, és már kiáztak az ujjaim, de még mindig csak 53 volt. Na, mondom, ennyit rólam, azt sem tudom mit olvasok :D Kis passzív fürdőköpenyes lazulás után aztán valahogy kínkeservvel csak beugrott még 10, és 63-mal zártam, és juszt se lett több belőle.

Nagyon érdekes, hogy viszonylag könnyen eszembe jutottak a várólistacsökkentősek (haha, biztos a márciusi "gyakorlás" :D), a recik, a nemrégiben befejezettek, az újraolvasások, és a januáriak, amiket szinte egymás után dobott az agyam (nem tudom ez miért van, semmi különleges nem volt a januárban). 

Forrás
Még érdekesebb, hogy mik voltak az utolsók, amikért vért izzadtam, hogy na, csak még egy jusson már eszembe... :) Legutolsóként kullogott a Slam, Nick Hornbytól, nem is értem miért, pedig nagyon élveztem olvasni. De utoljára maradtak a Tűz, a Gyökértelen, a Linger és az Archívum, pedig kivétel nélkül élvezetes olvasmányok voltak. 
Nehéz volt itt-ott eldönteni hogy nem keveredtem-e a tavalyi olvasmányokhoz, nem voltam például biztos, hogy Maigret kötetek közül nem volt-e még több, vagy azok még 2012-esek voltak. Abban sem voltam biztos, hogy a Legenda idei olvasás volt, és nem mertem hozzáadni a többihez, pedig jól sejtettem.

Hazaérve persze azonnal rávetettem magam a számítógépre, hogy lecsekkoljam végre mi volt az a 17 olvasmány, amit nem tudtam felidézni. És meglepődtem rendesen, mert még így is maradtak olyanok, hogy csak néztem, ez hogy nem juthatott eszembe? Totális ködbe vesztek pl.: a Room Emma Donoghue-tól, a Halfway to the Grave, a Twenties Girl, a Graveyard Book, A százéves ember, aki... (!), a Szeretetvár, Junot Díaz Így veszíted el-je, vagy a Ne féljetek (amit pedig nemrég olvastam csak)... Kiesett pár leporelló és mesekönyv is, de azok nem is szoktak ugyebár annyira emlékezetesek lenni (pl . Lola-mesék D. Tóth Krisztától)

Ennek örömére, akinek van kedve egy kis agykínzáshoz, az próbálja ki, és mondja el, milyen eredménnyel járt, hányat tud rendesen felsorolni az idén eddig elolvasott könyvei közül (aktuálisak nem számítanak), csalni, netes listákat, blogot böngészni közben, netalán könyvespolcot nézni nem ér, csak és kizárólag saját memória, és adjatok időt magatoknak, lehet hogy lesz ami csak egy óra múltán ugrik be. :) 

Nos? :) 

2013. november 23., szombat

A szolgálólány meséje

Margaret Atwood: The Handmaid's Tale


Az év második felében belevetettem magam a klasszikus utópiákba; Orwell, Huxley és Zamjatyin után nem maradhatott ki Atwood könyve sem, amibe nagy lelkesedéssel kezdtem bele. Megint más szemszög, másfajta elnyomás, más frusztrációk. Előfordulhat egy ilyen jellegű társadalom megvalósulása? Ahol a nő áll a középpontban, mégis a nő az elnyomott? Giléádban a modern társadalomból nagyhirtelen visszatérnek a puritán, vallásos, konzervatív rendszerbe. A nők legfőbb erénye, hogy gyermeket tudnak-e szülni. 
A főszereplő Offred (magyar fordítása Fredé, of-fred) még emlékszik a régi, modern világra, férjére, gyermekére, akivel nem tudja mi történhetett, a kezdetekre, amikor minden megváltozott. Az ő elbeszéléséből, meséjéből ismerjük meg az új társadalmi rendet, a nők sorsát, a magányt, a korlátokat, a lehetséges (?) kiutakat. 

Nem tudom soká ragozni ezt a történetet, nem is akarom, kivételesen rövid véleményem lesz róla, nekem ez a könyv ugyanis nem sokat adott. Értem a helyzetet, értem a magányt, a kilátástalanságot, a teljes elnyomást, a lealacsonyítást és a többi, és nyomasztó volt és frusztráló, de nem keltett olyan hullámokat bennem, mint mondjuk az 1984. Úgy látszik ez lett nekem az etalon a műfajban, és nem tudta eddig egyik klasszikus utópia sem überelni az élményt, a mélységet.
Érdekes a társadalom felépítése, a szokásrendszer, és ijesztő is, de nem tudnám elképzelni valós veszélyként hogy vissza(át?)alakuljunk egy ilyen rendszerré... Lehangolt, de nincs kedvem filozofálni rajta.
Emellett pedig azt tudom elmondani, hogy roppant unalmasnak találtam a mesét. A karakterek utálatosak, egyhangú, nem tetszett a stílusa, és nem történik semmi. Lehet hogy velem van a baj, de nekem ez a sokkolótól nagyon messze van. De a stílusostól is.

Sajnálom, hogy így esett, mert szerettem volna rajongásig szeretni. Nem az én könyvem.

A Guvat és Gazella és A vak bérgyilkos érdekelt volna még Atwoodtól, de ha ilyen stílusban kell azt is végigszenvedni, akkor inkább nem...

2013. november 22., péntek

Szócséplés

Posztot, de miről? 
Hiányzik a posztírás, de ahhoz némi olvasásra is szükség lenne, ami kicsit akadozva megy mostanában. (megint? még mindig? arggh!) Így aztán élvezhetitek ezt a töltelékposztot, amíg sikerül összeszednem egy olvasást és arról egy rendes ajánlót, avagy kritikát. 

Nem arról van ám szó, hogy nem olvasok, mert igenis belekaptam csomó mindenbe, és alig várom, hogy némelyiknek a végére érjek, más-más okból.
A Csernus-féle Kiútnak azért, mert imádok Csernusról áradozni, és az elolvasott 30 oldal alapján telitalálat ez a könyv is, eddig ugyanannyira tetszik, mint a Ki nevel a végén? ami talán a kedvencem eddig tőle. 
A Bomlásnak azért, hogy elmondhassam, az előítélet lehet hogy tényleg csúnya dolog, mert nekem eddig igenis bejön a könyv, és már a közepe felé járok. :)
A szolgálólány meséjének (The Handmaid's Tale) azért, mert jelenleg roppantul unom, nagyon egyhangú az elbeszélése, és bár érdekes a leírt világ, kicsit csalódott vagyok, stílusosabb írásra számítottam. (na de még kiderül ami beborul, az utolsó 20% még visszavan! :))
A Nézd, ki van ittnek azért, mert Hitler mindig is érdekelt, pedig a történelemnek nem vagyok lelkes ismerője. és ígéretes az eleje, de még mindig nem volt lehetőségem rendesen belesüppedni.

Elkezdték vetíteni a Futótüzet is (Éhezők viadala 2.), ha minden jól megy jövő héten meg is nézem Tittivel, arról is lesz poszt, juhé. :)

Egyéb könyves hírek: megjött a bookdepositoryról a Gail Carriger féle Finishing School sorozat második része, a Curtsies and Conspiracies, úgyhogy ildomos lenne már elolvasnom az elsőt is. :) A Parasol Protectorate (Napernyő protektorátus) világában játszódik ez a sorozat is. Apropó, a Parasolnak is igazán elolvashatnám már a befejező (ötödik) részét, a Timelesst...

De ahogy közeleg az adventi és karácsonyi időszak egyre inkább húz a szívem nagy kedvencem, a Harry Potter sorozat felé... lehet hogy két év után újabb újraolvasás érik? Feels like home, mindig.

Elkezdtem azt is tervezgetni, hogy mi fér még idén az olvasmányok közé, és bár szinte értelmetlen listázni, mert valahogy máshogy fog alakulni, mégis összeállítottam egy "tervet", amit még be szeretnék idén szuszakolni a dolgos hétköznapokba, íme (közte a jelenlegi aktuálisok is):

- Timur Vermes: Nézd, ki van itt
- Lakatos Levente: Bomlás
- Margaret Atwood: The Handmaid's Tale
- Dr. Csernus Imre: A kiút
- Henry James: A csavar fordul egyet
- Gail Carriger: Timeless
- Daniel Black: Perfect Peace
- Maggie Stiefvater: Forever
- Gail Carriger: Etiquette and Espionage
- Andrea Hirata: A végletek szigete

Meglátjuk mi lesz belőle. :) Mindenesetre gondolatban már a következő évieket tervezgetem...


2013. november 21., csütörtök

Imre Viktória Anna: Az őrült hold alatt

Megjelent Imre Viktória Az őrült hold alatt című regénye is a Kísértés Rt. után! A szerző jóvoltából két évvel ezelőtt már olvastam ezt a könyvét, így, mivel most aktuális lett, áthoztam a régi bejegyzésemet a freeblogról

A régi borító
Nioba, egy örökké változó város. Fekete, mindent uraló massza és megtalálhatatlan úticélok. Egy Mia nevű kócos, vörös, szürke szemű lányzó, és egy bogaras démonszakértő, Lance. És igen, ez egy fiatal, magyar írónő könyve - illetve csak néhány szó róla ízelítőül -, ami üdítően szórakoztató, kedves, és ami megérdemli a helyét a könyvesboltok polcain. :)

Imre Viktória Anna könyve Az Őrült Hold alatt egy képzeletbeli város és világ történetébe vezet be minket, ahol éjjelente nem szabad kint járni, mert egy sűrű fekete massza lepi el Nioba városát és szó szerint átrendezi az épületeket, az utcákat, tereket, hogy aztán másnap lehetetlenség legyen bármit is megtalálni, és az emberek napjaik nagy részét útkereséssel töltik, hogy eljuthassanak egy iskolába vagy alkalmasint megfelelő munkahelyre. Főszereplőnk Mia Robinson, egy 18 éves fruska, aki különös dolgot lát meg egyik éjjel hálószobája ablakából: a fekete masszát fehér ruhás ember "lovagolja meg"... Nemsokára jobban is megismerik egymást, és kiderül róla, hogy Lance, vagyis Gregory Lancaster bizony sok titokba beavathatja őt a várossal és mindenféle démonológiai szakirányokkal kapcsolatban ;)
Ennél többet nem árulok el a cselekményszálból, amelynek középpontjában természetesen ők ketten maradnak, és Nioba a maga titkaival.
Az elején igencsak meglepődtem, teljesen magával ragadott a regény, és ez a különös város, és persze az, hogy valóban izgalmas volt, rejtélyes volt, imádtam megismerni hogy micsoda szörnyűség keríti hatalmába a városkát, és kíváncsi voltam, hogy mégis mi hogy oldódik meg.

A karakterek jók, de nekem zavaró volt az, hogy most tulajdonképpen hova is kategorizáljuk be őket? Mia a korához képest túlhangsúlyozottan fejlett testileg, ugyanakkor kicsit inkább a 13-14 éves színvonalat közelíti meg általában a megnyilvánulásaival. Jó persze, lehet ilyen éretlen egy 18 éves is, de mégis, furcsa volt. Szorosan kapcsolódik ehhez, hogy ki a célközönség? Mert ha nagyon meseregény akaródzik születni, akkor nem tudom, ne koncentráljunk ennyit arra hogy ki hogy simogatja kinek a hátát és összebújás stb, a vérfertőzős jelenetekről nem is beszélve. Nem mintha prüdéria lett volna úrrá rajtam, meg szó sincs róla, hogy ez el van túlozva arányaiban, hiszen nem sok ilyen rész van, mégse igazán értettem, miért koncentrálunk oly sokszor rá a testiségre. Ha felnőtteknek íródik, akkor meg lehetne feljebb venni a hőfokot, főleg ha elmondtuk, hogy cserfes főhősnőnk nagykorúvá lészen. :) Nem arra célzok, hogy részletezni kell, csak nem kell ennyire kerülgetni a forró kását.

Lance. :) Hát imádnivalóan idegesítő hülye kis professzor-alkat. :) Lance és Mia cívódása és évődése aranyos, és annak ellenére hogy sok volt, engem szórakoztatott végig. :) A megrögzött magázás persze Moningot juttatta eszembe... (Barrons és Ms. Lane) :D
Elliot szintén jó figura, jó lett volna talán még kicsit többet szerepeltetni.
A legeslegkedvencebb viszont nem más mint Solomon Daymare, akinek már a nevétől széles vigyorra húzódott a szám, és ugyanakkor kirázott a hideg. Daymare, a nightmare = rémálom mintájára, persze ő nappal is egy rémálom, és jaj annak, aki betéved a boltjába - pékség éééstemetkezési vállakozás :D :D :D -, vagy ne adj isten üzletet köt vele. :) A figurája hihetően és velejéig gonosz volt, imádtam. Nem szívesen futnék össze vele, Niobában vagy másutt. :)

A kép illusztráció, forrás: tumblr.com

A stílus és a történet összerakása egészében véve tetszett, és amitől féltem nem következett be, vagyis nem lógott a levegőben senki és semmi, és volt egy korrekten felpörgős befejezés, izgalommal, harccal, lezárással, humorral. Mondhatjuk hogy a kezdéshez méltó befejezést kaptunk. Ami közte van, azzal sincs sok probléma, lekötött és szórakoztatott, de azért mindenesetre én még rászabadítanék/tottam volna egy szerkesztőt. Kicsit hosszú, és bizony nem egy helyen eléggé túl van írva, túl van ragozva sok apróság, és ettől az embernek az az érzése, hogy a szájába akarják rágni a karakter érzéseit. Ez még egy hiba volt szerintem, vagy legalábbis számomra, hogy a szereplők különböző érzelmei nagyon részletesen voltak leírva, főleg a párbeszédek során, ami néhol hihetelen is volt, mert bár változhat ilyen gyorsan az emberek lelkiállapota és gondolata valamiről, vagy akár csak az hogy megenyhül, de aztán mégis fellángol benne a harag, azért ha ez ilyen sokszor van leírva, részletesen, minden mozzanatában, az zavaró.
Abszolút kedvenceim - Solomon Daymare-en kívül persze - a beszélő könyvek. :D Teljesen Harry Potter érzésem támadt tőle, de mégsem volt másolás-érzés, teljesen mások, és nagyon érdekesek, mintha kifejezetten a könyvmolyok számára lettek volna így beleírva, akárcsak a nagy könyvtár. :) Vidáman harapunk az ilyen kis csalikra a könyvekben :D

Logikai baki volt néhány, amin meg is akadtam, de őszintén szólva már alig emlékszem rájuk, olyan nagyon nem hagytak mély nyomot, ami jó, de arra még emlékszem, hogy azon sokat morfondíroztam, hogy ha a !!!SPOILER!!! személyiségek is változnak, akkor tulajdonképpen mit tudnak magukról ezek az emberek, és akkor mégis hogy emlékeznek egyáltalán bármire, ha naponta átalakulhatnak valaki mássá. Ez ijesztő egyébként, és az jó hogy ez ijesztő volt, de nem teljesen tudtam elképzelni. !!!SPOILER VÉGE!!!

Értékelés: 10/8 Friss és üde színfolt, kellő fantáziával, jó ötletekkel, kedves karakterekkel, kerek történettel és még humoros, ironikus is tudott lenni. :) Kedves Viktória, remélem kiadásra kerül a könyved, szívből kívánok hozzá sok sikert, engem már megnyertél magadnak! :) Szívesen nevezek a Kísértés Rt. olvasására is.
U.i.: A borító csúcs, nehogy áttervezzétek! :)
Íródott: 2011. október 16-án

Khm, persze áttervezték, nekem sokkal jobban tetszett az eredeti (ld. fenn), szóval ezzel a kinézettel keressétek: 


2013. november 15., péntek

Olvass és nyerj iPadet!

A Book and Walk e-book áruháznak fantasztikus jó ajánlata van, mindenki vessen rá egy pillantást, és vegyetek ti is valami jó könyvet magatoknak az olvasóra, most 30%-os kedvezménnyel. Az már csak hab a tortán, hogy iPad 3-at is lehet nyerni! :) 
Lessétek: 

Nyerj iPad 3-at olvasással!

Ha eddig nem ismerted az e-könyveket, vagy csak ismerkedsz velük, most érdemes megfogadnod ezt a tippet: ha most regisztrálsz az egyik hazai e-könyv forgalmazónál, egy 64 GB-os Apple iPad 3-at nyerhetsz! Ráadásul most egy 30%-os e-könyv kupont is kapsz ajándékba, amivel tovább növelheted esélyeid a végső nyereményre. Ha eddig csak papír könyvet olvastál, vagy csak az illegális letöltésekben gondolkodtál az e-könyvek kapcsán, most érdemes váltanod, hiszen a vonzó nyeremények mellett kiváló minőségű, friss és sikeres e-könyvek közül válogathatsz. Ráadásul kedvencedet saját ingyenes magyar nyelvű olvasóalkalmazásokon is olvashatod a már jól megszokott webes olvasó mellett.

Az akció időtartama: 2013. november 14 – december 6.

A játék az alábbi oldalról érhető el. 




2013. november 13., szerda

Don't try this at home!

Lehet, hogy inkább Anariának kéne egy ilyen posztot írni, és neki kellene a könyvet is elolvasni hozzá, mert én nem leszek igazán professzionális ebben a dologban: nem vagyok épp egy lélekbúvár, pszichológus alkat. 
Mindenesetre elolvastam Jacqueline Wilson The Cat Mummy című könyvét, és kicsit felszaladt a szemöldököm. A témaválasztással talán nem is lenne baj, hiszen Wilson sokszor nyúl nehéz témákhoz, nem meglepő a válás, a mostohatestvérek közti vagy családon belüli konfliktus, a szeretetlenség érzése, a rossz anya mintapéldányai és bizony a halál is. Ebben a nyúlfarknyi mesében egy Verity nevű kislány elveszíti a cicáját, Mabelt, aki már időtlen idők óta velük van. Verityt nagyszülei és apukája nevelik, mert anyukája a születésekor meghalt. Nem mer beszélni róla, mert mindenkinek könnyes lesz akkor a szeme, és különben is, őnáluk nem lehet csak úgy halált emlegetni... Csak Mabelnek suttoghat anyáról ábrándozva. Elég sok feldolgozatlan érzés van benne ezzel kapcsolatban. 

Amikor a macskának nyoma veszik, keresni kezdik persze, de végül Verity találja meg a szekrényében, holtan. Namost, aki a címből nem találta ki mi lesz, annak spoiler jön - Verity az iskolában az egyiptomi szokásokról tanultakat követve mumifikálni akarja Mabelt, hogy a cica mindig vele maradhasson. Közben gyötri a bűntudat is, mert legutoljára csak kiabált a cicával, és lustának tartotta. 
Nick Sharratt illusztráció a könyvből
A döglött macska már vagy fél napja hevert a szekrényben a "mumifikálás" előtt is, szóval kezd szaglani szerencsétlen... Verity kemény erőfeszítések árán, titokban meghinti a macskát egy fél kiló levendulás fürdősóval (itt egy kissé röhögőgörcsöt kaptam :D) majd bebugyolálja régi lepedőkbe, és szemet fest neki. Az egészet sutty, tornazsákba dobja és bezárja a szekrénybe. Jaj anyám, gondolhatjátok, hogy nem soká marad meg ez az egész konstrukció bűz nélkül... A család persze rájön, és egy sad happy end keretében tisztességesen eltemetik az oszlani kezdő tetemet nagyapó szerszámosládáját használva "szarkofágnak" (mit meg nem tesz az ember a gyerekért!), és persze röviden szó esik arról is, hogy de igen, lehet anyáról beszélni, és a halálról is, mert az élet velejárója... Tanulság letudva, apa és Verity fényképes scrapbookokat csinálnak, egyet anyáról, egyet Mabelről, apa pedig talán talán beleszeret a lányát egyiptomról kiokosító Ms. Smithbe, Verity tanárába, aki szintén némileg belebonyolódott a történetbe, de ez már a jövő zenéje, csak utalás van rá. Verity új cicát is kap, merthogy miért ne szerethetne valaki mást, csak mert nagyon szerette Mabelt (khm khm, utalás ugye). 

Szóval kérem szépen, hova tegyem én ezt a történetet magamban? Nincs gyerek, tehát elsősorban nem azon filozofáltam kerülhet-e a kezébe, de azért csak elgondolkodtam, mégis kiknek íródott a sztori. Egyszerű mint a bot, még Wilson kedves stílusa és humora sem tud úgy megvillanni mint szokott, és bár a beleérzőképesség, és a hiteles gyermeki szemszög átjön az íráson, mégis olyan perverzen morbid lett az egész. 
Ha mégis elgondolkodom a hipotetikus gyerekemen, és hogy neki elmeséljem ezt a mesét, hát, nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet. Akármilyen kedves rajzok vannak és macska és egyiptomi szimbólumok, mindig egy oszló hulla szaga fog eszembe jutni erről a könyvről... 

Jó ez arra, hogy a haláltémát, veszteséget feldolgozzuk vele egy olyan gyerekkel, akinek már szembe kellett vele nézni anyuka-apuka-rokon-háziállat halála miatt? Kíváncsi lennék a véleményetekre, szerintetek egy ilyen sztori betöltheti ezt a funkciót? Mert akkor áldásom rá, de ha ti is úgy látjátok, hogy nem biztos, hogy stimmel, akkor kérdőjel marad a fejemben. 
Én nem tudom hogy kellene ezekről a dolgokról egy esetlegesen lelkileg sérült, traumatizált gyerekkel beszélni, kissé morbidnak találom a történet-tálalást, és még egy egészséges lelkű  gyerekkel is szerintem beszélgetni kéne az olvasása után. 

Nem adok pontot rá, inkább vitassuk meg, még elolvasni se kell hozzá, elmeséltem minden lényeges részt. 
Mi a kacifántos fittyfene ez, kinek és miért íródott? 
Remélem például hogy ERRE nem ez a könyv buzdított valakit. 

Várom a véleményeket, nem csak Anariával akarok párbeszédet folytatni! :) 

Kerry4ever posztja a könyvről.

2013. november 9., szombat

Egy tenyér ha csattan

Petra Nagyová-Džerengová: Nézz magadra


Sosem hallottam még a szerzőről, aki egyébként szlovák, és Pozsony alpolgármestere is amellett, hogy író. Az Ulpiusnál jelent meg a Nézz magadra című regénye, amiben a családon belüli erőszak témáját feszegetve tálal egy, a kemény alapszituáció ellenére mégis a szórakoztató irodalomba tartozó történetet. 

A főszereplő Lydia, aki férjével és ikerlányaival él egy családi házban, látszólagos boldogságban és tökéletes házasságban. Ámde a felszínt megkapargatva kiderül, hogy szinte börtönbe élve éli életét, állandóan rettegve attól, hogy mivel dühíti fel éppen érzelmileg igencsak labilis és erőszakra hajlamos férjét. Nem emlékszik épp, hogy hány tojást kért reggelire? Felmelegítve tálalja a vacsorát, pedig az ura frissen lenne csak hajlandó megenni? Hangosak a gyerekek, zavarja Filipet a munkájában a gyerekzsivaly? A legapróbb ballépés, vagy rossz hagszín, nem lesütött szem, esetleg a megfelelő "békítő" szöveg elvárt kimondásának hiánya pofonokhoz, ütésekhez, rúgásokhoz vezethet. 
A munkáját Lydia a gyermekek és a férje miatt otthagyta, Filip tartja el, de a háztartásra vajmi kevés pénzt ad, a gyerekek ruháihoz, vagy esetleg egy-egy ajándékhoz az anyja számára is külön kell pénzért könyörögnie a férjtől. Filip semmire sem tartja Lydiát, a cím is ebből ered, számtalanszor mondja ugyanis Lydiának önbizalmát rombolandó, hogy nézzen magára, hogy néz ki, az elnyűtt ruháiban (mivel nincs is pénze újra, és különben sem mehet ki a házból, csak boltba, meg játszótérre, barátai nincsenek...), a szülés után rajta maradt súlyfelesleggel, és az esetleges monoklikkal. 
Filip állandó rettegésben tartja Lydiát és a nő már észre sem veszi micsoda beteges megfelelési kényszere van. 

A legelső oldalak is bántalmazással indulnak, egy feszült szituációba csöppenünk, amikor Filip éppen "nevelni" próbálja semmirekellő feleségét, mert az még azt sem tudja, hogy a zöld és rózsaszín törölközőket nem lehet egymás mellé tenni... ... 
A szerző
Pedig Lydia egykor az egyetemen kutatott, és feltett szándéka volt behatóan foglalkozni a molekuláris biológiával, sőt egyenesen a rák ellenszerét akarta megtalálni. Filip a tanára volt, s még az egyetem alatt bonyolódtak viszonyba, amiből rövidesen házasság és gyermekek lettek. Nagyon féltem a könyv során, hogy a gyerekek - Sandra és Mirka - bántalmazására is sor kerül, de szerencsére nem történt ilyesmi. 

A könyv stílusa egyszerű, de mégis elég gördülékeny, gyorsan olvasható. Nem vagyok vele maradéktalanul elégedett, kicsit mást vártam, néhol következetlennek éreztem, egy-egy olyan felvezetés után, amiből másra következtettem volna nem történt semmi, Filipet nem bőszítette fel valami, ami azt hittem ezzel a céllal volt megírva, stb. A megoldás is kicsit "könnyen" következett be, és míg a való életben egy hasonló történetben örülünk egy ilyen egyszerűbb egérútnak, egy regényben elfért volna több, hisz a regény karaktereinek papírarcán nem csattan akkorát a pofon. 

SPOILER!!! Ne értsetek félre, nem akarok én annyi erőszakot olvasni, de még hitelesebb lett volna egy esetleges nagyobb, brutálisabb jelenettel még, ami után Lydia végképp menekülni próbál. Illetve Filipnek is más sorsot szántam volna szívem szerint, nem kapott elég büntetést, habár a Nézz magadra mondat elhangzása, és helyzetének sommázata némi elégtételt nyújtott (de jobb lett volna szembe, mint a hátának mondani). Örülök, hogy végső soron elkönyvelhettük Filipet egy gyáva féregnek. SPOILER VÉGE!!!

Érdekes volt a többi szereplő is, Lucia, Lydia ikerhúga és anyjuk, akikkel Lydiának viszonylag kevés a kapcsolata, hiszen nehogy meglássák igénytelen ruhatárát, röcögő súlyfeleslegét vagy éppen kék-zöld foltjait, amiket nem tulajdoníthat mindig holmi eséseknek. 

Furcsa érzés egy ilyen könyvet olvasni, és egyáltalán a családon belüli erőszak témája nagyon nehéz. Belehelyezkedni is nehéz - szerencsére - de épp ezért kicsit nehezemre is esik Lydiát megérteni. Még ha apránként történtek is a dolgok, és még ha kicsik is voltak akkor a gyerekek, ezt épeszű embernek nem lett volna szabad hagyni idáig fajulni. Tudom persze, hogy mennyien élhetnek hasonló szituációban, szintén némán, titkolva az elszenvedett fájdalmakat - mint a fizikai mind a lelki terror okozta sebeket. Az ember sok minden meg tud magyarázni magának, addig a pontig amíg el is hiszi, ami pedig homlokegyenest ellenkezőleg van...

Értékelés: 10/6,5 A mesélése életszerű volt, de nem fogott meg annyira a történet és a könyv nem lesz számomra igazán maradandó, egy picit többet vártam. Mindenesetre jó, hogy ilyen kategóriában is születnek írások, a témáról beszélni kell. 

A könyvet ti is megvásárolhatjátok >ITT< a BookandWalk e-book áruházban!
Köszönöm az olvasás lehetőségét


SEGÍTSÉG azoknak, akiket bántalmaznak: NANE.HU Senki ne nyugodjon bele az első pofonba. 

2013. november 8., péntek

Csernus könyvbemutató - a doki másként

Tegnap a Párizsi nagyáruház hatalmas Alexandrájában tartották Dr. Csernus Imre új könyvének A kiútnak a bemutatóját. A szerzővel Till Attila beszélgetett. 

A sármőr
Aki nem tudja rólam, mekkora Csernus-rajongó vagyok, az mondhatni nem is ismer. :) Nem volt kérdés, hogy elmegyek az új kötet könyvbemutatójára, és meglesem milyen az, amikor nem a doki irányít, amikor őt kérdezgetik, amikor egy úgymond hivatalosabb keretek közé szorított eseményen vesz részt. De nem titkolom, kíváncsi voltam Till Attilára is élőben, illetve főként arra, hogy mit hoz ki Csernusból, mit kezdenek egymással, hogy fognak beszélgetni. Arra gondoltam nem lehet könnyű felkészülni egy ilyen beszélgetésre, és bizonyára frusztráló lehet tudni, hogy milyen elképesztő mélységekben mászik bele Csernus valakibe néhány egyszerű kérdéssel - ha akar. 


Vigyor a kameráknak
A bemutató a nagy Alexandra Lotz termében volt, ami egy közepes méretű, ámde hatalmas belmagasságú, tükrökkel szegélyezett terem. Kávézó-sütiző is működik ott, és a sarkokban kanapék, fotelek vannak - ami sajnos nem volt jelen esetben túl praktikus, mert elég sok helyet foglal, ugyanakkor alig fér el rajta ember. Időben érkeztem, kb. fél órával a kezdés előtt, de már csak állóhely volt. Számítottam rá, bár meg kell mondjam több székre is számítottam. Saccra olyan 50-60 ülőhely lehetett, maximum. Már a facebook-eseménynél láttam, hogy csaknem 500 ember jelentkezett, ami igen tetemes mennyiség, de mit is gondoljunk mást, Csernus neve garancia a tömegre. :) Emlékszem annak idején az egyetemünkön is tartott egy előadást, amit az egyik előadóterembe szerveztek. 200 fős terem volt, és gondolom nem kell mondanom, hogy a "nem fértünk el" nem is kifejezés arra a csoportosulásra ami ott volt... az egészet villámgyorsan át is kellett tenni az egyetem aulájába, ahol ülő- és állóhelyben sem volt hiány a közel szintúgy 500 ember számára. 
Tilla és Csernus Imre beszélgetése
Az élmény egy része így elromlott, nagyon sokat kellett állni, ami akárhogy is nézzük, kellemetlen, egyik lábról a másikra, táskát le, táskát fel, jaj elgémberedtem, nem látok a nő hajától, mit mászkál ez a muksó, meglöktek megint egy kabáttal, mindenki a nyakamba liheg stb stb. és még akkor hozzá kell számolnunk a levegőtlenséget is. Már a várakozás alatt elfogyott az oxigén, és meleg lett. Szerencsére az egyik kávézó staff-tagnak eszébe jutott egy ablakot kinyitni, és bár úgy láttam kissé pintyorgott a nő akire rányitották, végülis úgy maradt és némi levegőcserélődés volt (bár nem sok). Az utolsó pár percben már nem bírtam én sem, sem az állást, sem a meleget, és ki kellett mennem, mert még a végén odaájulok (utólag visszagondolva, lehet hogy ez butaság volt, hisz egyenesen Csernus sietett volna megmentésemre, ahh :))
A Lotz terem
De hogy ne ugorjak annyira előre, és főleg hogy ne csak az apró kellemetlenségeket taglaljam, elmesélem azt is, hogy milyen kedves hölgyek fogadták az emberkéket a könyvesbolt előterében, akik segédkeztek nekem megvenni a könyvet (nem kellett nagyon noszogatni), és a Kvaka Andi look-alike lányról később kiderült, hogy Jaffa Kiadó munkatárs, ő konferálta fel a szerzőt és beszélgetőtársát is. 
A könyv megvételéhez a Zember jóvoltából volt egy 500-as kuponom is, így ha akarja ha nem, támogatta kicsit becsernulásom újabb epizódját. :) 
Tényleg?
Alig vártuk a teremben, hogy megjelenjen Csernus, amikor megjelent mégis olyan volt, mintha a semmiből csöppent volna oda, nem tudom hogy furakodott át a tömegen észrevétlenül (bár azon az oldalon jött volna ahol én is voltam, pnyaff). Elegáns volt és laza, és sármos. Sajnálom de fangirlködés nélkül nekem nem megy az írás róla. Imádom a pasit. Ahol álltam, onnan csaknem végig profilból lehetett látni, szóval kedvemre gyönyörködhettem arcélében és sasorrában. :) Szerintem jól áll neki ez a simabőrűség és a hosszú sandokan frizura, de elfogult vagyok, szemüvegben és borostával ugyanúgy szerettem.

A beszélgetés érdekes volt, de nem nyújtott akkora élményt, mint egy előadás a doki részéről. Szimpatikus volt viszont, hogy nem is próbálta úgy magához ragadni a szót és az irányítást, abszolút vendégként viselkedett, és nagyon emberien - bár ezt eddig is tudtam - az elején meg is jegyezte Tilla kérdésére, hogy hogy van, hogy kicsit feszült :) Később szóba került az is, hogy elmesélte, ha valaki korábban azt mondja neki, hogy ennyi ember előtt fog beszélni x év múlva, akkor leinti... mert nem szeretett szerepelni és mások előtt beszélni. Nehéz ezt elképzelni, de szép példa, mennyit változhat az ember... 


Arcél
Tilla több kérdést tett fel A kiút című könyv motivációjával, céljával kapcsolatban, és egy-egy nagyobb témakört is bedobott, különösen az Y-generáció foglalkoztatta, akikről sok szó esik a könyvben. Már többször hallhattuk, x, y, z generációkról és arról is, hogy a generációk közti időintervallumok csökkennek. Az x még Csernus és Tilla is például, ahogy megállapították, míg az y pl. én vagyok, az x-ek már a mai 18 alattiak. Ahogy a könyvben is közreműködő lány mondta a bemutatón, az y-ok azok, akik már laptoppal jöttek ki az anyjukból. :) Csernus a z-ket is jól jellemezte. A dacot, a dühöt, az agresszivitást, a mindentmostakarok-attitűdöt. Érdekes felvetés volt az is, hogy az y-okból hogy következtethetünk vissza az x-ekre (nem, nem matekórán vagyunk). 
Tillával vissza-visszatértek a facebook és az online közösségek témájára is (hahh, neeem, arról a közösségről nem esett szó, pedig kíváncsi lennék egy Csernus-féle elemzésre a Molyon történtek kapcsán) és hogy miért jó, miért rossz ez. 
Nem voltam maradéktalanul elégedett Tilla kérdéseivel, néha csűrte-csavarta a dolgot, de nem igazán lyukadt ki sehova vele. Lobogtatta a kéziratot, de megfogalmazódott bennem a kérdés, vajon tényleg olvasta-e, vagy csak belenézett. (?)

Gesztus és mimika
Nagyon érdekes volt, hogy Csernus megemlítette Bagdy Emőkét mint tanárát, és hirtelen rájöttem, hogy sosem gondolkodtam még azon vajon Csernus kiktől tanult? Kitől lesett el valamit? Kivel értett egyet? És annak idején vajon ki hogy nézett rá, és gondolataira még az ismertségét megelőzően. Az ismertség kezdeteire való visszautalás és emlékezés sem maradt persze el, Tilla megemlítette a hajdani üvöltözős pszichiátert, aki a tévében szerepel... 
És akiről tegnap kiderült az is, hogy mit csinál az új könyvekkel, na mit? Természetesen felüti valahol és beleszimatol. Én is mindig ezt csinálom... :) 

A dedikáláson végül nem maradtam ott, technikai okokból sem (bkv és egyéb finomságok), végülis nem bánom, mert vannak már dedikált köteteim, és rengetegen voltak, nem álltam sorba. Majd elviszem neki alkalomadtán a könyvfesztre, és akkor bizony belefirkáltatok. :) 
A könyvet már a hazafelé úton elkezdtem olvasni, és mondanom sem kell, nagyon tetszik. Mindig tud valami újat mutatni, újat hozni, úgy írni, hogy ne legyen didaktikus, de mégis irányt mutasson, és itt-ott a kanyarban eltöprengjünk rajta, jé, erre még nem gondoltam így. 



A képek forrása Csernus doki facebook oldala. A képek kattintásra megnőnek. 

2013. november 6., szerda

Egy lista

Amadea talált egy listát a tumblr-en, és kreált belőle egy posztot, én meg gondoltam csatlakozom. Csak be kell jelölni, amit olvastunk rajta, állítólag az átlagember 6-ot (igen, hatot olvasott csak ezek közül a könyvek közül (azt hogy milyen adatok alapján mondták ezt, nem tudom, szóval még az is lehet hogy nem igaz :)), úgyhogy most némileg büszkén prezentálom az én 27-emet. :) A zöldek várólistásak, a kékek érdekelnének még - egyszer valamikor.  

  • Pride and Prejudice - Jane Austen
  • The Lord of the Rings - J.R.R. Tolkien
  • Jane Eyre - Charlotte Brontë
  • Harry Potter series - J.K. Rowling 
  • To Kill a Mockingbird - Harper Lee 
  • The Bible
  • Wuthering Heights - Emily Brontë
  • Nineteen Eighty Four - George Orwell
  • His Dark Materials - Philip Pullman
  • Great Expectations - Charles Dickens
  • Little Women - Louisa M. Alcott
  • Tess of the D’Urbervilles - Thomas Hardy
  • Catch 22 - Joseph Heller
  • Rebecca - Daphne Du Maurier
  • The Hobbit - J.R.R. Tolkien 
  • Birdsong - Sebastian Faulk
  • Catcher in the Rye - J.D. Salinger
  • The Time Traveler’s Wife - Audrey Niffenegger
  • Middlemarch - George Eliot
  • Gone With The Wind - Margaret Mitchell
  • The Great Gatsby - F Scott Fitzgerald
  • Bleak House - Charles Dickens
  • War and Peace - Leo Tolstoy
  • The Hitch Hiker’s Guide to the Galaxy - Douglas Adams
  • Brideshead Revisited - Evelyn Waugh
  • Crime and Punishment - Fyodor Dostoyevsky
  • Grapes of Wrath - John Steinbeck 
  • Alice in Wonderland - Lewis Carroll
  • The Wind in the Willows - Kenneth Grahame
  • Anna Karenina - Leo Tolstoy
  • David Copperfield - Charles Dickens
  • Chronicles of Narnia - C.S. Lewis
  • Emma - Jane Austen
  • Persuasion - Jane Austen
  • The Kite Runner - Khaled Hosseini
  • Captain Corelli’s Mandolin - Louis De Bernieres
  • Memoirs of a Geisha - Arthur Golden
  • Winnie the Pooh - A.A. Milne
  • Animal Farm - George Orwell
  • The Da Vinci Code - Dan Brown
  • One Hundred Years of Solitude - Gabriel Garcia Marquez
  • A Prayer for Owen Meaney - John Irving
  • The Woman in White - Wilkie Collins
  • Anne of Green Gables - L.M. Montgomery
  • Far From The Madding Crowd - Thomas Hardy
  • The Handmaid’s Tale - Margaret Atwood (folyamatban)
  • Lord of the Flies - William Golding
  • Atonement - Ian McEwan
  • Life of Pi - Yann Martel
  • Dune - Frank Herbert 
  • Cold Comfort Farm - Stella Gibbons
  • Sense and Sensibility - Jane Austen
  • A Suitable Boy - Vikram Seth
  • The Shadow of the Wind - Carlos Ruiz Zafón
  • A Tale Of Two Cities - Charles Dickens
  • Brave New World - Aldous Huxley
  • The Curious Incident of the Dog in the Night-time - Mark Haddon
  • Love In The Time Of Cholera - Gabriel Garcia Marquez
  • Of Mice and Men - John Steinbeck 
  • Lolita - Vladimir Nabokov
  • The Secret History - Donna Tartt
  • The Lovely Bones - Alice Sebold
  • Count of Monte Cristo - Alexandre Dumas
  • On The Road - Jack Kerouac
  • Jude the Obscure - Thomas Hardy
  • Bridget Jones’s Diary - Helen Fielding
  • Midnight’s Children - Salman Rushdie 
  • Moby Dick - Herman Melville
  • Oliver Twist - Charles Dickens
  • Dracula - Bram Stoker
  • The Secret Garden - Frances Hodgson Burnett
  • Notes From A Small Island - Bill Bryson
  • Ulysses - James Joyce 
  • The Bell Jar - Sylvia Plath
  • Swallows and Amazons - Arthur Ransome
  • Germinal - Emile Zola
  • Vanity Fair - William Makepeace Thackeray
  • Possession - A.S. Byatt
  • A Christmas Carol - Charles Dickens
  • Cloud Atlas - David Mitchell
  • The Color Purple - Alice Walker
  • The Remains of the Day - Kazuo Ishiguro
  • Madame Bovary - Gustave Flaubert
  • A Fine Balance - Rohinton Mistry
  • Charlotte’s Web - E.B. White
  • The Five People You Meet In Heaven - Mitch Albom
  • Adventures of Sherlock Holmes - Sir Arthur Conan Doyle
  • The Faraway Tree Collection - Enid Blyton
  • Heart of Darkness - Joseph Conrad
  • The Little Prince - Antoine De Saint-Exupery 
  • The Wasp Factory - Iain Banks
  • Watership Down - Richard Adams 
  • A Confederacy of Dunces - John Kennedy Toole 
  • A Town Like Alice - Nevil Shute
  • The Three Musketeers - Alexandre Dumas
  • Hamlet - William Shakespeare
  • Charlie and the Chocolate Factory - Roald Dahl
  • Les Miserables - Victor Hugo

Ki mennyit és mit fogyasztott, mit tervez még? :)