2017. január 20., péntek

A kedvenc szerzők változásáról

Forrás.
Dóri blogbejegyzése megihletett engem is, és elgondolkodtam azon, vajon a kedvenc, kedvencnek tartott, egykor kedvencnek bélyegzett szerzők közül ki az, aki kedvenc is maradt? Ki az, aki kiállja az idő próbáját, meg az ízlésünkét, és egyik új könyve sem ránt le annyira, hogy eltávolodjunk tőle? 

Ha arra gondolok, hogy kedvenc szerző, akkor egyrészt kapásból beugranak nevek, több is, másrészt pedig az ugrik be, hogy na ők azok számomra, akiktől bármit szívesen elolvasnék, és akiktől többnyire minden megjelent művüket el szeretném olvasni. 

♥♥♥ Akik nem mozdultak, és nem is nagyon mozdulnak a piedesztálról

- J.K. Rowling - Rowling anyánkat nem kell magyaráznom. :) Lehet az gyermekek vagy felnőttek számára íródott könyv, vagy akár álnéven rótt sorok, nekem kelleni fog. 
- Joanne Harris - bár még nem fejeztem be az életművét, imádom a szerzőt, változatos és sokféle könyveit, a misztikus, a gasztro és a szövevényes vonalat egyaránt. A még eddig kimaradt köteteket és a még meg sem jelenteket is olvasni fogom. :)  
- Gerald Durrell - bár jóóóó rég olvastam Durrell bácsitól utoljára, nem mozdul erről a helyről, olyan fixen beragadt a sok-sok állatos és emberi csudabogaras, humoros és érdekes sztorijával, útinaplójával, állatgyűjtő körútjával... Beírta magát a szívembe. 
- Georges Simenon - óóó a Simenonitisem, és a Maigret-szegülésem újkeletű viszonylag, de azt hiszem eléggé állandósult állapot lett. :) Ide nekem Simenon életművét, legyen bár lassú és pipázós és klasszikus. 
Rowling. Forrás.
- Jodi Picoult - összegyűjtöttem minden könyvét lassan, és az újabbakra is kíváncsi vagyok. Csalódást csak kisebbeket okozott még, de egy-két könyvével tényleg örökre rabul ejtett. 
- Dan Brown - hahh, a kis guilty pleasure-öm, a kultúrmorzsás fast-paced kalandjaival. :)
Csernus Imre - minden könyve kell. :) Hosszú évek után tavaly sikerült belefutni egy buktába tőle is (a Felnőtt húsleves nagyon nem tetszett), de ettől függetlenül olvasni fogom ami még kijött és kijön tőle. 

♥♥ Akik szintúgy elég magasan vannak, és imádom őket, de lehet, hogy nem minden érdekel az életműből, vagy nem célom mindent és minden típusú írást elolvasni tőlük

- Szabó Magda  - van néhány könyve, aminek nem biztos, hogy nekigyürkőzök újra (Az őz vagy a Régimódi történet...), de azért nagy a szerelem. ♥ 
Gail Carriger. Forrás
- Karen Marie Moning - szintén csak néhány éve bolondultam bele lázasan a Feverbe, és ezáltal Moningba is, habár el kell mondanom, talán a romantikus highlander kötetei mégsem érdekelnek annyira (azért majd belekóstolok). 
- Audrey Niffenegger  - a két regényét nagyon szerettem, a Hollókisasszony kicsit csalódás volt, a továbbiakat nem tudom, de szerintem ha regényt ír megint, azt fogom olvasni. :)
- Baráth Katalin - az Arkangyal telitalálat volt, ahogy A borostyán hárfa is, csak a cimbalommal voltunk rosszban... ott kicsit meginogtam, kell-e nekem még Veron, de szerencsémre nem is Veron jött, hanem Méregzsák. ;)
- Gail Carriger - nooos, a Napernyő Protektorátus nagy igen, de a ya-i és a Napernyő spin-offja már nem az igazi... Kicsit meginogtam. Ha ya-kkal jön csak, azokat szerintem nem fogom elolvasni. Az Imprudence-szel szerintem még befejezem a megkezdett sort azért.
- Meg Cabot - van egy pár sorozata, ami már egyáltalán nem érdekel, pedig korábban mindent el akartam tőle is olvasni. A hercegnő az igazi (bár abban is vannak mélyrepülés-kötetek), és még a Queen of Babble is jólesett pár éve, nem biztos persze, hogy ugyanúgy csúszna most is.
- Philip Pullman - az Úr Sötét anyagai a csúcs tőle, a Sally Lockhart sorozat csalódás volt, de elképzelhető, hogy kellene neki adnom még egy esélyt.

Akiket nagyon szeretek/szerettem, de jó lenne már feleleveníteni tőlük valamit, hogy tudjuk, hányadán is állunk most éppen

Orhan Pamuk. Forrás.
- Orhan Pamuk - nagyon megkedveltem régebben, de iszonyú sok idő eltelt, mióta olvastam tőle bármit is. Idén jön a Könyvfesztiválra is, addig jó lenne újra elővenni. :) 
- Tracy Chevalier - az abszolút kedvenc tőle a Leány gyöngy fülbevalóval. Van még tőle néhány kötetem, de egy időre elfordultam tőle, és nem is vágytam ezekre a sztorikra. Megvárom, amíg visszatér a hangulat. 
- Jean Sasson - női sorsos, Szaúd-arábiás könyvei annak idején nagyon megfogtak, de már nagyon megkopott az emlékük, és nem tudom, vajon ugyanannyira érdekelnek-e még az ilyen jellegű könyvek. Van még tőle olvasatlanom, majd tesztelem!
- Ottlik Géza - az Iskola a határon után több mást is elolvastam tőle, pl. a Budát és a Hajnali háztetőket, de sajnos nem sokra emlékszem. Sőt, a nagy kedvenc Iskolát is jó lenne feleleveníteni. Ereklye, piff! 

 ♠ Régi kedvencek, akik kiestek a pikszisből

- Neil Gaiman - érdekes, hogy Dórinál is ő jött elő. Elég vegyes vele a viszonyom. A Stardust idején úgy gondoltam, úúú hát ő örök kedvenc, aztán olvastam tőle "elmegy" könyveket, és rájöttem, hogy elég túlértékelt szerző (az én véleményem szerint...). Az összes könyve már nem érdekel, elment a kedvem az Amerikai istenektől és az Anasi fiúktól is. Novelláival főként hadilábon állok. Meséi aranyosak. Abszolút kedvencem Gaimantől az Óceán az út végén
- Sophie Kinsella - szeretem, és voltak tőle jó olvasmányaim, vicces chick-litek, plusz a ya-ja (Finding Audrey) is tetszett, de azért már annyira nem tartom az én szerzőmnek. Néha kikapcsolódásnak oké, egy-két olvasatlanom még van tőle (bár azok Wickham álnéven, nem tudom az mennyiben más). A boltkórosban már idejekorán beletört a bicskám, az egyáltalán nem érdekel. 
- Cecelia Ahern - egy időben bele voltam bolondulva. Abszolút kedvencem tőle az Ahol a szívárvány véget ér. Aztán volt néhány nyögvenyelősebb, sablonosabb, nem olyan jó sztorija... még megvettem egy-két könyvét, de rájöttem, hogy kissé kiszerettem belőle, nem rajongok, nem várok minden megjelenést tőle. 
Alice Hoffman. Forrás.
- Alice Hoffman - hát vérzik a szívem, de őt is ide kell tennem. Azt hittem ő oszlopos tagja lesz az örök kedvenceknek, de futottam már bele tőle is olyan rossz és unalmas és semmilyen könyvekbe, hogy már nem bízom benne 100%-osan. A neve már nem garancia, ami szomorú sajnos... De ne szomorkodjunk, azért fogok még tőle olvasni (Galambok őrizőit, Ice Queent például). Abszolút kedvenc: Skylight Confessions, de szerettem még a A tizenharmadik boszorkányt (bár ezt nagyon rég olvastam) és az Átkozott boszorkákat (bár ez meg inkább filmen :D). 
- Maggie Stiefvater - a Shivernél beleszerettem kicsit, aztán a Raven Boysnál kiszerettem nagyon... 
- Agatha Christie - a krimi nagyasszonya nagy kedvencem volt, de kissé elhanyagoltam, és amikor 5 éve utoljára olvastam tőle, kicsit kiábrándultam, nem élveztem igazán... de őhozzá még szeretnék azért néhány kimaradt krimi erejéig visszatérni. Simenon azonban "átvette a helyét", egy időre legalábbis biztos... :) 

Egy kakukktojás még, aki azt hiszem kedvenc szerzőm lehetne, ha hagynám: Lionel Shriver, akitől még nem mertem olvasni Kevin után bármit is... 

Nektek kik a kedvenc szerzőitek és hogy változott a lista az évek során? Kik azok, akik valami miatt csalódást okoztak, akiktől már nem vagytok kíváncsiak minden írásra? Kinek van állandó helye? 

Forrás

A többiek posztjai (csatlakozni ér!): DóriZakkant, Sister, Nima,

2017. január 17., kedd

Új könyvek, új filmek

Bár a január-február kicsit ubiszezon, azért lesz néhány jó kis megjelenés, ami engem is érdekel, és érkeznek adaptációk is. 


Kicsi, elfogult, Maigret-szegült szívem persze hogy a Georges Simenon megjelenést veszi előre, bár most ez nem Maigret felügyelős, hanem egy roman durt hoz a szerzőtől az Agave. A vonat 2017. január 24-én jelenik meg. 

"Marcel Féron átlagos életet él a ritkán lakott Ardennek kis falvainak egyikében egészen 1940. május 10-ig, amikor német tankok lépik át a belga határt. A férfinak a környezetéhez hasonlóan el kell hagynia az otthonát – a dél felé menekülő lakosság nagy része tehervagonokba zsúfolódik –, hogy szembenézzen azzal a „sorssal”, amelyre titokban mindig is várt. A zűrzavarban elszakad a családjától, és megismerkedik a fekete ruhás, szomorú Annával. Viszonyt kezd vele, de ekkor még nem sejti sem a nő hátterét, sem a vele való kapcsolat veszélyeit. Mégis vonzza a helyzet, amelyben úgy érzi, valódibb életet él, mint azelőtt.

A vonat új megközelítéssel, váratlan végkifejlettel járja körül Simenon egyik visszatérő témáját, a látszólag teljes életet élő mintapolgár vágyát egy igazabb létezés iránt."

Az Athenaeum megjelenései közül az új Picoult-ra kaptam fel a fejem, a Magányos farkasra. Én angolul gyűjtöm és olvasom Jodi Picoult életművét, szóval nem annyira vártam ezt a megjelenést, de ha már jön, akkor előre fogom venni a saját kis Lone Wolf példányomat, és hamarosan hozok róla posztot. :) Nem kétlem, hogy ez is egy jó Picoult lesz. :)

"Az igazi kérdés nem is az, miért vonultam ki a világból. 
Sokkal inkább az, hogy mi vett rá a visszatérésre.

A tizenhét éves Cara és neves farkasszakértő édesapja autóbalesetet szenved. A férfi kómába esik, a család élete örökre megváltozik. A fekete bárányként kezelt Edward is kénytelen hazatérni önkéntes száműzetéséből, hogy egyedüli nagykorú családtagként rendezze apja hátrahagyott ügyeit. A volt feleség időközben új családot alapított, de most neki is szembe kell néznie a múlt elvarratlan szálaival. 
Hármuknak kell meghozni a végső döntést, de van-e joguk istent játszani egy olyan időben, amit hosszú évek sérelmei árnyékolnak be? Hűtlenség, hazugságok, magány és kirekesztettség, ezekkel kell szembesülniük Jodi Picoult hőseinek, mielőtt határoznak életről és halálról…"

Megjelenés: 2017. február 24. 

A külföldi megjelenéseket böngészve bukkantam rá Sarah Andersen új kis könyvecskéjére, a Big Mushy Happy Lumpra. 
Tavaly nagyon tetszett az Adulthood is a Myth (Felnőni kiábrándító címen magyarul is megjelent), és szívesen lapozgatnám Sarah új képregénysorait is, amikkel olyan nagyon könnyű azonosulni. :) Megjelenés: 2017. március 7. 


Aztán már itt van Karen Marie Moning utolsó Fever kötete, a Feversong is! Ennek örömére újrázom a Burned-öt és a Feverbornt, hogy az elfeledett apró részletekkel is képben legyek (az első 6 kötetet már fejből tudom, őket most nem olvasom el újra :D ) Megjelenés: 2017. január 17. 



Filmes fronton leginkább a Dave Eggers A Kör című regényéből készült adaptáció birizgál, de lehet, hogy a megnézés előtt el szeretném olvasni azért inkább a könyvet - általában ezt a sorrendet követem. Emma Watson és Tom Hanks a nagy nevek ebben a filmben, bár Emmát nekem olyan fura látni más filmekben, annyira ráragadt a szememben a Hermione-szerep... Talán ha megnézem a filmet, lassan lehámlik. 


És talán ha megnézem utána az új A szépség és a szörnyeteget is, akkor végképp megszabadul a Hermione-skatulyától! :) Az előzetes elég ígéretes: 



Érdekesnek ígérkezik még a Diane Ackerman: The Zookeeper's Wife című könyvéből készül azonos című film is, amiben a Varsói állatkert tulajdonosai segítenek a zsidóknak a nácik elől menekülni, menedéket találni... 


És a végére itt van még az igaz történet alapján készült Oroszlán, főszereplője pedig nem más, mint  a Gettómilliomosból ismert Dev Patel (aki egész pofás lett azóta :D). De van még Rooney Mara és Nicole Kidman is a filmben, ha Dev nem lenne elég. :)  Az Oroszlán az azonos című könyv alapján készült, aminek szerzője Saroo Brierley. A könyvet az Athenaeum adja ki, megjelenés: 2017. február 6.
De itt most érdekes módon inkább a film érdekel jobban.




Ti miket vártok mostanság? :) Mi tetszik, mi érdekel benneteket ezek közül? 

2017. január 15., vasárnap

Az ellenállhatatlan Pusheen

Már nem tudnám megmondani pontosan mikor és hol láttam először Pusheen cicát, de az biztos, hogy rögtön megkedveltem a dundi szürke macsekot, akit egyszer hirtelen felindulásból elneveztem Krinolinnak. :D Azóta persze visszaállt a rendes neve a gondolataimban is, és változatlanul szeretem. Tavalyelőtt vadásztam is magamnak egy Pusheen mintás pizsit az egyik üzletben. :) Most pedig megjött Claire Beltontól Pusheen felnőtt színező formájában is! A Magnolia kiadó jóvoltából 96 oldalon színezhetünk Pusheenokat téli-nyári, mandalás, vagy egyéb sormintákban. :) 

2017. január 13., péntek

Jó mese, rossz mese

Forrás.
Egy ideje tologatom már ezt a piszkozatot, amelynek apropóját néhány, tavaly év végi meseolvasás adta. Gondoltam megpróbálok rittyenteni valami bejegyzést arról, hogy mitől is jó, vagy épp rossz egy mese, de rájöttem, hogy nem akarok én holmi disszertációt írni erről... Visszatartott, hogy szerteágazóan le akartam minden gondolatom írni erről a témáról... Most viszont inkább hozzáfogtam tiszta lappal, és igazából csak arról akarok írni, hogy miket olvastam, és ezek a mesék miben voltak jók, vagy rosszak, miért tetszik, miért nem tetszik egy mese, és ha nem tetszik, mi megy félre vajon, ami miatt nem lesz jó. Szóval ez nem egy "megmondós" poszt lesz, inkább csak néhány gondolat, impresszió. 

A ti véleményetekre is nagyon kíváncsi vagyok!

A jó mese szókapcsolatra olyan klasszikusok jutnak eszembe, mint Szutyejev régi, piros szövetkötéses mesekönyve, amiben benne volt a három kiscica, Kispipi és Kisréce, vagy épp az eső alatt növekvő gomba meséje. Sok kedves kép, egyszerű szövegek,nem didaktikus, és még némi humor is belefér itt-ott (A szeszélyes cica :)) Ahogy belelapoztam és rá gondolok, máris kedvem támad újra elolvasni. :) Ugyanígy szeretettel és nosztalgiával gondolok a Mesél az erdő sorozatra, aprólékosan kidolgozott és lerajzolt fantáziavilágával, és ugyanígy a Tesz-vesz városra. Az állatos mesék valahogy mindig is közel álltak a szívemhez.
Örömmel fogtam hát neki tavaly év végén az aranyosnak tűnő Hermann Marika mesekönyveknek: Malac Karcsika és a kislibák, Teknőc Ervin nem akart óvodába menni, Lucifer reggeli készülődése.
Aztán végül annál frusztráltabban tettem őket le. Nem tetszettek... Didaktikus, szájbarágós, ugyanakkor életszerűtlenek a mondatai, szituációi, nem vonatkoztatható le jól az embergyerek és emberszülő kapcsolatára amit az állatszereplőkkel bemutat (ezt is lehet jól meg rosszul csinálni), és ezen felül tele van idegesítő versikékkel, erőltetettnek tűnik vidámsága, megoldásai... A problémák maguk pedig néhol aggályosak. Malac Karcsika volt nekem a negatív "csúcs" a többszöri kavicsdobálással, szándékos bántással. Nem akartam összevetni a Vidám mesékkel, de ahogy elnézem, nem kell egy jó meséhez feltétlen az, hogy egy rosszalkodást, engedetlenséget tegyünk helyre benne, ezzel próbálva kvázi nevelni a gyereket... Ez szerintem félrement célkitűzés.
Nem mellesleg pedig elég primitív, és átlátszó módon próbálja rávenni nemszeretem dolgokra a gyerekeket. Attól a közhelyes mondattól, hogy a spenóttól erős leszel, még egy óvodásnak se volt szerintem pálfordulása és kért azonnal repetát... Az óvodába menést se lehet csak úgy hirtelen megszerettetni. Vagy legalábbis nem így...

Ezen túl pedig rendkívül idegesítő volt, hogy tele volt a szöveg központozási és egyéb helyesírási hibákkal... Sem a formai hiányosságok, hibák, de a történeti elemek nem olyanok, hogy szívesen olvasnám fel gyereknek.
Lucifer reggeli készülődése tetszett talán egy hangyányit jobban a többinél, vagy inkább csak kevésbé volt idegesítő vagy kifogásolható. A rajzok is ebben voltak a legkedvesebbek, pl. a cica egérkemintás pizsamája. :) Plusz nem feltétlenül tanulságra volt kihegyezve, hanem csak a reggeli teendők egymásutániságára.

Aztán olvastam pár youtube-felolvasott mesekönyvet is, pl. Jon Klassen könyveit, akitől pár éve megismerte már az I Want My Hat Back-et. Klassen folytatta a kalapos sztorit, és lett belőle Hat Trilogy. Ezek faék egyszerűségű lapozók, mindig valami kalap-kalamajkával, és más-más állatokkal. A második, a This is Not My Hat nem annyira jött be, kicsit kurtán-furcsán lett vége, és enyhén morbid is. A harmadik, a We Found a Hat viszont megint cuki volt a teknősökkel, és a konklúzióval. :)
Oliver Jeffers könyvének, az A Child of Booksnak pedig az üzenete tetszett nagyon, hogy a képzelet szabad, a képzelőerő szárnyalhat mindig, és ezért is jó pl. olvasni, a könyvek világába lépni. Rajzai nem feltétlenül az én világom, de egészében véve tetszett.
Végül, de nem utolsósorban olvastam még egy olyat, hogy Children Make Terrible Pets, Peter Brown tollából. Ez egy kifordított szituációt mutat be. A medvecsalád legkisebb tagja talál egy embergyereket és háziállatnak hazaviszi. Na persze nem sül el jól a dolog hosszútávon, az embergyerek is a saját családjához tartozik. :)

A legaktuálisabb meseélményem Torben Kuhlmann Armstrongja volt, ami ugyan oktató jellegű kicsit, és mond mindenféle információt az űrutazásról, azért nagyonis mese marad, kisegérrel, és akváriumból készített szkafander sisakkal. Illusztrációi megkapóak, hőse kedves és szeretnivaló.

A Hermann Marika-féle csalódás ellenére tehát továbbra is keresni fogom a jó meséket, mert szeretek mesét olvasni. És hogy mitől is jó, vagy rossz, azt hiszem néha nehéz megmondani, megragadni, de érezni biztosan fogjuk mindig a történetek olvasása közben, hogy stimmel-e, vagy nem.

Olvassátok el Sister posztját is a jó és rossz mesékről. :)

2017. január 9., hétfő

Torben Kuhlmann: Armstrong

Két éve karácsonyra megleptem magam Torben Kuhlmann első magyarul megjelent mesekönyvével, a Lindbegh-gel, most karácsonyra pedig kedves barátnőm, Miamona lepett meg a kívánságlistámról a következő Kuhlmann féle egeres könyvecskével, az Armstronggal. Az illusztrációkba beleszeretni egy pillanat műve volt már a Lindbergh-nél is, és mivel a szerző maga illusztrálja a köteteit, tudtam, hogy nem csalódhatok most sem. 
Úgy gondoltam tökéletes lesz évindító olvasásnak ez a csodaszép kisegeres holdutazás. 


"Kis lépés egy egérnek – hatalmas ugrás az emberiségnek. 

Vajon a gömbölyű és lyukakkal teli Hold egy óriási sajt, vagy csupán egy hatalmas kőgolyó? A gyönyörűen illusztrált, izgalmas történet főhőse, a kalandvágyó kisegér erre a kérdésre keresi a választ. 

A repülő kisegér kalandjait elmesélő Lindberghet a megjelenése óta több mint húsz nyelvre lefordították, világszerte gyermekek és felnőttek kedvenc képeskönyve lett. Legújabb könyvében Torben Kuhlmann, a mese szerzője és illusztrátora a bátor kisegér űrutazásával Neil Armstrong és az Apollo–11 legénysége előtt tiszteleg, akik elsőként jutottak el a Holdra."





A főszereplő kisegeret rendkívüli módon érdekli a Hold, amit távcsövön keresztül kémlel az égbolton, és amiről még egyetemi előadásokat is meghallgat a terem csillárjának tetejéről. Amikor megosztja egértársaival a tudását, mégpedig, hogy a Hold nem is sajtból van, nem hisznek neki. Ekkor tűzi ki célul, hogy eljut a Holdra... ehhez pedig összeszed minden szükséges alkatrészt és rakétát épít. :) 

Kísérletei, próbálkozásai, űrruha-gyártása megkapó és szeretnivaló. A képek pedig egyszerűen csodálatosak megint. Szemet gyönyörködtető az egész könyv, és rengeteg kétoldalas illusztráció kap benne helyet. 


Élvezet volt lapozgatni, nézegetni, elolvasni. A végén ismét található néhány információmorzsa az űrutazással kapcsolatban: Lajka, Gagarin, Armstrongék... :) 

10/10 
A képek a könyvből származnak, Torben Kuhlmann illusztrációi.

Kiadja a Partvonal. Vedd meg >itt<!

2017. január 8., vasárnap

Muszáj annyit enni?

Ahogy már az évösszegzőben is megemlítettem, végképp kiderült számomra tavaly, hogy nem érdemes táplálkozással kapcsolatos könyveket olvasnom. A Muszáj annyit enni?-nek úgy vágtam neki, hogy egy érdekes és kicsit tudományos utazás lesz talán, végre tárgyi pontatlanságok nélkül, ami egy picit segíthet másoknak abban, hogy kevesebbet habzsoljanak. Bennem már valamikor átkattant ez a kapcsoló, de persze saját magam számára is megerősítő lehet, mert van, hogy az ellenállás és az akaraterő csökken az emberben. 

Az eleje még biztató is volt, és külön tetszett a szaklektori megjegyzés, hogy a cukor a könyvben végig a finomított szénhidrátot jelenti. 
De utána nagyon önismétló volt. Ezerszer leírta a cukor-zsír-só kombinációt, meg azt, hogy a különböző gyorséttermi és elősütött, töltött, krémes kaják milyen rétegekben foglalják magukban eme három összetevőt: cukor a són, só a zsíron, majd zsír zsíron... Nem is tudom hány ilyen mondat volt. 
A jutalmazó rendszer és a kondicionált túlevés elmagyarázása oké, de szintén rendkívül alapvető dolgokat prezentált vele. Amerikaiaknak íródott nagyon ez a kötet, és nem sok új infót tartalmaz azok számára, akik csak egy kicsit is tudnak a táplálkozásról, fogyókúráról, egészséges életmódról alapdolgokat. Az állatkísérletek közt persze volt néhány érdekes, hogy pl., hogy csaknem ugyanannyit hajlandóak dolgozni egy kar lenyomásával a patkányok a jutalmazó ételért, mint a kokainért, vagy hogy meddig mennek el az állatok a jutalomért, mire hajlandók még, illetve hogy van, amikor a túl édes már nem kell, és hogy ezért hogy lövik be a szintet az élelmiszeriparban, hogy ne gejl, taszító legyen, hanem csak simán többet akarj még. 
Az élelmiszeripar fogásai, stratégiái sem voltak olyan nagyon "meglepőek" vagy "leleplezőek", úgy gondolom. Ezekről már hallottunk, vagy ha nem vagyunk totál hülyék, fel is ismerjük őket. A reklámfogások, a jól elhelyezett plakátok, a megnevezésekkel való játék és trükközés... Az más kérdés, hogy sokszor tényleg működik, és fogsz kérni még egy extra feltétet, meg egy fagyit, és igen, kéred a plusz karamellt is rá, vagy alá, miközben tudod, hogy rászámláznak még +150 ft-ot, és kapsz cserébe annyi pluszcukrot, amennyit nem ért meg az egész. 

Kíváncsi voltam, milyen technikákat, módszereket fog ajánlani a végén, hogy hogy győzzük le a habzsolást, a többet akarást, hogy lehet tudatosan kevesebbet enni és nem bedőlni a túlevésre irányuló élelmiszeripari taktikáknak, de amit nyújtott segítség címszó alatt, az szerintem röhejes volt. :) Mondd magadnak hogy ennyi éppen elegendő volt! :D Meg menj más útvonalon haza, ne a kedvenc fánkozód felé! :D Aha, oké. 

Az sem tetszett, hogy milyen kategorikusan kijelentette, hogy a súlyunk attól függ, hogy mennyit eszünk... (hát azért... )
Amikor megvettem, jó érzékkel azzal beszélt rá a standnál az eladó, hogy az ő férjére olyan nagy hatással volt ez a könyv, hogy azóta teljesen és gyökeresen megváltoztatta a táplálkozását. Ezt csak azért írom, hogy lehetséges, hogy valakinek tényleg segít ez a kötet, nekem nem szimpatikus és túl semmitmondó.

Értékelés: 10/3,5 Önismétlő, unalmas és totál triviális dolgokat mond, persze kicsit szakdolgozat-köntösben. Tipikusan olyan, mint egy TLC-s, vagy Ozone Networkös 1 órás ismeretterjesztő műsor, ami nem jelent különösebb agytágítást (inkább féltudományos szófosást), viszont szerepel benne mondjuk Tracy (32), aki beszámol arról, hogy nem érti, miért is kíván még többet enni az első cukorborítású fánk után, vagy hogy hányszor tér be a mekibe hazafelé menet, és hogy hát, ő nem is eszik sokat, mégis hízik egyfolytában stb. Aztán jön Dr. Johnson/Smith/Cooper (45) az akármelyik egyetemről és mond 4-5 mondatot a jutalmazó agyi idegpályákról, blabla, közben néhány patkányorrocskát és kémcsövet látunk... és mit csinálunk? Elkapcsolunk. :) 
A slusszpoén az volt, amikor a vége felé a szerző leírta, hogy egyszer egy prezentációban 10 percben áttekintő összefoglalást nyújtott ennek a könyvnek a tartalmáról. Nem tudtam másra gondolni ezt látva, mint arra, hogy igen, bizony egy 10 perces diasorral is el lehetett volna mondani a lényeget, de ez itt 300 oldalon volt elregélve... 

Ez volt tavaly a 10. és egyben utolsó várólista csökkentős könyv, amit sikerült kipipálni a listámról. 

2017. január 3., kedd

Összegzés 2016

Forrás.
Ez az évösszegzés nem akarta magát megírni... Persze még mindig év eleje van, tehát nem vagyok igazán elkésve, mégis hamarabb sikerül általában összehozni a könyves számvetést, hát most mea culpa, így alakult. :) Aki megvárta és elolvassa most is, annak legalább nem egyszerre szakadt a nyakába 832 darab hosszú, böngészős summa, és talán lesz kedve még ezt az egyet elolvasni. Az én kis könyves 2016-omat.

Ami meg kell hagyni elég kis csalfa év volt. Már a piszkozatban idejekorán beleírtam, hogy vajon ennyire a rossz könyvek éve lesz ez az év?! Elég sok semmilyen, középszerű, vagy kifejezetten rossz könyvbe akadtam bele 2016-ban, ráadásul sokszor zsinórban egymás után jöttek ezek az élmények, ami néhányszor komoly olvasási válságba is taszított, és beragaditisz lett a vége (beleragadtam hosszabb időre sok megkezdett, nem annyira tetsző könyvbe).

Statisztika

2016-ban 81 könyvet olvastam el, ami cirka 22500 oldalra rúgott. Volt benne néhány igen rövidke, de javarészt azért normál könyvek voltak. Az elolvasott könyveket linklistával >itt< találjátok. Még van, amiről (amikről?) fogok írni posztot, csak csúszik. 

Angolul 35 (43,2%) könyvet olvastam, ami végre több lett picit, bár meg kell hagyni, akadtak itt azért kis youtube-felolvasott leporellók is - de ha egyszer épp ahhoz volt kedvem? :) Reciből 18 (22,2%) jutott erre az évre - mármint elolvasásilag, van amit toltam tovább magam előtt 2015-ről, és van amit tolok most magam előtt 2017-re. Újraolvasás 7 db (8,6%) volt, ez természetesen mind a Fever, amit nagyon élveztem ugyan, de kicsit hosszú volt azért, és elhatároztam, hogy az új rész előtt most maximum a Burned és a Feverborn mehet le újra, a többit egyelőre most nincs kedvem megint elolvasni. Mesekönyvek ~10 (12,3%), némelyik nem olyan szigorúan mesekönyv, de talán inkább gyerekkönyv, mint felnőtt. Non-fiction: 7 (8,6%), ez elég sok lett idén, csak sajnos nem mind volt jó. De legalább rájöttem pl. hogy feleslegesen olvasok táplálkozási könyveket úgyis jobban tudom, mert csak felidegesítenek nagyrészt (Jónő), és unalmasak is (Muszáj annyit enni?). Voltak azért jó fogások is, pl. a Verj át, ha tudsz hazugságfelismerő technikáit, az '50-es évek bábatörténeteit vagy Rowling beszédét nagyon élveztem olvasni. Ez a három lett azt hiszem a három kedvenc non-fictionöm 2016-ban. :) 
Forrás.
Sorozatrész: ~22 ( 27,2%) A HP színdarabot nem számoltam sorozatrésznek benne. Ez elég magas számnak látszik, de ez csak azért van, mert van benne ugye egy újraolvasott-folytatott Fever, ami 8 könyv már eleve, három Carriger sorozatrész is (a Finishing School sorozatát finisheltem is ;)) és néhány első kötet is, amit nem fogok folytatni (pl. Harold Fry, Lépcsők városa).

Blogdolgok - avagy még egy kis statisztika! :D 

A blogstatot szoktam ilyenkor mindig rögzíteni, mert nem marad meg máshol, szóval jelenleg 225238-on áll a látogatottság-számláló, ami wooow. :) Nagyon köszönöm, hogy olvastok, jöttök! :) 
2016-ban összesen 145 poszt született, a tavalyinál picit kevesebb, de azért még így is elég sok, ha úgy vesszük. A legtöbb olvasott könyvről idén is írtam értékelést, sok-sok témázós posztot írtam, book tageket töltöttem ki, és hoztam a havi zárásokat is, csak a decemberit hagytam most ki. 
A legtermékenyebb hónap május volt, 15 poszttal, az ubiszezon pedig júliusban jött el 9 bejegyzéssel. 

A legnépszerűbb posztok kattintásszámok alapján 2016-ban a következők voltak:

1. Hello idegen! - az angolul olvasásról - ez egy igen jól sikerült témázós kör volt, szerettem írni róla, örülök, hogy sokan olvastátok. :) 
2. Népszerűtlen könyves vélemények book tag - ez az újszerű megközelítésű kérdéssor sokatokat vonzott. 
3. Norbert Winney: Sárkányok, farkasok és almák - juhé, egy könyves poszt a dobogón! :) Holtversenyben ezzel: 
3. Wreck This Journal - kreatív naplókinyírás - bár én rég nyírtam már ezt a naplót, mivel idén lett igazán felkapott nálunk, megmutattam miket alkottam bele, és kicsit kedvet kaptam a folytatáshoz is. 

Top 5 

Egy olyan évből, amiben a középszerű könyvek uralkodtak, és sok volt a csalódás, kicsit csalóka kivonatolni egy toplistát, de azért próbáltam tényleg a szívemre hallgatva válogatni ide. Bár hangsúlyozni szoktam, hogy sorrendiség nélküli ez a lista, azért most be kell valljam, hogy az első azért tényleg nem véletlenül kerül az első helyre, minden más fölé


Két könyvet jelöltem kedvencnek is 2016-ban, természetesen ezek közül kerültek ki ők is: Ove és a HP. 14 könyvnek adtam 10/10 pontot
Kiemelkedőek voltak még: Szabó T. Anna: Senki madara (megbabonázó), Dirk Kurbjuweit: Félelem (remek), Josh Malerman: Madarak a dobozban (letehetetlen volt!), Grady Hendrix: Horrorstör, Jodi Picoult - Samantha van Leer: Off the Page, Jordi Llobregat: Vesalius titka
Legjobb mese: Léggömbök a magasban
A legolvasmányosabb könyv: Én, Livia.
Legkedvesebb karakter: Ove, természetesen.
Az év borítója: Jordi Llobregat: Vesalius titka

Valamiért egyébként nagyon sok "madaras" könyv jött össze idén: Madarak a dobozban, Senki madara, Hollókisasszony, Kakukkszó, Let's Explore Diabetes with Owls, és a Marija Morevna is. Ez lehet, hogy azért volt, mert annyira megijedtem a Miamona féle kihívásban a madaras ponttól, hogy én ahhoz hogy fogok találni könyvet... Aztán jól túlteljesítettem! :D Apropó... 

Kihívások - bajvívások

Forrás.
2016-ban is a szokásos kihívásokra jelentkeztem, vagyis a várólista csökkentésre, a Miamona's Reading Challenge-re és a Goodreads olvasási kihívására. Utóbbi kettőt sikerült teljesítenem, de a vcs-t idén sajnos elbuktam. 10 könyvet sikerült a dupla listámról elolvasni, ami persze azért nem rossz, a lényeg, hogy csak csökkent kicsit az a fránya várólista, legalábbis cserélődik a régi része... ;) 
Azt mondtam már év elején, hogy ha nem sikerül a vcs, akkor amiatt a Marija Morevnát fogom okolni, de továbbmegyek, sajnos kénytelen vagyok konkrétan Valentét okolni (bocs!!), mert nem csak a Morevna akasztott meg nagyon a listában, de a Tündérföldés meséjével is megjártam, és hosszú hetek után végül inkább félbehagytam az olvasását, eladtam. Megállapíthatom, hogy Valente nagy bukta volt nekem, ha még a meséje se megy... Ezek miatt az év első felében szinte semmit nem haladtam a vcs-vel, ha jól emlékszem már június volt, mire a második könyvet olvastam el a listáról. Kicsit aztán belendültem ugyan, de pechemre a vcs-válogatott közt is sok volt a csalódás. Jó nagyot koppantam pl. a régóta várt I Capture the Castle-lel, amit egyenesen utáltam (de azért befejeztem - ééés eladtam :D). Hogy még Csernus könyvével is hadilábon fogok állni, arra viszont aztán tényleg nem számítottam... De így lett: a Felnőtt húsleves is elég szenvedős volt. Tulajdonképpen csak két igazán jó könyvet tudok kiemelni az elolvasott vcs-k közül: a Kakukkszót (amire viszont utólag lehet már nem adnék 10 pontot) és a Baby Jane-t, ami kellemes meglepetés volt, és az első olvasásom Sofi Oksanentől. 
A vcs-t emiatt kicsit árral szemben úszásnak éreztem 2016-ban, és részben örülök, hogy nem is teljesítettem, mert nem éreztem volna igazán büszkének magam, inkább mártírnak. Az idei listám viszont határozottan kecsegtetőbbnek tűnik, szóval előre! :) 

Savanyúúúú citromok
Forrás.

Ahogy feljebb is írtam, nagyon sok, de tényleg nagyon sok könyv okozott csalódást 2016-ban, hosszú a lista... Nem tetszett gyakorlatilag egy YA sem például, amit kézbe vettem, kicsit elegem is lett a műfajból. Voltak, amik csak úgy elmentek egynek (Milo szerint a világ, Eleanor és Park, A világ legszebb mosolya, Manners & Mutiny), volt ami feldühített (Counting by 7s) és amit utáltam (I Capture the Castle). Az üdítő kivételek Jodi Picoultnak a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt könyvei voltak: Between the Lines, Off the Page
De nem csak a YA okozott csalódást... Három paprikás poszt lett idén, a Marija Morevnából (bár az konszolidált), az I Capture the Castle-ből (brrrrr) és a Jónőből. 
És még rajtuk kívül is voltak bőven! A Cormac McCarthy féle The Road-ot azt hiszem jobb lett volna félbehagyni, de nem hagytam... Carriger sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a Prudence jócskán elmaradt a Parasol Protectorate sorozat színvonalától. A Lépcsők városával is sokat szenvedtem, bár meg kell hagyni az átfordult a végére, és a megoldása tetszett, lekötött. A Határtalan szerelem Párizsban egész egyszerűen borzasztó volt, még földhöz is csapkodtam párszor. Még a Lily és a polip is szájbiggyesztve hagyott.
És akkor még ott voltak a félbehagyások is, amiket már tényleg nem voltam hajlandó végigszenvedni, végigrágni magam rajtuk: Valente meséje, a Station Eleven, ami számomra egy rettenet volt, pedig mennyien imádták idén, és Ebershoff könyvei. 
Persze volt néhány kisebb kiemelkedő csúcsocska, de most hogy kettőt kacagok Jonassonon, vagy hogy több csalódást okozó könyv közt olvasok egy Anne Tyler családregényt, amiről még csak poszt sem születik, annyira nem mozgatott meg bennem semmit... nos, ez így egészében eléggé hervasztó azért. Nem gondoltam magam sem, hogy ennyi citromka összejöhet egy évre.
A citromkák és citromka-sorozatok taszajtottak persze az olvasási gödrökbe is, először talán március-április környékén, aztán júliusban is, és a november-december se volt olyan gördülékenyen olvasós időszak.
Viszont a félbehagyások, csalódások és Amadea húgom kérdése, hogy tán nem az ízlésem változik-e egy kicsit segítettek más megvilágításba helyezni a problémát. :)

Zsákmány

Forrás.
Az idei zsákmány kicsit több lett az előre betervezettnél, 50 alatt akartam ugyanis tartani, mégis végül 68 db (papír) beszerzésem lett. Ezekből 30-at el is olvastam már. :) Nagy tanulság, hogy megint olvasatlanul áll  a könyvfesztiváli és könyvheti beszerzett torony/kupac... Ezekre is időt kéne szakítani a vásárlás után, de mindig mostohán elmaradnak.
A beszerzett könyvek közül néhánytól azóta már meg is váltam egyébként, és sokat javít az arányokon, hogy selejteztem is itthon, és jópár könyvet (~50) kipateroltam a polcokról, amik már nem érdekelnek, nem akarom elolvasni, vagy újraolvasni őket. Barátok, könyvtár, könyves teázó is kapott belőle, és párat sikerült eladnom is. Egy csere is beficcent.
A legolcsóbban beszerzett könyv Sally Gardnertől A hold legsötétebb oldala volt, 390 Ft-ért, a legdrágább pedig az angol illusztrált HP and the Chamber of Secrets 7250 Ft-ért. A legtöbb könyvet egyébkét olcsóbban, akciósan vettem meg, nem sok teljes árú példányba futottam bele.

Élmények

De pl. nem hagyhattam ki teljes áron a Rosie Projectet, lévén, hogy eddig nem volt saját papírpéldányom belőle, és lehetőségem nyílt dedikáltatni is a szerzővel, aki egy tündér! Nagyon jó élmény volt Graeme Simsionnal találkozni, iszonyatosan jófej és közvetlen ember.
Forrás.
A Simsion beszélgetésen kívül is akadtak jó könyves élményeim, megettük például Zakkanttal a Harry Potter és a titkok kamrája menüt a Könyvbárban, láttam a moziban az Infernót, Ovét és a Legendás állatok és megfigyelésük filmet. ♥ Nem tudom szó nélkül hagyni, milyen jó Potteresen alakult ez az év, és főleg a vége az új film, az illusztrált kiadás,  a színdarab, a forgatókönyv miatt... Plusz még a roxfortos e-könyvecskék is. Igazán dőzsölhettünk a HP tartalmakban. :)
Volt sok IRL könyves beszélgetés és bloggertali is, na meg randalírozás a Könyvfeszten és a Könyvhéten. :)
Aztán végigtémáztuk az évet a témázós brigáddal, és ezeket a posztsorozatokat is nagyon élveztem megírni-olvasni. Különösen érdekes volt szerintem a Kotta és ecset, nagyon népszerű volt a Hello idegen! és személyes kedvencem volt még a Ha én regényhős lehetnék... :) Sajnos a témázási kedv kicsit kifulladt, és idén nem folytatjuk egyelőre a megszokott menetrendben és formában a havi posztokat.
De jó témák mindig felbukkannak, pl. szuper volt a spontán kialakult adogatás Trendek és sikerlisták kapcsán.

Tervek

Sokszor terveztem idén, hogy miket fogok elolvasni nyáron, télen, mi fér még bele az évbe. Ezeket a listákat nem sikerült kipipálgatni sajnos, de sebaj, már az is elég nekem, hogy a hírhedten minden listámat végigjáró Kakukkszót azért végre "lehúzhattam" és elolvastam. :)
2016-ban sikerült kicsit feltornászni az angol olvasások számát az eddigiekhez képest, és a beszerzéseim közül is többet olvastam el, mint szoktam. A vcs ugyan sajnos nem sikerült, de ahogy fentebb kifejtettem, nem baj.
Forrás.
Szerettem volna tematikus hónapokat tartani 2016-ban, de ebből nem lett semmi... Nem tudtam ennyire tudatosan tervezni a hullámzó kedélyem, a felemás könyvélmények, és a recik közt. Ez egyébként olyasmi lett volna, hogy mondjuk egyik hónapban egy rakás Simenon krimit olvasok egymás után, posztsorozattal róluk, meg a szerzőről, aztán lett volna csak angolul olvasó hónap, vcs-vel haladós hónap stb. Talán 2017-ben sikerül egy-kettőt megvalósítani. Az újraolvasások közül csak a Fever lett meg, a Harry Potter újraolvasást áttoltam 2017-re, nem sikerült a karácsonyfa alatt már nekiállni. A Nyakigláb apó újrázása szintúgy csúszik. Könyvtárba nem iratkoztam be, és most annyira nem is szándékozom, túl sok itthoni könyvem van így is. :)

Amit igazán szeretnék 2017-ben ezeken kívül, hogy ne akadjon ennyi "semmilyen" vagy nem olyan jó könyv a kezembe, főleg ne egymás után többször. Remélem sikerül megint elolvasni 70-80 könyvet és sikerül majd teljesíteni az idei vcs-t és MRC-t (mikor lesznek meg vajon a kategóriák? :))) Szeretném kb. 40-50 környékén tartani a beszerzések számát, és további könyvektől megszabadulni, amikre már úgy érzem nincs szükségem - akár rögtön az olvasás után is.
Szeretnék több krimit és pszichológiai könyvet olvasni, kevesebbet recizni, olvasni egy kis Joanne Harrist is, és a Böszörményi könyveket. Be szeretném fejezni az Engelsfors trilógiát, és úgy egyáltalán, kicsit mindig afelé nyúlni, ami felé húz éppen a szívem, nem hagyni magam befolyásolni reklámok, újdonságok által. Kevésbé szeretnék össze-vissza olvasni, de mégse egy szoros terv szerint. Na ezt bogozzátok ki! :) 

Boldog új évet kívánok mindenkinek, jó könyvekben és jó könyves élményekben gazdagot! 

Forrás

2016. december 31., szombat

Várólista csökkentés 2017

A várólista csökkentő játék, amit már hosszú évek óta űzünk nem csak egy kihívás, és egy lista, hanem már hagyomány is. Néha nem sikerül, de ez nem befolyásol minket abban, hogy újra jelentkezzünk a következő évire, esetleg tovább tologatva a tartozásainkat. Nekem sosem esik nehezemre ennyi könyvet kiválasztani a várólistáról, amik már régóta várnak, mert sajnos tetemes mennyiségű könyv vár rám régóta... Lobo blogján elolvashatjátok >>a szabályokat<< (ajánlott is!) és jelentkezhettek a jövő évi várólista csökkentésre, avagy vcs-re még holnap éjfélig. A lényeg röviden annyi, hogy ki kell választani 12 (+ha akarsz még 12 alternatív) könyvet a várólistánkról (ami lehet teljesen virtuális is, nem muszáj vezetni sehol), amik legalább fél éve megjelentek már, és várják az olvasást, és ezeket a következő évben aztán jól elolvassuk. :) Fogyasztjuk az olvasatlanokat, amik régóta ülnek a polcainkon. (Persze lehet kölcsön, vagy könyvtári is, mindegy. :)) 

Lássuk, hogy miket válogattam be a 2017-es vcs-be!

Az alap 12-es lista:

- Lionel Shriver: Big Brother
- Robert Galbraith: The Silkworm
- Lauren Beukes: Zoo City (angol)
- Muriel Barbery: The Elegance of the Hedgehog
- Mikhail Bulgakov: The Master and Margarita
- Niccoló Ammaniti: I'm Not Scared
- Anna Gavalda: Édes életünk
- Sue Monk Kidd: The Secret Life of Bees
- Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem
- Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt
- David Benioff: Tolvajok tele
- Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: Kulcs

És az alternatív lista:

- Alice Hoffman: The Ice Queen
- Alessandro Baricco: Emmaus
- Georges Simenon: A londoni férfi
- Georges Simenon: Aki a vonatokat nézte
- Agatha Christie: 4.50 from Paddington
- Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó
- Mary Ann Shaffer - Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
- Baktay Miklós - Baktay Zelka - Popper Péter - Tari Annamária - Zsolt Péter: Pénz, karrier, csillogás?
- Almási Kitti - A.J. Christian - Csernus Imre - Popper Péter: Miért vagyunk boldogtalanok?
- Kristen Kittscher: Paróka az ablakban
- Jacqueline Wilson: The Story of Tracy Beaker
- Jacqueline Wilson: The Illustrated Mum 

Kattintásra megnő.
Az alternatív nem véletlenül kisebb torony, oda direkt válogattam rövidebbeket, bár nem mind könnyedebb, de azért inkább ott kapnak helyet a mesék, krimik, pszicho könyvek. 

A posztban folyamatosan frissíteni fogom a linkeket azokhoz a könyvekhez, amikkel már végeztem,

A korábbi vcs-k összesített eredményei nálam (csak egyszer indultam alternatív lista nélkül):

2011: 2/12 (jujj) x
2012: 10/24 x
2013: 13/24 ✓
2014: 12/24 ✓
2015: 15/24 ✓
2016: 10/24-ig jutottam mostanáig... így most ez egy: x

Csökkentsük a várólistát 2017-ben is! :) Hajrá! :) 

A résztvevők listája: >itt<


Forrás.

2016. december 27., kedd

2016-os olvasmánylista

Forrás.

Már jópár éve mindig kiteszem az adott évi olvasmánylistámat a karácsony utáni időszakban, ez idén sem marad el. Amikről bővebben is nyilatkoztam, posztban, azokhoz a linkek vezetnek el - ezek ebben a gyűjtőposztban mindig nagy segítséget jelentenek az év végi összegzésnél is, hogy ne hulljon ki minden szál hajam a linkek keresgélése közben. ;)

Nem sok olyan könyv van, amiről nem született bejegyzés, nagy részük egy pár mesekönyv csak, és róluk végül lehet, hogy majd lesz egy zanzaposzt a "jó" és a "rossz" mesékre kihegyezve. 

Jelen állás szerint idén 81 könyvet olvastam el, ami teljesen jó, mert eleve 77-et lőttem be célnak. A Goodreads kihívása persze nem érti az újraolvasás művészetét, így nem jól mutatja a számokat... :) Ez a szám még picit nőhet, a következő pár napban ugyanis tervezek még befejezni egy-két megkezdett olvasmányt - még ha nem is ment az elmúlt hétben az olvasás, talán most kicsit lesz megint kedvem hozzá. Szóval a lista természetesen év végig még kiegészül, ha lesz mivel. :)

2016. december 25., vasárnap

Legendás állatok és megfigyelésük - a film

Hamar eljutottam a moziba a Legendás állatok és megfigyelésük filmre, mert rettentően vártam és kíváncsi voltam rá, mit kapunk majd benne, csak a posztírásig nem jutottam még el eddig. De mindenképp szeretném elregélni milyen nagyon tetszett ez az újabb adalék a HP univerzumhoz. :)

Először is, sajnos most is, mint a Harry Potter és az elátkozott gyermek esetében, némi puffogással és helyrerakással kell kezdenem, dühítő ugyanis, hogy ismét megint mennyire nem tájékozódnak egyesek, és pocskondiázzák ezt a történetet, mint bőrlehúzást, és hőzöngenek, hogy egy alig 80 oldalas könyvecskéből mégis hogy csinálnak három, sőt, a legújabb hírek szerint már ötrészes mozifilm sorozatot. Szóval csak szólok én is, hogy ez NEM a Legendás állatok és megfigyelésük című könyvből készült... Az a könyvecske egy kis kiegészítő zsebkötet volt a HP könyvekhez, amely tulajdonképpen Harryék egyik tankönyve volt, és ennek megfelelően egy lény-tár. Szócikkekben, lexikonszerűen szerepel benne egy rakás legendás állat, amiknek egy részéről tanultak is a nebulók a Roxfortban. Egy másik részük pedig csak most kerül elő Göthe Salmander táskájából... Göthe Salmander az a varázsló, aki a képzeletbeli tankönyv szerzője, és így az állatkák szakértője is. Hagrid light, ha úgy tetszik. ;) Nos, Rowling az ő életéről kanyarított most történetet, csak a filmvászonra. Ő írta a forgatókönyvet, és ez számomra már garancia a sikerre, és pont ezért olyan nagy a bizodalmam a többi részben is. Nem tudom elképzelni, hogy ellaposodna, szerintem simán kitölt majd Rowling határtalan fantáziavilága öt filmnyi időt is. Úgy képzelem, hogy ahogy elkezdték írni-csinálni-forgatni a filmet, neki csak áradtak és áradtak az ötletei, és így tágult nagyobbra a projekt már most a tervezettnél.


Nem arról van tehát szó, hogy egy alig-könyvből pénzszerzési céllal rétestészta módon elnyújtott álsztorizás veszi kezdetét. Ez a szál ugyan része a HP-univerzumnak, és lesznek csatlakozási pontok, mégis nagyon más. Más kontinensen játszódik, más időszakban, jóval a Harry Potter kötetek története előtt... 
Az 1920-as évek Amerikája a közeg, ide érkezik meg a mi Göthénk a kis bőröndjével, ami Mary Poppins táskájához hasonlóan feneketlen, és a csodák egész tárházát rejti, köztük persze rengeteg legendás állatot: némelyik ártalmatlan, némelyik kicsit veszélyesebb. Bezárva persze nem annyira, de mi van, ha kiszabadulnak? 


Természetesen az egyik konfliktusforrás és bonyodalom pont ebből ered. Salmander állatkái közül kiszabadul néhány, és nem kis gondot okoznak a magnixok közt. A magnixok az amerikai muglik, és meg kell hogy mondjam, nekem ez nagyon bejött. Miért is lenne mindenhol ugyanaz a terminológia? Egy másik kontinensen máshogy alakult a nyelv, és az elnevezések. :) Ugyanígy különbözik a Mágiaügyi Minisztérium is, itt MACUSA van (Magical Congress of the United States of America). Ezek a kis apróságok rögtön hamisítatlanul amerikaivá tették az egészet, és jó volt a kontraszt az angol "idegennel", Salmanderrel. Englishman in New York. :) 

Bár Göthe és talán Tina a főszereplők, úgy éreztem a showt abszolút elcsenték előlük a mellékszereplők. Queenie,  Tina testvére, remekül hozza a butus szőkét, mégis bájos, és nem süllyed egy bizonyos szint alá, érdekes, izgalmas, és fontos alak marad. Jacob Kowalksi, a magnix, aki belekeveredik Salmanderék kalandjába, és khm. Salmander bőröndjébe is, abszolút sztár! Imádtam! Mugliként mindenki szeretne egy ilyen kalandot szerintem, és jó volt nézni ennek a bumfordi, és kissé szerencsétlen Jacobnak az ábrázatát, ahogy kitárult előtte egy mágikus világ, és ahogy megismerhetett ennyi csodát és titkot... Queenie-vel való romantikus száluk is rendkívül kedves, és megkapó. 
Queenie és Jacob.
Graves, az Új Salemesek és Credence is remek alakítást nyújtottak, és tetszett a MACUSA elnökasszonya is mint mellékszereplő. 
Tinát nagyon-nagyon szürkének éreztem, még a nevére se igazán emlékeztem magamtól (Porpetina Goldstein), mégis valahogy illik Göthéhez. Úgy gondolom az ő kapcsolatukat is szépen lehet majd tovább írni. 


Eddie Redmayne számomra szimpatikus színész, így nem kellett soká barátkoznom azzal, hogy ő lesz Salmander megformálója. Egy kicsit azonban csalódtam, abból a szempontból, hogy úgy éreztem Redmayne mintha kicsit "beragadt" volna a hawkingi szerepbe, és itt is néha az a szerep köszönt vissza az introvertált és fura, kicsit talán még autisztikus (aspergeres?) vonásokkal is rendelkező Salmander képében. Többre számítottam tőle színészi játékban, néha csak azt láttam, hogy ott áll, kicsit beállt nyakkal, és idióta félvigyort vesz fel. :D Az állatok iránti szeretete és elköteleződése persze nagyon tetszett, és bírtam ezt az egész állatkergetést New York utcáin. 
A lények tárháza még csak most kezd feltárulni, de máris annyi minden aranyos, érdekes, veszélyes példányt ismerhettünk meg... Az orrontó furkász egy tünemény, hát még, ahogy Göthe üldözi a fél városon át, és kirázza belőle a zsákmányolt aranyakat, drágaköveket, mindenfélét, ami csillogó... :) 


Az okkami is rendkívül érdekes, azzal a tulajdonságával, hogy a rendelkezésre álló térnek megfelelően tudja változtatni méretét. A bólintérrel már találkozhattunk Hagrid óráin is korábban, ragaszkodása Göthéhez nagyon aranyos. :) De különleges volt a szemiflázs is, és az orrszarvú-szerű erumpent is, akinek Göthe még párzási táncot is lejtett. :')



De a legjobb, hogy a film nem merül ki ebben, hogy jaj kinyílt a bőrönd, fogjuk be az állatokat. Dehogy! Politikai forrongás borzolja a kedélyeket a magnixoknál és bizonytalan félelem uralkodik a MACUSA berkein belül... Grindelwald készülődik... New York utcáit pedig egy titokzatos erő dúlja szét... Lehetne akár Göthe valamelyik lénye is, de mi van, ha valami sokkal gonoszabbról van szó? A mindenhol röplapokat osztogató Új Salem szekta már csak hab a tortán. 

A MACUSA elnöke, Seraphina Piquery.
Grindelwaldot nem más alakítja, mint Johnny Depp, és bár keveset szerepel még ebben a filmben, én úgy gondolom működni fog, nincsenek vele kapcsolatban ellenérzéseim. Talán tényleg fiatalabbnak kéne látszania ekkor még, de ezen túl nem zavart a híres megformáló. 


Élveztem az egész filmet a főcímtől a stáblistáig. Hangulatos volt, úgy hogy hajazott a Harry Potter filmekre, úgy csiklandozta gyengéden a HP-kedvelő receptorainkat egy-egy zenefoszlánnyal, a pálcavillanásokkal, a lehetséges kötődések megvillantásával, hogy közben mégis rendkívül egyedi volt, és teljesen más, mint amiket eddig kaptunk. 
Nagyon nagy élmény volt egy Harry Potterhez kötődő valamire beülni a moziba úgy, hogy most először volt olyan, hogy teljes meglepetés volt, hogy milyen történetet is fogunk kapni. A HP-knál tudtuk előre mi következik, legfeljebb a megvalósítást, és azt találgattuk, mi marad majd ki, mit változtatnak. Itt most egy tiszta, üres lap volt minden, amit Rowling természetesen mesterien telerajzolt. :) 
A karakterplakátok.

Várom a folytatásokat, a háború készülődését, Grindelwaldot, Queenie-t, a lényeket, és Göthe Salmandert. :) Ó, és remélem lesz Jacob... valahogy. :) 

Értékelés: 10/10 Nem kérdés. Ahogy kijöttem a moziból néztem volna rögvest újra. :) 

Kedvenc jelenet: az a varázslatos réteskészítés, óóóó te jó ég! :)