Polina Daskova: Magzatvér

A könyvet még cirka másfél éve cseréltem Erika7-tel, de csak most kaptam hozzá kedvet hogy elolvassam. Annak idején már kinéztem magamnak, hogy biztosan egy jóféle orvosi krimi lehet – bár ezeket nem sűrűn szoktam olvasni, de a témája érdekelt.

A történet főszereplője Léna Poljanszkaja, a Smart című lap újságírója, aki két rossz házasság után úgy dönt egyedül vállal gyereket. Huszonöt hetes magzatára azonban szemet vet egy bűnszervezet, akik az anyaméhben elhalt magzatok véréből készített különleges és drága gyógyszerek fejlesztésével, kereskedelmével foglalkoznak. Csakhogy nincs elég olyan magzat, akinek fejlődési rendellenességei az élettel össze nem egyeztethetők, vagy amely magzatok nem mutat szívhangokat és életjeleket… A szervezet a lesznogorszki szülészet egyik orvosával, Amália Petrovna Zotova doktornővel az élen elhiteti bizonyos nőkkel, hogy gyermekük halott, a szülést be kell indítani. Tiltakozásukat pszichés labilitásnak, hisztériának bélyegezve begyógyszerezik őket, és akaratuk ellenére elveszik tőlük gyermekeiket. A mi Lénánk is begyógyszerezve találja magát egy ismeretlen kórházi ágyon, és véletlenül kihallgatja a gyanútlan nővérek beszélgetését, akik igenis hallani vélik a szívhangokat. Léna egy szál kórházi ingben megszökik, és ezzel események lavináját indítja el, hamarosan bérgyilkosok szegődnek a nyomába, a rendőrség bizonyos tagjai is beavatottak, vallomása szinte olvasatlanul kerül a többi közé, látszólag senki nem tud segíteni, és bűnjelre utaló nyomok nincsenek… A bérgyilkosok New Yorkba is követik Lénát, aki tapraesettségének, hidegvérének köszönhetően mindig megússza, még ha csak egy hajszálon múlik is. Nem is tudja, hogy a háttérből is sokan segítik, akiknek érdekük a szervezet lebuktatása, és bizonyos tagjainak kiiktatása. Az már csak bónusz, hogy a kedves és segítőkész Szergej Szergejevics Krotov nyomozó bizony nem kicsit bele is szeret Lénába… és az érzés kölcsönös.

Strandra, nyaralni vittem magammal a könyvet, és bár végül nem ott fejeztem be, tökéletes olvasmány oda. Gyorsan pereg, izgalmas, nagyon gyorsan olvasható. Bár a történetnek vannak hiányosságai, és ahogy Erika is írta, valóban kissé elsőkönyvesnek tűnik az írás, és suták a párbeszédek, ennek ellenére kellemes meglepetés volt, és érdemes volt elolvasni.

Különös, de igazán jól éreztem magam Moszkvában, Lesznogorszkban és a különféle orosz helyszíneken, és amennyire idegesítettek az elején a kacifántos orosz nevek, olyan hamar rájöttem, hogy ez nekem „fekszik”, és akaratom ellenére is megjegyeztem a neveket, és megszerettem a hangzást, és csak daráltam szépen magamban a háromnevű, és még egy-két egyéb becenéven emlegetett oroszokat. Nemrég azt hiszem Zenka kérdezte meg mindenkitől, hogy szoktak-e hallani hangokat olvasás közben, elképzelik-e a narrátor hangját, szereplők hangját azonosítják-e valakiével. Nem hallottam kifejezetten „hangokat”, de jóleső orosz akcentussal olvasta az agyam az egész könyvet. :)

Fordítási hiba és elütés van néhány, illetve nem tetszett, hogy pont egy orosz szerző állítja be ilyen sztereotípen az oroszokat, pl. elég idegesítő volt, hogy bárki bármikor nekiáll rágcsálni egy kis kolbászt. Szerepel benne pár angolul hagyott szó is, pl. baby, okay, killer (!!) amik kifejezetten menőzésnek hatnak. Az elmaradottság is érezhető, mintha 20 évet visszaugrottunk volna az időben, pedig 1998-ban íródott a regény. Flanelotthonkák, moszkvicsslusszkulcs, zsiguli, noteszekbe írt telefonszámok...

Az egyik szemöldökfelrángatós mondatban hőseink lejönnek egy égő bérházból, majd a következő párbeszédben Léna közli, hogy nem ők gyújtották fel, ők ugyanis „leszaladtak a strandra”, és onnan látták meg a füstöt… Télvíz idején, egy halott bérgyilkosokkal teli, felgyújtott lakásból menekülve a többi lehetséges rájuk vadászó egyén elől, ők fogják és leugranak a strandra :D :D Sajnos nem tudom kitalálni mit fordítottak itt félre, de elég nyilvánvaló hibának tűnik. :)

A mellékszereplők nagyon üresek voltak, és Lénával kapcsolatban sem tudtam teljesen zöldágra vergődni, bár az kétségtelen hogy szimpatizáltam vele, és drukkoltam neki végig. De szinte hihetetlen volt, hogy ennyire erős legyen lelkileg, ennyire érzéketlenül tudjon viselkedni bizonyos szituációkban, és hogy ilyen könnyedén tudjon lőni és gyilkolni.

Elég sok vért elfolyattak a könyvben, de ha belegondolunk, így hiteles írni egy ilyen jellegű bűnszervezetről, amibe ha valaki belepiszkál, ott bizony lesznek áldozatok.

Szveta alakját különösen szerettem, na  ő igazi kemény csaj, és róla elhiszem mindazt, amit Lénáról nehezen vett be a gyomrom. Nagyon tetszett amikor Szveta a metrón arra gondol, hogy ha férfit kéne követnie, nem nőt, akkor mennyivel könnyebb dolga lenne, csak a külsőségeket, a nagy képet kellene megváltoztatni magán, míg egy nőnél minden apróságra figyelni kell, mert jó megfigyelők, és valóban, Léna kis híján felismeri a csinos lányt, annak hiába van más haja, más szeme, más stílusa a különböző helyszíneken.

Kedvenc név: Ilja Tyimofejevics Burjak :D, Jelena Nyikolajevna Poljanszkaja (ő lenne Léna :D).

És majdnem kihagytam a legjobbat! Az eredeti cím: Krov'nyerozsgyonnih :D Nah, ezt mondjuk most háromszor egymás után, gyorsan! :)

Értékelés: 10/7, bár a történet és stílus önmagában csak az 5-6 pontot veri. Bele tudok kötni egy pár dologba, de tény, hogy egészében véve élveztem olvasni, és néha jól belezavarodtam ki kivel van és mit fognak csinálni. A karakterábrázolás és a párbeszédek elég kezdetlegesek, de egy könnyedebb, egyszerolvasós orosz kriminek elmegy. Ha valaki a téma miatt félne hozzányúlni, nem kell, nem abba az irányba kanyarodik el, és nincs semmi szívszaggató része magzatokkal, meg terhes nőkkel kapcsolatban (vagy csak én vagyok érzéketlen :D).

Megpróbáltam utánanézni Daskova többi könyvének is, hát nem sok sikerrel jártam, mert kidobott ugyan a gép mindent, de oroszul… Angol fordítást nem találtam. Magyarul megjelent még a szerzőtől A téboly könnyed léptei, amit viszont nem nagyon értek, hogy miért hamarabb jelent meg mint a Magzatvér? A fülszövegükből nekem tisztán úgy tűnik, hogy A téboly könnyed léptei a Magzatvér folytatása… :O Ha valóban az, akkor én beneveznék egy körre, és szívesen elolvasnám azt is.