2016. december 2., péntek

Mesés és Potteres november

Forrás.
A szó szoros értelmében nem volt "mesés" a november, inkább dolgos volt és rohanó, de koncentráljunk inkább a könyvekre. ;) Azért mesés, mert bár tudok prezentálni 10 olvasást a hónapra, ezek többsége bizony kis leporellócska, mesekönyv volt, rövid olvasmányok. Egyetlen "normál" könyv csúszott le, az meg annyira nem tetszett. :/ A roxforti sztorik gyűjteménye sem volt hosszú galopp, de ő indította a Harry Potteres élmények sorát ebben a hónapban... :) 

Blogbejegyzés született egy rakás, egész pontosan 14. Ezek egy része azonban poszt-turkálós poszt, mivel elkezdtem áthozni a freeblogról elveszett Harry Potter posztokat. Nem járja, hogy egy ekkora Potter-fannak, mint amilyen én vagyok, nem találni a blogján HP-s bejegyzéseket! :) A sorozatot pedig még idén elkezdem újraolvasni, angolul. 

A hónap legjobb könyv-related élményei is a Harry Potterhez kapcsolódnak. Szuper volt a Könyvbárban tett látogatásunk Zakkanttal, ahol végigettük a titkok kamrája menüsort, és hasonlóan remek élmény volt a Legendás állatok és megfigyelésük film; odáig vagyok érte! Hamarosan lesz róla poszt is. :)

A november azt hittem lightosabb hónap lesz a beszerzések szempontjából, de nem lett az... Összesen 7 új szerzeményem lett. Ezek közül viszont csak egyet vásároltam én, a Harry Potter és a titkok kamrája illusztrált kötetet (höhh, tényleg túlteng a Potter ebben a posztban! :D). A Pusheen színezőt a kiadótól kaptam - micsoda szürreális élmény, hogy reci-színezőm van! :D A többit pedig a molyszülinapi tombolán nyertem. Sajnos amikre igazán vágytam, elkapkodták már előlem, kivéve a Közöttünk a folyót, annak nagyon örülök, kenyás, kikuyus könyv A mesekönyveket azért fogtam, mert akkor már inkább ez, mint valami homeopátiás, íriszdiagnosztikás, vagy dohányzásról leszokós hantakönyv. Elolvasva őket azonban rájöttem, nem igazán jártam jobban. Majd lesz erről egy poszt, mert nem tudok szó nélkül elmenni az ilyen primitív mesék mellett.

A szerzemények. 

Szóval van is zsákmány, nincs is zsákmány: a mesekönyvektől szabadulnék, a színező meg nem is igazi könyv. ;)

A hónapban témáztunk is, méghozzá mindenféle kultúrmorzsákról, zenékről, filmekről, festményekről a könyvekben. Illetve egy másik vonalon a sikerlistákat, trendeket vettük górcső alá. 

Decemberi terveket külön nem fogok írni, már úgyis nagyjából beterveztem egy lehetetlen mennyiséget még idénre, velük szeretnék haladni és minél többet elolvasni közülük. Hozom a többi Potter-posztot és a Legendás lényeket is sorban, és nemsokára megérkezik a bookdepós rendelésem is - a december sosem nullás... :)

Ami idegesít, hogy nem haladok a megkezdett könyvekkel. A Vesalius titka marhajó, és mégis, totál nehezemre esik elővenni újra, és olvasni belőle. Olyan veszett hosszúnak tűnik, rengeteg betűvel egy oldalon... Pedig tényleg élvezem, nagyon jó a stílusa és izgi is. Másfél hónapra félre volt téve, kénytelen voltam újrázni az első 50 oldalát, és megint vagy 3 hete olvasom és basszus még mindig csak a felénél járok. Olyan, mintha már egy éve ezt olvasnám. Milyen átok ül ezen a könyvön? A Talán bizony mégsem című könyvnek pedig el akartam menni a könyvbemutatójára, akkor ütöttem fel gyorsan, előtte két nappal, de aztán úgy alakult, hogy nem jutottam el rá... A könyv meg azóta mostoha lett, félreraktam, és szintúgy nem emlékszem már az elolvasott 30 oldalra, szóval újra kell kezdeni. Az ilyen beragadós könyves etapoknál szokott lenni, hogy elkezdek öt másikat és már azokat is befejezem, de a ragacsok maradnak még mindig... #könyvmolyproblemz Mondjátok, hogy nem vagyok egyedül az ilyen hülye problémákkal! :D

 A többiek novembere:

Dóri, Katacita, Nita, Nikkincs, Amadea, Avilda, Nokedli, Sister (na jólvanám, most már ennél több blogot nem bírok olvasni! :D )

2016. november 30., szerda

Poszt-turkáló: Harry Potter és az azkabani fogoly

Mary GrandPré illusztráció.
Folytatódik a Potter-posztok lánca a Harry Potter és az azkabani fogollyal. Ez volt az a rész, a sorozatból, amit legelőször megnéztem magamnak a könyvesboltban, és menten vissza is utasítottam, sőt, magamban teljesen gyerekesnek bélyegeztem meg. "Boszorkány- és varázslóképző szakiskola", micsoda marhaság, gondoltam magamban, meg hát nem is jól írták az Alcatrazt... :D Az Azkabani fogoly ezután is kissé mostoha maradt bevallom, de csak a 2011-es újraolvasásig. Nem szerettem, hogy nincs benne konkrét összecsapás Voldemorttal - hiányzott a Sötét Nagyúr jelenléte, úgy látszik. A későbbiekben a filmek közül is ezt kedveltem legkevésbé a szentimentális cuaroni rendezés és a sok premier plán miatt (Meg mert a gyerekszínészek ebben alakítottak a legerőltetettebben.). De amikor legutóbb újraolvastam, megenyhültem, és nagyon megkedveltem, sőt, a végén meg is könnyeztem ezt a kötetet. A poszt 2011 elején íródótt: 

2016. november 29., kedd

Steven Rowley: Lily és a polip

A hírverés is nagy volt ekörül a regény körül, és bevallom a külseje és címe is megragadott rögtön, így nem volt kérdés, hogy el fogom olvasni, igaz, csak kölcsönben. A Lily és a polip azonban nekem nem adott sem felhőtlen szórakozást, sem olyan élményt, amit annyira ígérget: hogy ezt a könyvet el akarom majd olvastatni mindenkivel a környezetemben. Őszintén szólva egy elég lapos történetről van szó, ami persze megpengeti az érzelmi húrokat, főleg azoknál, akik imádják kis házi kedvenceiket, de ezen túl egy lufi csak.

Lily egy tacskó, a polip meg, nos, nem más, mint egy eufemizmus a daganatra, ami a fején nőtt. Betegség, megoldáskeresés, orvosok, hideg vizsgálóasztalok, tusa. Ééés ennyi. Illetve pardon, nem ennyi, mert még ehhez hozzájön a rendkívül terhelt elbeszélő is, Lily gazdája Ted, aki meleg, épp szingli és sajnáltatja magát, totál önbizalomhiányos, antiszociális és még ráadásul depressziós is, pánikrohamai is voltak/vannak, meg bekapkod néha egy Vicodint vagy Valiumot némi vodkával... Hogy számomra még antipatikusabb legyen, dől belőle a sok popkult reference: filmek, színészek, zenék, versek, idézetek... aaaaaaaaaaaaaa. -.-"
Aztán voltak még elszállt metaforák és frusztráló, hosszú álomképek, ami egyszerűen túl sok volt nekem. A végén elsülő  giccs-ágyúról már nem is beszéljünk.
Ezen túl még ha befigyel pár typo és fordítási hiba (beleboxol a karjába? bolhát csinál az elefántból?), akkor engem ott eléggé elveszített a könyv, mert már bőven nem az élmény pozitív része marad túlsúlyban. 

Forrás.
Ami tetszett, az az, hogy szépen mutatta be az ember-állat közti köteléket, ami nagyon-nagyon szoros lehet, és tényleg úgy beszélünk sokszor a kutyához, macskához, hogy hallani véljük válaszait, számítunk a beleegyezésére, a helyeslésére, a véleménynyilvánítására. Érezni azt is, hogy részben igaz történet az alapja, a kutyát, a kutyás viselkedést, szokásokat precízen prezentálja, szinte láttam magam előtt Lilyt és minden kis mozdulatát végig, pedig sose volt tacskóm. Szomorú és kicsit megszorongatta a torkomat, de olyan érzésem volt, hogy olvashattam volna ehelyett valami sokkal jobbat ebben az időben, amit rászántam. 

Értékelés: 10/4,5 Szívtelen és érzéketlen vagyok biztos. :) Szerintem túlértékelt a sztori. De Lily egy cukorfalat benne. Dögönyözzétek meg inkább a házikedvenceteket, írjátok össze az összes becenevét egy lapra, hogy meglegyen, és olvassatok valami mást. 



2016. november 27., vasárnap

Poszt-turkáló: Harry Potter és a titkok kamrája

Mary GrandPré illusztráció.
Folytatódik a régi Harry Potter posztok átmentése a második kötettel, a Harry Potter és a titkok kamrájával. Ezt a részt is irtó gyorsan befaltam azon a bizonyos karácsonyon, amikor megkaptam ajándékba az első négy kötetet egyszerre. Hosszú-hosszú évekig ez volt a kedvenc kötetem a sok akció és izgalom miatt. A mai napig az egyik kedvenc jelenetem az anagramma és a Baziliszkusz, és Ginny, és óóó Gilderoy is itt jött, és a tündérmanók és Fawkes... Túláradó lelkesedéssel tudok erről a kötetről beszélni, bár tény, hogy később aztán a 6. és 7. részek kiütötték kissé a nyeregből, de mindenképp dobogós. Sokszor újraolvastam már, angolul és magyarul is, hangoskönyvben és papíron. Ez a poszt 2010 végén íródott, az akkori újraolvasásról. 

Hessberöpsi tündemanca! ;) 

2016. november 26., szombat

Poszt-turkáló: Harry Potter és a bölcsek köve

Mary GrandPré illusztráció részlete.
Bubumackónak megígértem, hogy majd áthozom a blogra a régi Harry Potteres posztjaimat, mert hát nem járja, hogy ekkora HP rajongó vagyok, amit szoktam is büszkén hangoztatni, a keresgélők mégsem találnak bejegyzéseket az egyik legnagyobb kedvencemről a blogon. Ennek a magyarázata természetesen ismét a freeblog halálában keresendő.

Amikor legutoljára újraolvastam a köteteket, még a freeblogon voltam, ami valami mágikus pálcasuhintásra eltűnt... De az írások megvannak, és most mind átkerül ide is. Ez azért is lesz érdekes, mert előfutárai lesznek ezek az áthozott posztok a NAGY HP ÚJRAOLVASÁSNAK, amit még idén elindítok az illusztrált kötetekkel. ;) A lelkesedésem okán valószínűleg egy teljesen új posztsorozat is fog születni a sokadik újrázáskor is.

Következzenek addig is a 2010/2011-ben írt posztok.


2016. november 23., szerda

Amit még idén elolvasok

Forrás.
Akárhogy is nézem, vészesen közeleg az év vége. Hiába mondogatjuk magunknak, hogy á, még több, mint egy hónap van karácsonyig, az advent hetei elsöpörnek majd mellettünk, és karácsony után a két ünnep közti időszak szintén észrevétlenül szokott elszelelni, szabadságok ide vagy oda. :) Persze bizonyára találunk majd időt a tovasuhanó napokban az olvasásra is, na de vajon mennyit még? Mi fog még beleférni az évbe könyves szempontból? 

Novemberben eddig sokkal-sokkal kevesebbet olvastam, mint akartam volna, így alakult. Ez azonban sajnos kicsit megborította az előzőleg eltervezett könyvlistáimat is, és igyekeznem kell, ha pl. tényleg teljesíteni szeretném a várólistacsökkentős játékot.

Amiket idénre még beterveztem, azok tehát a következő könyvek:

Megkezdettek és recik:
- Jordi Llobregat: Vesalius titka
- Sylvain Neuvel: Alvó óriások
- Steven Rowley: Lily és a polip 
- Jannah Loontjens: Talán bizony mégsem

♥ HP-újrázás:
Harry Potter and the Philosopher's Stone - illusztrált
Harry Potter and the Chamber of Secrets - illusztrált


Vcs-k:
- Mats Strandberg-Sara B. Elfgren: Kulcs
- Georges Simenon: Maigret és a furcsa idegen
- Mikhail Bulgakov: The Master and Margarita

És hogy legyen egy 10. is a sorban:
- Tóth Krisztina: Pillanatragasztó - mert megkívántam hirtelen.

Ennél több szerintem nemigen csúszik be, így is van benne monstrum is. :)

Saját képek.


És nektek - hány oldal fér még bele az évbe? ;)


2016. november 21., hétfő

Kotta és ecset - művészet és asszociációk

Forrás.
A Témázunk ehavi témája igazi csemege és szinte kimeríthetetlen. Most mégis csak ketten mini-témázunk vele. Remélem azért lesznek akik csatlakoznak hozzá, színesítve a palettát. ;) Fedőneve Kotta és ecset - könyvekről másként: asszociációk, zene és művészet. 

Asszociációk - violinkulcs

Biztosan sokszor előfordult már veletek is, hogy egy bizonyos képről rögtön x könyv hangulata ugrott be, teljesen illett hozzá, pedig valószínűleg semmi közük nincs egymáshoz. Vagy hogy egy zene befészkeli magát olvasás közben a fületekbe, és ahhoz a történethez kötitek. Persze ebben szerepet játszik az is, hogy sok popkulturális referencia van némelyik regényben, és megemlítik a szerzők, hogy mit hallgatnak a karakterek a könyvlapokon. Ha már ezzel kezdtem, bele is bonyolódok a zenei részbe, mert nálam ez a rövidebb felvonás, nem vagyok ugyanis zenés. Ki lehet kergetni a világból olyan kérdésekkel, hogy milyen zenét szeretek. -.- Egy szerencsétlen would-be udvarlómat is elkapáltam egyszer, mert ez volt az első kérdése hozzám - hát az utolsó kérdése is maradt, evvan. :) Bezzeg, ha azt kérdezte volna, hogy milyen könyveket szeretek, lehet, hogy még mindig ott ülnénk. :D 
Forrás.
Egyenesen gyűlölöm, amikor elkezdenek a könyvekben arról beszélni, hogy milyen zenét hallgatnak meg szeretnek. Elkezdi játszani az agyam azt a lemezt, hogy ezt nem hiszem el, meg hogy ezek kik, meg hogy én ugyan nem fogok utána keresni, mert megzakkanok, ha el kell indítsak egy youtube zeneklipet, hogy megnézzem milyen zenéről van szó. Kb. 10 másodpercet szoktam bírni egyébként is, ha valaki "mutat" nekem egy zenét, és aztán udvariasan hazudok róla valamit, miután kinyomtam, és eltelt annyi idő, hogy hihető legyen, hogy végighallgattam. Komolyan, engem senki ne kínozzon zenével! És ez nem azt jelenti, hogy sose hallgatok zenét, mert de, rádiózenét, meg amit a Zemberem szeret és megszerettette velem (hálisten ő sose kérdezte meg milyen zenét szeretek :D - szegényt lehet idejekorán lepattintottam volna!). De a könyvekből nekem nem hiányzik zenészek és zeneszámok emlegetése. Az agyam át is siklik ezeken. Az időutazó feleségéből rémlik nagyon, hogy mennyire nem tetszett a sok - számomra - ismeretlen együttes és énekes emlegetése, ne adj Isten idézgetés a zenékből. Blahh. Köszönöm, de ne. 

Három kedves könyves-zenés dolog jut eszembe, az egyik szintén Az időutazó feleségéhez köthető (micsoda paradoxon), a filmzenét ugyanis nagyon szerettem: Lifehouse: Broken


A másik a Coldplay Paradise című száma, amit abszolút a Pi életéhez kötök, és amit imádok és rongyosra bírok hallgatni. :) 


A harmadik pedig a Nővérem húgának az egyik zenéje, de ezt már annyira nem szeretem, mint akkortájt, amikor kijött a film. 

És akkor vágjuk is el gyorsan itt a zenéket, mert túladagolódtam. :D 

Asszociációk - ecset 

A "kép a könyvhöz" vonalat eléggé szeretem, mindig teszek is képeket a könyvértékelő posztokba, és általában nem csak a borítót, hanem valami mást is még. Ha van időm, a pinteresten szoktam keresgélni, és bepasszintom azokat a rajzokat, illusztrációkat, amik szerintem illettek a könyv hangulatához.
Forrás.
Ehhez a szekcióhoz most nem kerestem címeket és hozzájuk képeket, viszont az alább linkelt posztokban szerintem sikerült legalább egy olyan képet találnom a könyvhöz, ami illett a hangulathoz.

Marija Morevna és a Halhatatlan
Mr. Gwyn
Arkangyal éjjel
Off the Page
Sárkányok, farkasok és almák
Lépcsők városa
Magyar szeretők
A másik én 
Londinium hercege

Sokszor előfordul, hogy szinte látom magam előtt, milyen képet szeretnék illusztrációként betenni a posztba, de olyankor még csak hasonlót sem találok. :) Murphy. Nekem valahogy kellenek a képek a szöveg mellé, meg kell néhol törni a sorokat. :)

Művészet - festészet

Az asszociációkon túl vannak még a konkrét művészeti adalékok a könyvekben, és ehhez nem feltétlenül kell non-fictiont olvasni, vagy művészeti albumokat pörgetni. A regényekben is sokszor beépítik a művészeti alkotásokat, és ha jól csinálják, az embernek lesz kedve utánanézni. Régen olvastam már, de nagyon megragadott a Leány gyöngy fülbevalóval, aminek középpontjában az azonos című Vermeer festmény áll, meg persze Vermeer maga. :) A holland festő akkor ezután annyira érdekelt, hogy sokat nézegettem más képeit is, elolvastam a szintén az ő egyik képe köré épített A jácintkék ruhás lány című Susan Vreeland regényt, sőt, még a Vermeer van Delft életregényét is kivettem a könyvtárból. Az más kérdés, hogy azt végül nem olvastam el.


A Leány gyöngy fülbevalóval az egyik kedvenc könyvem lett a magával ragadó hangulata miatt és amiatt, amit a festészetről a festésről az alkotás folyamatáról bemutatott. Máig emlékszem azokra a jelenetekre a könyvből, amikor Griet a műtermet takarítja, és felmerül benne, hogy megmoshatja-e az ablakokat egyáltalán... Mennyire lesznek mások akkor a fényviszonyok az alkotáshoz a festő számára?

Vermeer képei

A Vermeer-regényes korszakomban akadtam rá Deborah Moggach Tulipánláz c. regényére is, amiben szintúgy festészet volt és a 17. századi Hollandia.



És ha már Leány gyöngy fülbevalóval, Tracy Chevalier másik könyve, A hölgy és az egyszarvú c. könyve is magával ragadott - habár nem annyira, mint az első -, amiben falikárpitok szerepeltek. Utána is kerestem a képeknek, és máig emlékszem rájuk, nem úgy, mint a könyv történetére... :)




Ha művészet, akkor feltétlenül eszembe jut még  Alessandro Baricco, neki is a csodás Mr. Gwynje, aki szavakkal festett portrékat. Az a könyv egyszerűen elvarázsolt. 

Művészet - épületek és szobrászat 

Őszintén megmondom, legtöbbször nem szokott nagyon érdekelni, hol játszódik egy regény, de amikor ténylegesen szerepet kapnak az adott ország-város épületei, szobrai, nevezetességei, akkor mindig jobban odafigyelek. Ki mást is hoznék fel példaként, mint drága Dan Brownomat, akivel végignyomoztam Rómát az Angyalok és démonokban, és akivel Velencében és Törökországban is jártam már, és élvezettel olvastam minden kis kultúrtörténeti morzsát a Mona Lisától kezdve a grálon át Dante halotti maszkjáig. Vele barangolni néha nagyobb élménynek tetszett, mint amikor a saját szememmel láttam Olaszország nevezetességeit.

Angyalvár
Ezt nem bírtam kihagyni. :D Forrás.
Dióhéjban ennyi jutott eszembe a témáról, de lehetséges, hogy közben majd fel-feldereng még valami a korábbi olvasmányokból. :) Ti szívesen olvastok olyan könyveket, amikben művészeti, kulturális adalékok vannak, amik utána nézésre késztetnek, vagy épp csak mesélnek a festészet, szobrászat , zeneszerzés, egyáltalán az alkotás rejtelmeiről? Vagy a másik vége a témafonálnak: vannak olyan képek, zenék, amik bizonyos könyvekhez kötődnek számotokra és különösen kedveltek?

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben. Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!

A többiek kottája és ecsetje:

Szee

Utóvéd (később csatlakozók):

Sister, Bubu, Nokedli,

2016. november 19., szombat

Könyvtakaró télire - avagy hírek és újdonságok

Rég írtam már újdonságos-megjelenéses posztot, pedig van egy pár könyv, amire mostanában figyeltem fel, lássuk hát ezeket. :)
Vigyázat! Hosszú lesz és nagyon vegyes! ;) 

Forrás.

2016. november 18., péntek

Ízlés, trend, sikerlisták

Forrás.
Amadea feldobott egy jó kis témát körbeposztnak, amiről nekem is van mondandóm. Nem is olyan rég úgyis ő gondolkodtatott el a saját ízlésem változásáról, szóval miért is ne írnék most ízlésről, trendekről, sikerlistákról egy kicsit én is, szubjektíven. 

A sikerlistákat, népszerű könyveket mindig ferde szemmel néztem. Meg lehet nagyjából mondani előre, mi köt ki ott, és kb. mennyit variálódik egy-egy ilyen lista pár hét vagy hónap alatt. Hogy lesz rajta friss Coelho, meg aktuális Potter is, és magukat szépirodalomnak álcázó lektűrök (nincs baj a lektűrrel persze). 
A mostani Libri sikerlista itt megtalálható, nincs kedvem belőle montázst csinálni, bocs! :D Aztán itt egy hasonló Lírás is. És az Alexandráé. Sok az átfedés.

Fábián Jankával engem ki lehetne kergetni a világból szerintem, de biztos, hogy Coelhót sem olvasok többet, csak mert népszerű. Ugyanígy bukó Stephenie Meyer újdonsága, A vegyész. Hótziher, hogy Meyert nem veszek többet a kezembe, annyira rettenetes volt A burok is, hogy nálam abszolút elhasalt. A Nyírd ki ezt a naplót-on túl vagyok, igazság szerint már évek óta, amikor angolul kijött, szóval kivételesen akkor a trendek előtt jártam, hahh. Csajosan és egyéb módokon meg már nem akarom kinyírni. :D Puszi Erzsi? Az meg micsoda? Nem nem. Festői szerelmek nem, Kepes nem, Fable nem. Maradt a Potter, amit már olvastam és imádtam, és persze nem csoda, hogy egy új HP mindig a sikerlisták élére ugrik és ott is marad egy ideig. :) Aztán van még ez a Likó Marcelles akármi, akiről azt se tudom ki az, de valami zenei vonal, szóval no way. Új Ulickaja, hát még a régieket se olvastam, csak egyet... Zsolnay kód? Maradok a Da Vinci kódnál. A lány a vonaton megvolt, és nem volt nagy élmény. Érthető persze, hogy most megint felfutott a film miatt. 
Szóval jól elkapáltam a sikerlistákat. De akkor mi alapján választunk? Mi alapján mondom azt, ez a könyv érdekel? 
Ezer és egy helyről tájékozódunk mi (haha "mi"), akik tulajdonképpen a könyves berkekben, a blogon, a mások könyvesblogján és a molyon és goodreadsen tengetjük majdnem minden netes szabadidőnket. :) Annyira együtt élünk a megjelenésekkel, újdonságokkal, könyves hírekkel, könyves eseményekkel, hogy inkább az adja az újdonság varázsát, amikor a könyvesboltban valami olyanba ütközünk, amiről nem tudtuk, hogy megjelent. Tehát ennek az úgymond túltájékozottságnak is megvannak a hátrányai, kevés a spontán jajjjhátezmegjelent! idevele! vásárlás. Pedig régen valahogy így ment, még pre-blogolás, és pre-ennyireazinternetenélünk időszakban. 

Forrás.
Katacita a saját posztjában nagyon jól rávilágított, hogy nekünk ez tényleg a természetes közegünk, azonban az átlagolvasó - én sem adok definíciót rá - nem biztos, hogy ilyen jól ellavíroz, vagy hogy tudja, mit hol vehet meg a legalacsonyabb áron, miért jó az előrendelés, egyáltalán hol vegyen inkább könyvet, stb. ("Mi" is lehetünk így, csak más témában, más kütyükkel, mert nem élünk benne, nincs akkora érdeklődésünk felé.) Tényleg sokan csak betévednek a boltokba, és ott választanak valamit, kicsit irigylem is őket, mert ott varázsolódnak el egy pár percre a fülszövegekben először. Nincsenek prekoncepcióik. Megnézik a sikerlistát, megnézik, mik vannak előre pakolva, vagy tematikában keresnek egy kupacot, ami közelebb áll hozzájuk, és onnan szemezgetnek. Ajándékba, vagy maguknak. A karácsonyi ajándékozás még mindig rengeteg könyvvásárlást produkál, ami szerintem tök jó, csak hát nem mindegy mi fogy, meg hogy az ajándékozott örül-e neki. Láthatóan, ha nekem választana egy kedves rokon - aki kevésbé ismer jól - a sikerlistákról egy könyvet, nem repesnék az örömtől. Az is igaz, hogy akkora könyvmolyoknak mint a "mi", nehéz ám könyvet ajándékozni, mert óriási az esély arra, hogy a, már megvan, b, nem akarjuk az adott könyvet. Még a minket igazán jól ismerőknek is listák kellenek - kívánságlista, néha akár szeparáltan is, mert pl. a szüleimnek és a barátoknak kiadni ugyanazt a listát veszélyes lehet. :) Voltak már nekem külön listáim is. Meg volt olyan, hogy az én drága szüleim nem úgy gondolták, hogy választanak a listáról, hanem megvették a teljes listát nekem... :D De a könyvajándékokat már máshogy intézzük nagyrészt. Ők is tudják, hogy én találom majd meg nagyobb kedvezménnyel, jobb feltételekkel az adott könyvet, és így rám bízzák. 
Forrás.
A Moly olvasottság szerinti legnépszerűbbjeit bevallom nem szoktam nézegetni. Most Amadeánál láttam, hogy mik azok, teljesen oké, de valószínűleg inkább a fiatalabb réteg toplistáját lehet belőle leszűrni nem a 18-49 vagy hogy vannak a szokásos kategóriák a felmérésekben; inkább 12-24. Egyre több ott a fiatal felhasználó, persze hogy Leiner Laura élre tör. :) A HP mindig, mindenhol népszerű, és sok újraolvasást fog tényleg generálni az új kötet, az illusztrált kötetek és az új filmek (én is fogok újrázni, éljen!). Ugyanígy a friss mozifilmes Vándorsólyom kisasszony, A lány a vonaton, na meg mohó jojó (Jojo Moyes) is helyet kap, nem kell ezen csodálkozni, a filmadaptációkkor mindig ez van. A többi tinglitangli, meg szerelmes, meg férfitestes valamik, amikre nem szoktam harapni, nem az érdeklődési köröm, de ha népszerű, hát népszerű (Lead, Testcsel, Lebegés, Tetovált srác?!)

A saját kívánságlistámat rendszeresen redukálom, mert rájövök, hogy amit rátettem, már nem is érdekel annyira, vagy csak egyszerűen nincs szükségem saját példányra belőle. Aztán persze mindig jön valami újdonság, amit észreveszek - molyon, kiadóknál, goodreadsen, hírlevélben, mások megjelenéses blogbejegyzéseiben, és hopp, máris gyarapszik tovább. 
Most ezek vannak a kívánságlistám tetején

Molyról.

Sokat olvasok angolul, úgyhogy néha nagyban eltérek az éppen népszerűtől, és többet figyelem a külföldi megjelenéseket is. Különösképp a kedvenc szerzőimtől. A lista első helyén álló Joanne Harrist (ami a Gentlemen and Players St. Oswaldjában játszódik!) már elő is rendeltem Bookdepóról. Az újabb Rowling és Picoult új könyve sem kérdéses. A Csernobili imára Amadea izzított rá, akármilyen kemény is, érdekel nagyon. A macskavendég rögtön Ruth Ozeki könyvét juttatta eszembe. Az emlékfoltozókból jó lenne saját példány, mert csak kölcsönben olvastam. Sovány angyalok, nem tudok róla sokat, de a fülszövege elcsábított - SŐT lehet, hogy a metrólejáróban látott reklámja miatt figyeltem fel rá, ilyen is van, na, azok a plakátok is azért hatással vannak ám a sok-sok emberre, aki nap mint nap látja őket a szeme sarkából, nem egy rossz marketing-platform. 
Jég, mint tűz: sorozatfolytatás, remélem hozza a Twister. Sasson könyve: régen nagyon imádtam a Hercegnő trilógiát, és felfedeztem, hogy azóta kimaradt pár őjabb könyv a szerzőtől. A Megmaradt Szobotkának nem olyan nagy kívánság, mert azt hiszem a PIM-en is fenn van és olvasható, de néha elkap a vágy, hogy legyenek még Szabó Magdáim itthon. 

Forrás.
Ebben aztán jócskán vannak "elfeledettnek" mondható könyvek is, vagy régebbiek, de a legfrissebb angol megjelenések is képviseltetik magukat. Nem tudnám magam beskatulyázni egyébként könyves ízlés terén. Nem olvasok túlsúlyban egy műfajt. Vannak kedvenceim, akikhez ragaszkodom, és ragaszkodom a jó stílushoz és jó történethez, csak hát ugye mi az, hogy "jó". ?
Kerülöm a most divatos NA-kat, szerelmes YA-kat, vagy csak sima szerelmes könyveket, pararománcokat, keményvonalas sci-fit, "girl"-ös thrillereket (:D). És vannak sosem olvasnám szerzők, meg a sosem olvasnám stílus, ami részben a fenti toplistás dolgokból áll... Ez vajon mit jelent? Hogy nem megyünk a fősodorral, vagy a közízléssel? Ugyanakkor mégis megyünk, mert a legtöbbünket érdekel sok-sok friss könyv, olvassuk is őket, írunk is róluk. Azt hiszem a "mi" eleve bekategorizálhatatlan. :D Vannak preferenciáink, de olyan lelkesen olvasunk össze-vissza, hogy ember legyen, aki kiigazodik rajtunk
Az meg, hogy a blogot egymásnak írjuk, részben igaz, részben viszont nem. Van azért egy olvasóbázis, aki bár nem szól, jár a könyvesblogokra tájékozódni, olvasgatni és talán talál valami neki való tök jó könyvet. A blogvilág belterjes, és érdekes módon nem is nagyon tágul, akármennyire sok új blog is születik, általában maradunk a bejáratottnál, és megvan a vándorlási listánk, kihez nézünk be, kinél mit olvasunk el, kinél kommentelünk rendszeresen. 

Nektek mi a véleményetek? 
Ó, és hát igen, örülök én is, ha bárki jelentkezik a néma tömegből, a blogolvasók közül, hogy bizony megvett valamit egy poszt hatására és még tetszett is neki. ;) 

A többiek posztjai: AmadeaKatacita, Nima, Dóri


2016. november 15., kedd

Könyvbár - Harry Potter és a titkok kamrája menü

Budapesten csuda dolgok vannak! :) Például egy Könyvbár & Restaurant nevű étterem, ahol regényeket főznek meg. ;) Nem csalás, nem ámítás, kb. kéthetetnte egy-egy könyv van a porondon, vagyis a terítéken, aminek jellemzőit, jeleneteit, hangulatát próbálják kreatívan visszaadni a séfek a tányérokon. Már korábban is hallottam a helyről, tavaly ősszel meg is céloztam a Harry Potter és a bölcsek köve menüt, de végül úgy alakult, hogy nem tudtam elmenni rá. 
Idén idejekorán foglaltunk asztalt Zakkant bloggerinával, és felfaltuk a titkok kamrája ínycsiklandó és ötletes ételeit. 

A Harry Potter és a titkok kamrája menü a következő volt: 
  • Egyél csigát! (csiga escabeche spanyolosan, amaránttal) 
  • Százfűlé-főzet (parajos zöldfűszer-krémleves, tormás hasé) 
  • Baziliszkusz (Ropogós kacsacomb, sütőtökös tészta, gránátalma jus) 
  • Varázslóüst (Burgundi vaddisznóragu zöldségekkel) 
  • Bogoly Berti féle Mindenízű Muffin (Meglepetés muffin-válogatás két személyre) 

A virágon is egy pókgyűrű csücsül. :)

Még a rendelésünk előtt kaptunk ajándékba egy kis pirítóst, levendulás vajkrémmel, és egy kis kupicányi sütőtöklevest, aminek tökmag és tökmagolaj volt a tetején. Ahh, éljen a gourmand kaja. :D 
A főzet!
Zakkant csigát evett, én pedig a Százfűléfőzettel kacérkodtam - szerencsére nem változtam át macskává, és más muglivá vagy varázslóvá sem. A csigákat nagykarimájú tányérban hozták, és az amarántmagok, meg az egész ízharmónia nagyon rendben volt (megkóstolhattam :D). A Százfűléfőzet pedig sűrű volt, krémes, és nagyon autentikus volt abból a kupából inni. :) 
Főételnek mindketten a Varázslóüstöt választottuk - engem birizgált azért a Baziliszkusz is, de nem bánom, hogy az üst mellett döntöttem, a burgundi, boros húsok nagy kedvenceim. A ragu nagyon finom volt, bőséges, jól fűszerezett és hát a tálalás... pazar! Igazi varázslatot kaptunk! A kis bográcsban tálalt finomság alatt gallyacskákból farakás volt, amit egy szárazjeges trükkel keltett életre a pincér, és az szuper hosszú ideig füstölt nekünk. :) Nagyon misztikus volt, és nekem a Tiltott Rengeteget juttatta eszembe.

A Mindenízű Muffin-válogatást sem hagyhattuk ki a végén, bármennyire tele is voltunk már. A muffinkák aprók voltak és mindet megfeleztük, hogy egyikőnk se maradjon ki az ízorgiából - legyen az sós vagy édes. :) Sorolom milyen ízek voltak: sajtos, vargányás (a tetején bacon), szőlős, málnás, csokis, céklás (ennek a tetején volt torma és wasabi), mákos, narancsos, mandulás és hagymás (a tetején gyöngyhagyma). Középen a tányéron voltak még gumicukrok is, csontváz és macska alakúak, és néhány szem mindenízű drazsé, amit régen lehetett kapni zacsiban. :)

A kis nyúlánk gombák külön tetszettek.

Saját fotók.
A dekoráció is nagyon tetszett. A főhelyen természetesen a kötet angolul és magyarul, fehér baglyocska, pókok, süvegek, tökök mindenütt. :) Volt egy óriási Aragog is a falon a könyvespolcokon. A papíralátéten pedig, ami az asztalokon volt HP és a titkok kamrája idézetek voltak. 

A hangulat és az ételek is csillagos ötöst érdemelnek, igazán fantasztikus, hogy egy ilyen tematikus étterem megvalósulhatott itthon, és ilyen szuperül működik. :) 
Kaptunk egy kvízt is, amivel lehet Könyvbáros utalványt nyerni, remélem nyerünk, de ha nem nyerünk, akkor is visszatérek még - ha másra nem, a következő HP kötetre. ;) Azkabani fogoly-fogást, hippogriff fantázianevű ételt, időnyerő koktélt és a Mézesfalás minden kincsét vízionálom. :D

Köszönjük a varázslatos menüt! :) Éljen a Könyvbár

Zakkant élménybeszámolóját és korábbi cikkét a Könyvbárról a linkeken találjátok. Nézzétek meg, mert ő sokkal jobb fényképeket csinált. :D